Isten a közös pont

2011. szeptember 05., hétfő

„A betérők beszélhettek velünk, idegen emberekkel, akiknek gyakran könnyebb elmondani mélyebb dolgokat, mint egy ismerősnek. Kérdezhettek életről, hitről, egyházról. - mesélte élményeit a Szigetről Visontai Dóra. – Olyan hasonló korú fiatalokkal beszélhettek, akik szabad idejükben velük együtt jártak az esti koncertekre. Hasonlók, de mégis mások.” Ők a KözösPont Sátor keresztyén önkéntesei, akik jelen vannak különböző magyarországi nyári fesztiválokon. Az evangélikus, katolikus és református egyház közös misszióját az Ökumenikus Ifjúsági Iroda szervezi.

 

- Először voltunk, rögtön a Szigetre mentünk, állítólag az a legnehezebb – mondta Kis Reni. – Dórival együtt jelentkeztünk. Már régóta tudtam a lehetőségről, mostanra érett meg bennem az elhatározás. 

- Engem egy barátnőm hívott még évekkel ezelőtt, érdekelt a dolog, de nem volt rá időm. Idén viszont éreztem, most kell mennem – egészítette ki Dóri, majd a másik lány vette vissza a szót:
- Hét éve vagyok a Zsinati ifjúsági irodában, ezért hallottam a KözösPontról. Ha tehetném, minden fiatalnak elmondanám, mi ez!

Keresztyének a Szigeten?

A Sziget tizenkilenc év alatt kinőtte Magyarországot, Európa egyik legnagyobb és legrangosabb zenei fesztiválja lett. A közönség sokféle, idén mintegy ötven országból érkezett a Hajógyári szigetre szórakozni. Koncertek mellett sok más program is várta az érdeklődőket. Közel a Pop-Rock Nagyszínpadhoz állították fel a Civil Sziget sátrait. Egyesületek, alapítványok, civil szervezetek, állami intézmények, egyházak mutatták be tevékenységüket. Köztük 2000-től a KözösPont misszió is. Mit kerestek ők a Szigeten?

„Szeretünk zenélni, rajzolni, imádkozni, táncolni, beszélgetni, sportolni, meg minden egyebet, amit amúgy mindenki más is” – jellemezték magukat honlapjukon a szervezők. Tizenegy éve különböző felekezetű lelkészek és fiatalok fejéből pattant ki az ötlet, el kellene menni a Szigetre. Azóta rendszeresen megjelennek az ország legnagyobb fesztiváljain, sátrukat felállították már a tokaji Hegyalja-, a soproni VOLT Fesztiválon és az EFOTT-on is.

A KözösPont Msszió 11 éve van jelen a legnagyobb nyári zenei fesztiválokon

Az alulról jövő kezdeményezést felkarolta az evangélikus, a katolikus és a református egyház által létrehozott Ökumenikus Ifjúsági Iroda, melynek munkatársai olyan ifjúsági programokat szerveznek, mint a KözösPont Ifjúsági Misszió, a 72 óra kompromisszumok nélkül és a Keresztény Ifjúsági Találkozó. A „Hatokkal” közösen – akik tapasztalt KözösPontosok, a misszió vezetői – szervezték meg a keresztyén fiatalok szolgálatát a legnagyobb zenei rendezvényeken.

Saját bevallásuk szerint azért mennek ki a fesztiválokra, hogy a bulizás mellett a mosoly alá komolyságot csempészve megosszák mindenkivel, hogyan látják a világot, elmondják, ők miért vidámak és boldogok, miben hisznek; és természetesen kíváncsiak a fesztiválozókra is.

Gondolattól a sátorig

A KözösPont sátrát csak néhány napra állítják fel egy-egy évben, de ezt több hónapos munka előzi meg. A „Hatok” – a három szervező felekezet egy-egy lelkésze és laikusa – tapasztalt önkéntesekkel kiegészülve hallgatják meg a jelentkezőket, majd felkészítik őket a szolgálatra. „Olyan keresztyén fiatalokat keresünk, akik valóban komolyan veszik a szolgálatot és fizikailag is alkalmasak arra, hogy végigcsináljanak egy több napos fesztivált. A sok külföldi miatt a nyelvtudás is elengedhetetlen” – összegezte az elvárásokat Piross Antal, aki már hatodik éve végzi ezt a szolgálatot, maga is segített a vezetőknek a felvételinél.

„A képzés nagyon jól felépített” – dicsérte Reni, a felkészítő alkalmakat. A rendezvények előtt többször is találkoznak az önkéntesek, hogy a szervezők átadják nekik tapasztalataikat, felkészítsék őket a szolgálatra. Kommunikációs gyakorlatokat végeztek, megtanulták teljes figyelemmel hallgatni a másikat. Nemcsak a fesztiválozókra, hanem egymásra is készültek, megismerték egymást, elkezdtek odafigyelni a másik szokásaira, közösséggé kovácsolódtak.  A különböző felekezetű keresztyének között nagy az összhang, számukra Isten tényleg közös pont.

Sátrat vezetni összetett feladat. A sátorvezető fogja össze a stábot, tartja a kapcsolatot a fesztivál szervezőivel, koordinálja a programokat és beszélget a média képviselőivel. Idén Antié volt ez a tisztség a Szigeten. „Huszonhat emberrel dolgoztam együtt, már az elmúlt években kialakultak feladatkörök, én leginkább ezek felelőseivel egyeztettem.” A sátor működéséért egy háttércsapat felelős, velük dolgozott Reni is. Ők szervezték a programokat, ellátták társaikat, akik az érdeklődőkkel beszélgettek. Mellettük a három egyház egy-egy spirituálisa is jelen volt a sátorban. Dóri – aki beszélgetett –, mély és intenzív élményekről számolt be. Szerinte szükséges, hogy lelkileg feldolgozzák ezeket, ebben segítenek nekik a spirituálisok.

Estére teázóvá alakult, éjszakába nyúló beszélgetések színhelye volt a sátor

Fárasztó, de lelkesítő

Napközben „Alkoss egy csokiért!” akcióval, este teaházzal várták a bulizókat, hogy két koncert között benézzenek hozzájuk. A hét témája a szeretet volt, minden nap kicsit másképp: szeretem-e Istent, a felebarátomat, a társamat, az ellenségemet, a világot? Ezekről kellett rajzolni vagy festeni a betérőknek. „Sokat elárult róluk, amit alkottak és amilyen színeket használtak”– mondta Dóri, aki a Zsinati Hivatal külügyi referense –, legtöbbször ezek a képek indították el a beszélgetést.”

Délutánonként egy csokiért rajzolhattak, akik a Civil Sziget forgatagában rátaláltak a KözösPontra

Este és éjszaka komolyabb témákra terelődött a szó. „Sokan jöttek hozzánk kérdésekkel: miért van szenvedés vagy miért halt meg Jézus, mások csak ki akarták beszélni magukat valakinek, aki meghallgatja őket, esetleg tanácsra volt szükségük” – idézte fel a találkozásokat. „Fárasztó volt, de lelkesítő is” – összegezte tapasztalatait a lány, aki kétszer is tizenegy és három között volt beosztva szolgálatra. Akkor voltak a legtöbben a sátorban, főleg külföldiek.

Egy ökumenikus istentiszteletet, egy misét és egy angol nyelvű istentiszteletet is tartottak vasárnap a Hajógyári szigeten, két utóbbit a KözösPont sátorban. Anti, a sátorvezető annak örült a legjobban, hogy az emberek ezekre az alkalmakra is eljöttek.  „Ezek szerint van igény erre a Szigeten.”

Sok kicsi csoda

- Egyik nap egy lány szomorkodott a sátor mellé kuporodva. Nem akarta elmondani a problémáját, de örült, hogy valaki odaült mellé – mondta Reni. Arról kérdeztem a két önkéntest, kinek mit adott a KözösPont.
- Akikkel beszélgettem, azoknak sokat jelentett, vagy éppen érdekesnek tartották, hogy benfentes embertől kérdezhettek Istenről, egyházról. Megköszönték, hogy elmondhatták, ami a lelküket nyomja. Saját szemükkel látták, milyenek a keresztyén fiatalok; megítélhették, tudnak-e élni a világban. A szemükben nem vagyunk „szentfazekak”, hisz mi is ott voltunk a Paso, a Quimby vagy a Tankcsapda fellépésén. Számunkra ez kihívás, mert naponta Istenben kell élnünk, hogy hitelesek legyünk.
- De fontos, hogy a gyülekezetek ifjúsága is hiteles legyen – egészítette ki Reni. – Mert ha az érdeklődő emberek zárkózottságot tapasztalnak az egyházban, csalódni fognak.
- Ugyanakkor megerősítette a hitem, hogy végiggondoltam és elmondtam, mit jelent számomra, hogy keresztyén vagyok. És jó élmény volt egy keresztyén csapatban szolgálni Istent– vallotta meg Dóri, s társa még hozzátette:
- Sok kicsi csodát éltünk meg a Szigeten.

A fesztiválozók büszkék voltak arra, hogy alkotásuk felkerült a falra

Feke György, fotó: ÖKI

Istent keresem

2Krón 4

„...befejezte Hírám azt a munkát, amelyet az Isten házában kellett készítenie Salamon király megbízásából...„ tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →