A debreceni Református Nagytemplom részére a harangot I. Rákóczi György erdélyi fejedelem öntette az ellenségtől zsákmányolt ágyúból 1636-ban Régner János németprónai mesterrel Gyulafehérváron. Az 5600 kilogrammos harang 1802. június 11-én a cívis város jelentős részét elpusztító tűzvészben nem olvadt meg, hanem a faállvány égése következtében a földre zuhant. A lakosok vízzel próbálták locsolni, így a hirtelen hőtágulás következtében megrepedt. Hilzer Ignác 186 több mint 50 évvel később kivágta a megrepedt részt (ebből készült el a kollégium ma is meglévő diák-harangja), de a beavatkozás nem javított az öntvény hangján. Hilzer Ignác öntőmester, Pozdech József pesti lakatos segítségével 1873-ban a harangot teljes egészében újjáöntötte.

A mai harang az eredeti Rákóczi-harang kicsinyített (kb. 600 kilogrammal kisebb) mása, megtalálhatók rajta az eredeti feliratok és Rákóczi címere is. Az újjáöntés előtt a harangból a Rákóczi-család címerét is kivágták, amelyet kiállítási tárgyként elhelyeztek a kollégiumban, jelenleg a „Kálvinista Róma" című kiállításon látható.

Rákóczi címere alatt a fejedelem jelmondata olvasható latinul: "Non est curentis neqe volentis sed miserentis Dei" jelnetése magyarul: Nem azé, aki fut, sem nem azé, aki akarja, hanem a könyörülő Istené. 
A harangon több bibliai Ige is található szintén latin nyelven, például a "Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédét" (Luk. 11,28) vagy ("Az igaz ember pedig hitből él" (Róm.1,17).