Ifjúsági imaéjjel Kolozsvárott

2014. november 26., szerda

Október 10., Kolozsvár, Mărginaşa utca 42., este 8 óra. Egy olyan alkalom vette kezdetét, melynek során elcsendesedhettünk, közösségben Isten elé vihettük terheinket, más gyülekezetek kéréseit. Az imaéjjel szót hallván éjszakába nyúló, folyamatos, éber, szívből- lélekből jövő imádkozás jutott eszembe. Ám messze nem(csak) erről volt szó.

A különböző programpontokat énekléssel, szünetekkel lazítottuk. Imabomba. Bumm! Persze, hogy kíváncsivá tett. Imatémákat fogunk bekiabálni, hatalmas lapra leírni? Beugrunk a kör közepére, és imádkozunk? Bevezetés az imák világába. Imaismertető. Szükségünk van az imádkozásra. Gyakran sietve tesszük, este lefekvés előtt, bele is alszunk, buszon utazva. Szánjunk időt Istenre, hisz ezzel együtt magunkra, illetve Istennel való kapcsolatunkra is időt szánunk. Silentium. Meditáció. De olyan, ami nem volt hasonlatos a különböző világvallásokéhoz. Meditációs zenét hallgatva kényelmes pozíciót vettünk fel (egyenes hát, lábunk a talajon, összekulcsolt kezek), próbáltuk kizárni a külső zajokat, figyelni szívünk dobogására, légzésünkre, érezni vérünk keringését ereinkben, bizsergést, melegséget tenyerünkben, ujjbegyeinkben. Kívülről szemlélhettük magunkat, testtartásunkat. Ez az elcsendesedés segített, hogy csakis Istenre, szeretetteljes szavára figyeljünk. Visszatérés. Nyugodtság, energia, öröm töltött el, a fáradtságom eltűnt. Szünet.

„...az imádság és a könyörgés alkalmával mindenkor hálaadással vigyétek kéréseiteket az Isten elé, és az Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban" (Filippi 4,6–7)

Mi Atyánk, másképp. Már szinte automatikus az Úr imádsága, a templomban az istentisztelet része, ifiken a közös imádkozás lezárása. De hányszor gondoltunk arra, hogy Istent hívjuk beszélgetni? Ott van mellettünk, beszél hozzánk, válaszol a „Mi Atyánk" megszólításra, de mi mégis zavaró tényezőnek tekintjük, aki elvonja a figyelmünket a gyors mormolásról. Miért pont minket választott ki Isten? Mennyire gondoljuk komolyan az Úr imádságának mondatait? Legyen meg a te akaratod. Vagy inkább az enyém? Talán kialkudhatom az akarat 50 %-át. Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is egymásnak... Légy őszinte Istenhez és magadhoz! Ne vígy minket a kísértésbe. Tudjuk, hogy mi okoz nekünk örömet, hogy mi a kedvenc ételünk. Fel kell ismernünk a kísértést is. Egy konferencia előadója azt tanácsolta, ha jön a kísértés, határozottan mutatkozz be neki: „Szia! (Neved) vagyok! Az Isten gyermeke!" Ez nálam eddig bevált, ezt onnan tudom, hogy mindig elkotródott. Keresztül-kasul megvizsgálhatjuk a kísértést, gondolkozhatunk, hogy visszahívjuk holnapra is. Mit használ ez nekünk? „Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen. – Tudod, mi válik az én dicsőségemre? Ha az olyan emberek, mint te, komolyan kezdenek venni engem, és az én akaratom szerint kezdenek el cselekedni. Ha rájönnek, hogy amit az én országomért tesznek, végül is őket magukat teszi boldoggá."

Mindez elgondolkodtató volt számomra. Hogyan lehetne ezt még fokozni? Szívesebben elvonultam volna, hogy elmélyültebben foglalkozzak ezzel a témával, de közben furdalt a kíváncsiság a következő programpont miatt. Imaélmény. Keressünk a környezetünkben egy tárgyat, amely a mi imaszokásainkat vagy ima utáni élményünket fejezi ki. Készítettem egy forró teát. Régebben egy ismerősömmel beszélgettem, miközben elkezdett fájni a hátam. Próbáltam kiegyenesedni, de a fájdalom nem múlt el. Ismerősöm felhívta a figyelmem, hogy imádkozni is lehet érte. Hatalmas melegség öntött el, és a hátam is „jobban érezte magát" az ima után. Az imának ereje van!

„Az imádság olyan, mint amikor a kisgyermek azt kéri az apukájától, hogy »Emelj fel engem, mert pici vagyok, és nem látok; emelj fel, hogy lássam az élet igazi távlatait.« Mi az imádság? Az Isten országának a nyelve, amit újból meg kell tanulni, mint annak az embernek, aki idegenből hazatért, és rá kell hangolódnia újból a hazai nyelvre. Aki imádkozik, az másként áll fel az imádságból, mint amikor leborult imádkozni." Steinbach József

Éjfélhez közeledtünk. Skype-on Élesddel és Kárpátaljával vehettük fel a kapcsolatot. Énekeltünk egymásnak. Hát nem nagyszerű a tudat, hogy más közösségek is velünk együtt imádkoznak?! A rövid beszélgetés után csoportokra oszlottunk, minden csoport kapott egy-egy imatémát, amit az imaéjjel oldalára küldtek be (lásd: Imádkozzunk). Nekem sokat segít a hangosan mondott ima, hallom a hangom, hogy mennyire bizonytalan vagy határozott. Nem vagyok az ékes beszéd embere. De ez Istennél nem számít. Számára a legfontosabb a szívből jövő dicséret, hála, kérés. Vigyük Isten elé egyszerű mondatainkat!

Az alkalmat úrvacsorával végeztük. Hasonló volt az apostolok közösségének vacsorájához. Egymásnak tördeltük a kenyeret és adtuk a bort, mondván, hogy ez a Jézus teste és vére. Jézus testét mi alkotjuk, vigyázzunk rá! Hát az biztos, hogy elkezdtem jobban értékelni a gyülekezetemet. Küldetésünk van! Búcsúzás előtt mindenki megkapta egy ország nevét, amelyért imádkoznunk kell egy héten keresztül. Te is kiválaszthatsz egy országot magadnak, amelyért imádkozhatsz, sőt hetente válogathatsz. Imádkozzunk, hisz ezzel is szolgálunk!

Mihály Elvira

Istent keresem

5Móz 28,49–69

„És bár olyan sokan voltatok, mint égen a csillag, kevesen maradnak meg közületek,” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →