Ima a diakóniáért

2014. március 26., szerda

Az Egyházi Jövőkép Bizottság szeptember 14-ig minden héten egy-egy egyházunk életét döntően befolyásoló témában hívja imaközösségre a gyülekezeteket. Az imádságok a bizottság zsinati előterjesztésében megfogalmazott huszonnyolc témakört követik. A rovatot a testület tagjai gondozzák, most egyikük a diakónia missziói szerepének és lehetőségének mint Isten szeretetének felmutatásáért és megerősítéséért emeli fel a szavát.

„Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." (Mt 20,28)

Ajtmatov egyik írásában egy versenyló halála kapcsán elmélkedik a lélek szenvedéseiről. Művében egy ember rádöbben arra, hogy valami nincsen rendben. A kirgiz szerző annak a vívódásnak a tanújává teszi az olvasót, amelynek során az ember nem tudja eldönteni, hogy ő látja-e rosszul a dolgokat, vagy valóban hiba van a világ gépeztében. A mű lényege szerint a kor kemény kritikáján túl egyfajta jámbor bizalmat szólaltat meg. Ez a hit azonban vitatható, hiszen olyasminek a javíthatóságában bízik, ami valójában javíthatatlan, és ezen emberarcú ideáljai sem segítenek.
Jézus is ismerte ezeket a félelmekkel, vívódásokkal, versenyszellemmel, előbbre jutási törekvésekkel, problémákkal, megoldási javaslatokkal teli szférákat. Tulajdonképpen nem is tett mást, mint mintát mutatott. Annak az életnek a mintáját, amelyikben nem uralkodik az egyik ember a másikon, hanem szolgál. Erre nézve tekintette a maga életét küldetésnek. A kifogyhatatlan szeretet forrásából táplálkozott, ezért talált számtalan lehetőséget a személyes kapcsolatokban. Nem szerepet játszott, amiből gyorsan ki lehet bújni, ha az már sokba kerülne, hanem az életét adta azért, akit szeret. Ezt mutatta meg a gyakorlatban, ennek gyakorlatára akarta kiképezni tanítványait, és azon dolgozott, hogy ez legyen az erősségük. Sokakra tekintett, amikor így élt, mert annak szeretete motiválta, aki magához ölelte a világot. Körülötte minden változást ez a szeretet tett lehetővé, ezért lehettek ezek mélyrehatók, a lényeget érintők, nem felszínesek, mert légkörében az ember átélhette az Istenhez tartozás áldását.

Imádkozzunk azért a diakóniáért, amelynek mércéje a Jézus lelkületéből fakadó szolgálat, és nem merül ki intézményes formákban, de átfogja személyes életünk teljességét, ezt érvényesítve intézményes keretek között is! Imádkozzunk azért, hogy Isten szeretete törje át a lehetetlenség konok falát szolgálatunk minden területén, és erősödjön meg diakóniai képzéseinkben, azok jó gyakorlatában, krisztusi motiváltsággal!

Enghy Sándor

Istent keresem

1Krón 27

„Jónátán, Dávid nagybátyja tanácsadó volt, értelmes és írástudó ember...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink