Huszár Gál nyomában

2012. május 16., szerda

Képzeletbeli sétára hívjuk az olvasót térben és időben – Huszár Gál, az ötszáz éve született prédikátor, nyomdász, a reformáció korai terjesztőjének nyomába eredünk. Szolgálatának felvidéki és magyarországi állomásait végigjárva tekintünk vissza gazdag életútjára, s belepillantunk az egyes helyszínek jelenébe is.

Huszár Gál szülőhelyéről, születésének időpontjáról, életének első évtizedeiről nagyon bizonytalan ismeretekkel rendelkezünk. A történészek azt tartják valószínűnek, hogy a szlovákiai Csallóközben vagy Mátyusföldön jött világra, talán 1512-ben. Krakkóban szerezhetett teológiai és zenei végzettséget, s valószínűleg ott „fertőzték meg" a reformáció tanai is. Hogy a lutheri vagy a kálvini irányzatot követte, arról megoszlanak a vélemények, evangélikusok és reformátusok egyaránt magukénak vallják a reformátort.

Gál pap nyomdász lesz

Az első vele kapcsolatos biztos adat 1553-ból való. Ekkor a mátyusföldi Vízkelet papja volt, de a reformáció terjesztéséért a győri püspök kiközösítette a katolikus egyházból, s ő a biztonságosabb Magyaróvárra menekült. Moson vármegye székhelyén és a szomszédos Kálnokon szolgált lelkipásztorként. Elszántan terjesztette az új tanokat, vitázott a katolikus papokkal, s iskolát alapított prédikátorok képzésére. Működése nyomán a 17. századra virágzásnak indultak a protestáns gyülekezetek a Szigetköz falvaiban. Fejlődésüket az ellenreformáció törte meg, Magyaróváron az evangélikusok csak 1870-ben, a reformátusok 1940-ben építettek templomot.

„Az emléke a városban kizárólag mint nyomdászé él, hiszen a városi könyvtár az ő nevét viseli" – mondja Csáfordy Julianna. A helyi református lelkésznő még hozzáteszi: „Ma ez katolikus vidék, így azt nem emelik ki, hogy miért tanulta ki és miért volt fontos számára a nyomdászmesterség!" Gál pap, ahogy a nép nevezte, egy 1557-es bécsi látogatása során barátságot kötött a kálvini tanokban jártas Raphael Hoffhalter nyomdásszal, s a tőle kapott betűtípusokra, díszekre és öntött, mozgatható hangjegykészletre alapozva 1558-ban nyomdát rendezett be Magyaróváron.

Első – saját prédikációit tartalmazó – könyvét 1588. április 1-jén adta ki, ebben Anaxiusnak, azaz méltatlannak nevezte magát. A könyv miatt beidézte a győri püspök, de mivel nem jelent meg, újra kiközösítette, és eltiltotta a nyomtatástól. Ennek ellenére tovább dolgozott, kinyomtatta Sztárai Mihály egyik hitvitázó színművét és Henrich Bullinger magyarokhoz írt levelét. Gál pap reformátori művére emlékezve a mosonmagyaróvári reformátusok 1954-ben és 2009-ben emléktáblát helyeztek el templomuk falán.

Kassai rabság

A kassai városi tanács 1559-ben meghívta a protestánssá lett városba, s 1560. március 20-án iktatták be lelkészi állásába. A tudós prédikátor magával hozta nyomdáját is, folytatni akarta a könyvkiadást. A Kassán végzett szolgálata azonban nem tartott sokáig, mert miután az egri érsek értesült működéséről, elérte, hogy a király elfogatóparancsot adjon ki Huszár ellen. 1560 októberében letartóztatták, s karácsonyig raboskodott Kassán, arra várva, hogy Egerbe vigyék. A kassai polgárok azonban – valószínűleg Bornemissza Péter segítségével – megszöktették, s családjával és felszerelésével együtt elhagyta a várost.

Önálló református gyülekezet Kassán I. Rákóczi György közbenjárására jött létre, először 1644. március végén tartottak istentiszteletet – tudjuk meg Orémus Zoltántól. „Reformátusok már korábban is éltek a városban, de a lutheránus hit sokkal erősebb volt" – mondja a kassai lelkész. A ma is álló neoromán templomot 1811-ben építette a gyülekezet a városi börtön szomszédságában, az egykori várfal és fegyverraktár helyén.

„Ez nem a történelmi gyülekezet. A tősgyökeres magyarság 1945 után szinte teljesen asszimilálódott" – mesél a lelkész a helyi református közösség közelmúltjáról. „A mai templomba járók többsége első vagy második generációs kassai, aki a munka miatt költözött be vidékről" – magyarázza, miért ismerik Huszár Gál nevét jobbára csak a helytörténészek. A lelkész az evangélium hirdetése mellett fontosnak tartja a kulturális missziót is.

A nyelvhatáron lévő kétszáznegyvenezres városban ma mintegy ezren kötődnek a magyar, feleannyian pedig a szlovák gyülekezethez. 2002-ben vált szét a kettő, Orémus Zoltán még azelőtt érkezett ide. „Leginkább azok konfirmálnak magyarul, akik magyar nyelvű iskolában tanulnak. Akit szlovák osztályba írattak be, az csak a legritkább esetben teszi ezt. Persze vannak szülők, akik szlovákul tanuló gyereküket is következetesen tanítják magyarul olvasni" – tudjuk meg a lelkésztől, aki szerint a kassai magyar reformátusság megmaradásának szempontjából kulcskérdés a magyar nyelvű oktatás megléte. „Ha ez megszűnik, csak idő kérdése a nyelvváltás."

Oltalom Debrecenben

A Kassáról menekülő Huszár Gál Debrecenben keresett oltalmat, s ott szívesen is látták. „Maga a lelkész, Méliusz Juhász Péter fogadta házába műhelyével együtt. Itt fejezhette be reformátor társának ajánlott énekeskönyvét, amelyet még Óvárott kezdett nyomtatni 1560-ban" – mondja Gáborjáni Szabó Botond, aki a cívisvárosban kalauzol minket. Azt is megtudjuk tőle, hogy Huszár Gál a legelső Debrecenben megkezdett munkáját, Méliusz művét, „Pál apostol Kolossé beliekhez írott levelének prédikációk szerint való magyarázatát" jellemző módon a „Döbrötzöni Tanácsnak" ajánlotta. 1562-ben, másfél év után elhagyta a várost, felszerelésének egy részét viszont Méliusznál hagyta, akinek a pártfogásával tovább élt a debreceni nyomdászat, s él már négyszázötvenegy éve, ma Alföldi Nyomda néven.

A nyomdász prédikátor emlékét méltó módon őrzik a debreceniek. Ritka nyomtatványai vagy unikumként létező alkotásainak régi kéziratos másolatai a Nagykönyvtár és kézirattára féltett kincsei – tudjuk meg a Református Kollégium Nagykönyvtárának gyűjteményi igazgatójától. „Énekeskönyvének néhány gyönyörű darabját a mai napig énekeljük" – mondja Gáborjáni Szabó Botond, s hozzáteszi: Huszár Gál néhány éve új szobrot kapott az Alföldi Nyomda területén, a Debreceni Egyetem előtti monumentális szobrát pedig a nyomdászszakma képviselői és a debreceni gyülekezetek is rendszeresen koszorúzzák, október 31-én is felkeresik.

„Egy kiállításon a tárgyak és a képek százszor többet mondanak a szavaknál" – véli az igazgató, akivel a Kollégium emlékei között keressük a tisztelet okát. Korábban a Kollégium iskolatörténeti kiállításának része volt a Huszár Gál műhelyére utaló enteriőr, egy 16. századi nyomdaprés rekonstrukciója, nemrég pedig a Kálvinista Róma, Magyar Genf, Keresztyén Respublika, Miért éppen Debrecen? című kiállításba került át.

„A nyomdászműhely az új kontextusban az iménti kérdésre adott válasz egyik legfontosabb részlete" – magyarázza házigazdánk. – „A kiállítás egyik nagybetűs főfelirata szerint »a magyar Genf főként nyomdája és iskolája által vált véleményformáló hatalommá.« A korábban is jelentős kereskedelmi és kézműipari centrum a reformáció hatására emelkedett a hazai települések első vonalába, azáltal, hogy egyházi központként oktatási és kulturális szerepkörhöz jutott." S mint mondja, „éppen Huszár Gál nevezte a várost »egész Magyarország és Erdélység világosító lámpásának«, szinte betű szerint idézve Kálvin Genfről mondott szavait: »világosító lámpás azok megvilágosítására, akik még távol élnek az Evangéliumtól.«"

Lelkészbarátság Bornemissza Péterrel

Huszár Gál Debrecenből 1562-ben Komáromba ment, s ott a magyar nemzetiségű dunai naszádosok lelkipásztora lett, nyomdásztevékenységét tíz évig szüneteltette. A hajósokkal azonban csak egy évig maradt, 1563-ban menekülnie kellett. Ezután Bornemissza Péterrel a vidék katolikus központjában, Nagyszombatban prédikáltak, de onnan is kitiltották őket.

Az Érsekújvárhoz közeli Komjáton kapott menedéket, Forgách Imre udvari papja és Csallóköz-mátyusföldi esperes lett. 1573-ban újra felállította nyomdáját az akkor a közeli Semptén lakó Bornemissza Péter segítségével. Elkészítette többek között barátja prédikációkötetének első darabját, s az evangélikusok által használt komjáti énekeskönyvet is.

Komjáton ma már nincs református gyülekezet, négyezerkétszáz lakosából csak kéttucatnyian magyarok. Huszár Gált azonban nem feledte a falu. Tanúsítja ezt a helyi szlovák nyelvű emléktábla, amely Havel Husárra emlékeztet, aki az egyik első nyomdát alapította mai Szlovákia területén.

Apa és fia

Huszár Gál története s a mi utazásunk Pápán ér véget, ahová 1575-ben hívták meg lelkésznek, s ahol még abban az évben, október 23-án meghalt pestisben. Sírja nem maradt fenn, mivel a régi temetőt később felszámolták. Emlékműve a Zimmermann utcában található. Nyomdáját, tipográfiai készletét fia, Huszár Dávid örökölte, aki apját megelőzve, 1573-ban érkezett a dunántúli városba, s hamarosan az 1531-ben alapított iskola rektora lett. A lelkész-iskolaigazgató 1577-ben Pápán nyomtatta ki a magyarra lefordított Heidelbergi Kátét, református egyházunk egyik hitvallását.

Feke György, fotók: Kalocsai Richárd, Millisits Máté

Huszár Gál nyomdászjelvénye

 

Egy Huszár Gál- és egy genfi Kálvin-kötet címlapjának azonossága mindennél jobban szemlélteti Genf és Debrecen párhuzamát. A Kálvin műveit kiadó genfi Crespin nyomda jelvénye tökéletesen azonos Huszár Gál debreceni nyomdaalapító jelvényével, ráadásul mindkettő Melanchthon wittenbergi professzor címeréből származik, akinek döntő hatása volt a magyar protestantizmusra, a debreceni iskolára és annak szellemei vezetőire. A nyomdászjelvényen a (keresztben végződő horgonyra tekeredő) kígyó jelképe Jézus küldetésére utal: „...ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne." (Jn 3,14)

Gáborjáni Szabó Botond

Istent keresem

Jel 17

„…a Bárány… legyőzi őket, mert ő uraknak Ura, és királyoknak Királya…” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →