Az elmúlt hétvégén mintegy 4500 önkéntes mozdult meg szerte az országban, hogy valamilyen karitatív, fejlesztő vagy ökológiai projektet valósítson meg a 72 óra kompromisszum nélkül nevű akció keretében. A kezdeményezés, amely Ausztriából indult, valamint Svájcban és Németországban is nagyon sikeresnek bizonyult, harmadik alkalommal mozgatta meg hazánk vállalkozó szellemű fiataljait és örökifjait. A három nap során közel 250 projektet sikerült kivitelezni, amelyek során az önkéntesek többek között műsorokat adtak idősek otthonában, ételt osztottak hajléktalanoknak, szemetet szedtek vagy épület-felújítási munkálatokban vettek részt.

Az akció szervezője, az Ökumenikus Ifjúsági Iroda (ÖKI) felhívta számos település polgármesterének figyelmét a 72 órás akcióban rejlő lehetőségre, így az intézmények saját szükségleteik szerint kérhették önkéntesek segítségét egy-egy feladat ellátására a helyi koordinátoroktól. Az önkéntesek egy része nem tudta előre, hogy milyen feladat vár rá, másik része maga ajánlotta fel szolgálatait egy-egy embercsoport megsegítésére. Nem minden projekt kivitelezése tartott három napig, de aki kedvet érzett, akár mindhárom napját rááldozhatta más és más feladatok ellátására.

Felekezeteken és határokon átívelő összefogás

A katolikus, a református és az evangélikus egyházak tagjai mellett kisebb létszámú felekezetekhez tartozó hívek is részt vettek a megmozdulásban. Szolnokon egy református házaspár, Kozák Csaba és Kozákné Kovács Ildikó szervezte meg a hétvégi akciót, amelyhez 729 önkéntest toboroztak, köztük száz honvédet is. A nem egy esetben felekezetileg is vegyes összetételű 38 szolnoki önkéntes csapat 31 projekt megvalósításában vett részt városszerte.

Az elmúlt hétvégét nemcsak hazánkban, hanem Bosznia-Hercegovinában is kompromisszum nélkül töltötték az önkéntesek. Ez lehetőséget adott arra, hogy az összefogás határait kiszélesítve magyar fiatalok Szarajevóban, bosnyák önkéntesek pedig Budapesten töltsék a 72 órát. Szombathelyen és Székesfehérváron osztrák fiatalok kapcsolódtak be a helyi programba, egy fővárosi anyaotthon kialakítási munkálataiban pedig egy perzsa, egy svéd és egy ciprusi egyetemista vett részt a MEKDSZ nemzetközi diákköréből, akiknek a lakásfelújítás után még maradt energiájuk és kedvük egy focimeccsre is a helyi gyerekekkel.

A kint és a bent találkozása

A szombati napon Gödöllőn a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthonában a helyi református líceum gimnazistái teljesítettek szolgálatot. A fiatalok magyartanáruk vezetésével kerti munkálatokat végeztek: a lehullott faleveleket gereblyézték össze, lemosták és elraktározták télire a kerti bútorokat. 

Kovácsné Blaskó Mariann, mentálhigiénés szakember nagy örömmel és szeretettel fogadta a feladatukról mit sem sejtő diákokat a reggeli órákban, majd egy rövid eligazítás után maga is bekapcsolódott a kinti feladatok elvégzésébe. Mariann elmeséli, hogy a bentlakásos intézményben nemcsak idősek, hanem fiatal mozgássérültek is élnek, akik általában életük végéig itt laknak. Az idősek között betegek is vannak, akik többnyire Alzheimer-kórban szenvednek. 

Az egyik lakó, Tóth István (42) kerekesszékében levegőzik épp a kertben a munkálatok idején. Pisti majdnem mindennap jár idekint. Örül annak, hogy a fiatalok kicsit rendbe teszik a hatalmas kertet. „Van itt ugyan egy kertészünk, aki el tudta látni az udvart, de sok a munka. Mindig örülünk, ha jönnek nekünk segíteni, akár szalonnát sütni, akár elvinni minket sétálni, akár műsort adni.” Pisti sokszor részt vett már ilyen programokban. „Mivel nagyon el vagyunk zárva a külvilágtól, öröm, ha jönnek külsősök, és előadnak valamilyen műsort, vagy ha játszanak velünk. Ilyenkor én is szeretek velük sétálni” – meséli. 

Mi fér bele 72 órába?

Pénteken, a rendezvény budapesti megnyitóján a három történelmi egyház vezetői a nagyszabású vállalkozás előtt állva megosztották bátorító gondolataikat a Szent István Bazilika előtti téren megjelent önkéntesekkel. Szabó István dunamelléki református püspök megjegyezte, hogy bár ő maga nem biztos, hogy beleférne a megmozdulás logójával ellátott pólójába akár 72 óra után sem, de ekkora időintervallumba – ha bizonyos szempontból kevésnek is bizonyulhat – mégis beleférhet minden. A püspök arra utalt ezzel, hogy három nap alatt végezte el Krisztus megváltói küldetését. Azt a három napot két vacsora, a nagycsütörtöki utolsó és az emmausi tanítványokkal töltött első vacsora keretezte. „Figyeljétek és tartsátok be ezt a sorrendet: mindig az utolsótól haladunk az első felé egy olyan világban, ahol minden a feje tetejére van állítva” – fogalmazott a püspök. Szabó István arra buzdította az önkénteseket, hogy olyan tájakhoz és emberekhez próbáljanak eljutni, akiket a világ utolsókként tart számon, azzal a reménységgel, hogy végül eljussanak és másokat is eljuttathassanak a legelsőhöz, magához Istenhez.

Az idén minden eddiginél több résztvevőt és a szeretet minden eddiginél több arcát felmutató hétvége során a résztvevőknek ez minden kétséget kizáróan sikerült is.

Jakus Ágnes

Képek: Tóth Marianna