Dédapja templomépítő presbitere volt a pápai gyülekezetnek. Nem mindennapi történet az akkoriaké.

A gyülekezet már az első világháború előtt összegyűjtötte a pénzt a templomépítésre, de miután hadikölcsönbe fektették azt, elveszett. A pápai reformátusság mégis volt annyira elkötelezett, tehetős és befolyásos, hogy ennek ellenére a kőszínház helyére húsz év múlva, 1931 és ‘41 között felépítették a templomot. 

Gondnokként a nagyapja is fontos tisztséget töltött be a közösség életében. Az ön mindennapjaiban, munkájában miként van jelen a családi hagyomány?

Polgármesterként szerteágazó feladatot végzek, de lehetőség szerint minden fontos református rendezvényen részt veszek, és időnként magánemberként is sikerül eljutnom a vasárnapi istentiszteletekre. Úgy érzem, a református gimnáziummal, a kollégiummal és az egyházközséggel is jó a kapcsolatom, és ha kérés érkezik hozzám, lehetőség szerint igyekszem segíteni.

Ma hogy van jelen az egyház a város életében?

Különösen a helyi kulturális életet színesíti, gazdagítja a református egyház. A szalagavatótól kezdve a különböző előadásokig, kiállításokig csak a református gimnázium évi ötven rendezvénnyel járul hozzá a város életéhez. A teológiai akadémia is aktív, és a gyülekezeti rendezvények sem csak a reformátussághoz szólnak. 

Idén az önök városában lesz az egyházkerület Református Egyházi Napok – Dunántúl (REND) elnevezésű rendezvénye. A nemzetközi játékfesztivál, az agrárexpo, a barokk napok, a régi korokat megidéző történelmi játékok és a többi városi program sorában hol helyezkedik el a REND?

A REND Pápa számára egy egyszeri, de legalábbis nagyon ritkán megismételhető rendezvény lesz, hiszen kétévente más-más városban rendezik meg azt. Sajátossága a többi rendezvényhez képest, hogy a kultúra mellett lelki programok és az egyházzal kapcsolatos előadások, beszélgetések is helyet kapnak a programban.

Egy ilyen kerekasztal-beszélgetésnek ön is a résztvevője lesz az egyház és a társadalom témakörében. Mit tart fontosnak elmondani ezen a beszélgetésen?

Az egyház a helyi társadalom egyik legfontosabb szövete, ami nemcsak a hitélet területén van jelen, hanem a diakóniai szolgálattól kezdve az oktatáson keresztül a különböző rendezvényekig mindenhol. Persze hol erősebben, hol gyengébben, de mindenképpen a közösség életét gazdagító módon.

Kiss Sándor