Európai egyházak és börtönlelkészek a fogvatartottak emberi méltóságáért - Jövőbemutató tervek a bécsi kongresszuson

2009. szeptember 28., hétfő

A bécsi Protestáns Akadémia, továbbá az IPCA (a Börtönlelkészek Világtársulata) és az Osztrák Igazságügyi Minisztérium közös szervezésében szeptember 21-25. között nemzetközi börtönlelkész kongresszust tartottak Bécsben, az Albert Schweitzer Hausban.



A kongresszus fő témája: Emberkép a büntetőjogban. A hétfői ünnepélyes megnyitóra az 1710-1712 között a magyar császári-királyi gárdának épített palota magyar főnemesi családok egészalakos festményeivel „körülállt” dísztermében került sor. Az osztrák igazságügyi miniszter képviseletében Dr. Franz Plöchl főügyész, az Osztrák Igazságügyi Minisztérium Büntető-, és Kegyelmi Ügyek Osztályának vezetője köszöntötte a nemzetközi társaságot. A konferencia szervezője, Dr. Matthias Geist evangélikus börtönlelkész, a konferencia koordinátora üdvözlő beszédében örömének adott hangot amiatt, hogy a börtönlelkészi szolgálat 1961 óta jogszerűen is helyén van az osztrák büntetés-végrehajtásban, s minden felekezettel, valamint a zsidó és a muszlim közösséggel együtt végzi a fogvatartottak lelkigondozását a 28 osztrák büntetés-végrehajtási, „igazságügyi” intézetben.
A kongresszust köszöntötte Dr. Michael Bünker osztrák evangélikus, és Dr. Franz Scharl katolikus püspök is. A katolikus börtönlelkészek nemzetközi bizottságának, az ICCPPC-nek a köszöntését az elnök nevében M. Pieczkowski bécsi katolikus börtönlelkész adta át. Az IPCA európai ágának nevében a Folytatólagos Bizottság elnöke, Wim Timmer holland lelkész szólt. Az este során a bécsi Bach Zeneiskola növendékeinek fagott-együttese kötötte össze elragadó zenei játékával az egyes megnyilatkozásokat. Még a megnyitó estéjén tartotta meg nagyszabású teológiai előadását Dr. Ulrich H.J. Körtner grazi protestáns rendszeres teológiai professzor „Szükség van büntetésre? Emberkép és büntetőjog teológiai szempontból” címmel.
Az előadások témakörei ezek voltak: kockázatmenedzselés és keresztyén etika; szubkultúrák a börtönrendszerben; konfliktusok és igazságosság teológiai perspektívából; büntető társadalom – a társadalom büntetése; a társadalom és a fogvatartottak, illetve hozzátartozóik jogai; emberkép és emberi jogok – a büntetés-végrehajtás ellenőrzése; a szabadság mint emberi jog – lehetséges-e börtön nélküli társadalom? Az előadók Németországból, Ausztriából, Belgiumból, Dániából, Angliából jöttek.
Néhány előadás fő gondolatát röviden tekintsük át.
Tobias Müller-Monning hesseni protestáns teológus és szociológus „Kockázatmenedzselés és keresztyén etika” című előadásában beszámolt a Németországban két éve működő együttműködési hálózatról, ami a rendőrséget, az ügyészséget és a büntetés-végrehajtást kapcsolja össze a bűnelkövetők szabadulás utáni visszaesési kockázatának csökkentése érdekében. A szabadlábra helyezés előtt már hat hónappal megkezdődnek a kockázat-elemzések, pszichológusok, nevelők, lelkészek bevonásával. Az ilyen megelőzési technika viszont magával hozza az emberi személyiség és élet „bio-politikai” szemléletét, aminek nagy veszélye az, hogy az embert puszta testként, ellenőrizendő objektumként szemléli és „kezeli”. Ez az emberi testre összpontosító kontroll az ember elfogadhatatlan redukcióját jelenti. Ebben az emberek elveszíthetik értéküket, méltóságukat, és puszta gazdasági kalkuláció tárgyává lesznek. Ez mind a keresztyén, mind a humanista emberkép szempontjából elfogadhatatlan.
A belga protestáns lelkész, Christian Bultinck a „Konfliktusok és igazságosság teológiai összefüggésben” témakörről fejtette ki gondolatait. Az Ó-, és Újszövetség büntetési utalásait vizsgálta, s rámutatott, hogy a bűnelkövetők milyen sokszor váltak egy-egy bibliai igehely témájává. A jézusi példázatokban paráznák, gonosztevők, csalók, gyilkosok, korrupt bírák állnak előttünk, s végül maga Jézus is bűnelkövetőként fejezi be életét. A színt kiegészítik a korabeli bíróságok: a Szanhedrin, a római ítélőszék, a heródesi bíróság, a jeruzsálemi templomrendőrség. A páli levelekben tükröződő jogrendben a jogok és a kötelességek egyensúlya és harmonizálása áll előttünk. A bibliai cedaka, igazság-, illetve jogszolgáltatás magában foglalja a shalom-ot, a teljes harmónia helyreállítását Isten-ember, ember-ember, önmagunk és a természet viszonylatában. Az előadó ismételten visszatért ehhez a gondolathoz: a páli, újszövetségi igazságszolgáltatás nem büntető-retributív, hanem helyreállító, gyógyító jellegű. Ez ma is figyelmezteti a keresztyéneket és az egyházakat: tiltakozzanak minden olyan büntetőjogi gyakorlat ellen, ami csak a megtorlásra, a büntetésre, az egyéni megalázásra koncentrál. A restauratív igazságosság és igazságszolgáltatás nem csak az elkövetőt, hanem az áldozatot és magát a társadalmat is a helyreállítás, a változás és megbékélés irányába segíti.
Jörgen Rasmussen dán teológus, a „Megalázások Megelőzését Szolgáló Bizottság”, a CPT tagja, s maga is börtönlelkész „Emberképek és emberi jog – a büntetés-végrehajtás ellenőrzése” gondolatkörben fejtette ki tapasztalatait. Véleménye szerint a modern demokráciák alkotmányaiban mindhiába keresünk emberképet. A modern jogállam ugyanis különböző emberképekkel élő polgárok nagy konglomerátuma. A keresztyénségnek viszont volt és van emberképe, ennek minden vonása leolvasható a testet öltött Isten, Jézus Krisztus személyiségéről. A keresztyén emberkép elemei: Isten-, és emberszeretet, az együttérzés és a segítségnyújtás emberképe, valamint az áldozathozatal emberképe. A büntetőjog Rasmussen véleménye szerint nem veszi tekintetbe az embert, hanem tárgya csak a bűnelkövető. Már ez a szemlélet, a vádlott pozíciójába szorítás az emberi méltóság elvesztésével jár. Ezt csak fokozzák a médiák, melyek igen sokszor és durván még az utolsó emberi vonástól is megfosztják a vádlottat. És az emberi méltóságtól történő megfosztás gyakran folytatódik a zárkában, a börtönben is. Sok európai börtöntapasztalat nyomán így fogalmazott az előadó: „Igazából a felebaráti szeretet és az emberi jogok testvérei egymásnak! És ennek ma tudatosulnia kellene mindenkiben!”. A CPT feladata a keresztyén és a humanista emberkép alapján, hogy felmutassa és szorgalmazza: a fogvatartottak sem emberi méltóságukat, sem emberségüket nem veszítették el, ezt minden eszközzel óvni és ápolni kell, éppen a társadalom jól felfogott érdekében! Ehhez a börtönökben meglévő személyzetet, struktúrákat magas szinten szükséges működtetni.
Dr. Matthias Geist protestáns börtönlelkész, a konferencia szervezője a zárónapon hétpontos javaslatcsomagot terjesztett elő. Ebben rámutatott: az osztrák büntetőjogból hiányoznak a jövőbe mutató víziók, de a civil táradalomban és az egyházakban van annyi bátorság, kezdeményezés és felelősség, hogy a túlságosan egyoldalú, megtorló, büntető, restriktív büntetőjoggal szemben követeljék a helyreállító igazságosság gyakorlatát mind az ítélkezésben, mind a büntetés-végrehajtásban. A már idejétmúlt, a tegnapot, sőt a történelmi tegnapelőttöt konzerváló bosszúgondolattól is motivált gondolkodásnak lejárt az ideje – hangsúlyozta. A keresztyén emberkép az embert nem áruként, nem eszközként, tárgyként szemléli, hanem szabad személyiségként, aki felelős, képes az önálló életvezetésre és van jövőképe. A büntetés-végrehajtás totális rendszere és intézménye (még) nem egyeztethető össze sem a keresztyén ember-, és világképpel, de a korszerű, gazdaságos és humánus büntetés-végrehajtási koncepcióval sem. Sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezni a gondozásra, a nevelésre, a látogatási rendszer kibővítésére, az értelmes foglalkoztatásra és képzésre, ami minden fogvatartottnak alapjoga. Ehhez szükséges a korszerű börtönök kialakítása, ahol működik például az elektromos lábbilincs is. Fontos javaslat volt, s ezzel valamennyi résztvevő a maga hazája tekintetében is teljes egyetértését fejezte ki, hogy szükséges olyan intézet létrehozása, ami a büntetőjoggal összefüggő etikai kérdésekkel és gyakorlattal behatóan foglalkozik, s a börtönrendszerrel összefüggő etikai problémák állandó vitafórumát képezné. Ez az intézet lehetne közös egyházi és büntetés-végrehajtási együttműködéssel fenntartott szerveződés.
Az osztrák és a nemzetközi sajtó figyelmét is felkeltő kongresszus több előadása és felszólalása kiemelte a megbékélés és a gyógyulás, az egyéni és társadalmi helyreállítás fontosságát. Ezért a restauratív, helyreállító igazságosságért dolgozik jó ideje az IPCA, s mint ökumenikus világszervezet elkötelezetten emeli fel szavát a minden embert megillető emberi méltóságért és igazságosságért nem csak Európában, hanem minden kontinensen, és kapcsolatai révén a legkülönfélébb nemzetközi, illetve világszervezeteknél.
Ez a nemzetközi konferencia emlékeztet arra is, hogy milyen szükséges és fontos, s minden bizonnyal hasznos is az Európai Unión belül a földrajzilag egymáshoz közeli, s így a rájuk bízottak problémavilágát illetően hasonló helyzetben lévő börtönlelkészi szolgálatok és természetesen az őket alkalmazó büntetés-végrehajtási intézményrendszerek közötti információcsere, együttműködés, rendszeres szakmai konzultáció. Mind az osztrák fél, mind a magyar résztvevő kifejezte elkötelezettségét – az illetékes hazai állami és egyházi szintek kollegiális közreműködésével – a két éve megkezdett osztrák-magyar kétoldalú börtönlelkészi együttműködés további ápolására és elmélyítésére. Ennek sajátos szintje lehet abban az intézetben vállalt magyar részvétel, ami a büntetőjoggal és büntetés-végrehajtással kapcsolatos etikai kérdéseket kívánja majd feldolgozni.
A Folytatólagos Bizottság megtárgyalta annak lehetőségét, hogy a következő európai IPCA találkozóra 2012-ben Romániában, a román ortodox egyház szervezésében kerül sor. Az ülésen a magyar protestáns börtönlelkészi szolgálatokat e sorok írója, dunaújváros-pálhalmai református börtönlelkész, az IPCA és az Osztrák Igazságügyi Minisztérium meghívottjaként képviselte.

Dr. Békefy Lajos

Istent keresem

Mal 2,10–16

„Miért vagyunk hát hűtlenek egymáshoz, meggyalázva az atyáinkkal kötött szövetséget?” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →