Európa és Közel-Kelet szövetségben

2018. június 04., hétfő

„Az idő és a szeretet egyaránt szorongat” – összefogást és őszinte párbeszédet sürgetett a Közel-Keleti Egyházak Tanácsának főtitkára a CEC nagygyűlésén.

Souraya Bechealany köszönetét fejezte ki azért, hogy a két, egymástól elválaszthatatlan régió közötti töretlen szövetség jeleként meghívást kapott a CEC nagygyűlésére, amely a „sokszínűségében is egységes egyházról tanúskodik”. A főtitkár megköszönte azt a Krisztus szeretetéről tanúskodó vendégszeretet, amellyel az európai keresztyének a Közel-Keletről menekülni kényszerült embereket fogadták.

Másrészt ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a térség keresztyén egyházainak legsürgetőbb kérése, hogy Európa országai minden tőlük telhetőt tegyenek meg azért, hogy a keresztyének helyben maradjanak. A menekültek integrációjában végzett szolgálatukat ne végezzék anélkül, hogy közel-keleti keresztyénekkel erről egyeztetnének. A főtitkár beszélt arról a valós fenyegetésről, hogy a keresztyénség eltűnik bölcsővidékéről. „Nélkülünk a Közel-Kelet társadalmai alapvetően változnának meg és nem lennének azok, amik ma” – fogalmazott az egyházvezető, és megismételte a helyi közösségek vágyát arra, hogy egyenlő jogokkal bíró állampolgárokként, ne pedig vendégként tekintsenek rájuk. 

A Közel-keleti Egyházak Tanácsának (MECC) Végrehajtó Bizottsági ülése 2018. januári ülésén egyhangúan választotta meg főtitkárává a maronita katolikus teológust. Souraya Bechealany a bejrúti Szent József Egyetem teológiaprofesszora. A bejrúti székhelyű, protestáns, ortodox és katolikus egyházakat tömörítő MECC az első regionális ökumenikus tanács, amely nőt választott elnökének.

„Meg kell védelmeznünk az igazságot, hogy béke lehessen. Ne hallgassanak a médiára, jöjjenek és látogassanak meg minket személyesen” – sürgette a jelenlévőket. A főtitkár arra a súlyos teherre is utalt, amit a szír és palesztin menekültek jelentenek olyan kicsiny és nehéz gazdasági helyzetben lévő országoknak, mint Libanon és Jordánia. A főtitkár megköszönte a szolidaritást és az európai egyházak töretlen támogatását, de egyben arra hívta a nagygyűlés részvevőit, hogy a hit bizonyosságával és a kölcsönös tisztelet jegyében szánják oda magukat őszinte párbeszédre a közel-keleti egyházakkal, akiktől sokat tanulhatnak a sokszínű egység, különösen is az iszlámmal való kapcsolat és békés együttélés kapcsán.

A protestáns ökumenikus törekvések eredményeként jött létre 1924-ben a Közel-Keleti Keresztény Tanács. Negyven évvel később, 1964-ben jelentős változás történt, amelynek keretében immár nem amerikai missziói társaságok, hanem a helyi, elsősorban a református egyházak családjához tartozó evangéliumi és presbiteriánus egyházak alapították meg a Közel-Keleti Egyházak Tanácsát (NECC). Tíz évvel később a NECC 1974-es libanoni közgyűlésén hivatalosan is csatlakoztak az ortodox egyházak a szervezethez, amely ekkor vette fel mai nevét.

„Ne döntsenek rólunk nélkülünk! Ne ítéljék meg a helyzetünket helyettünk!” – Bechealany ehelyett a konstruktív együttműködés útját ajánlotta, mondván, hogy „az idő és a szeretet is szorongat minket, hogy együtt szánjuk oda magunkat a martüria, azaz tanúságtétel, a koinónia, azaz a közösség és diakónia szolgálatára.”

Külügyi Iroda, fotós: CEC/flickr

Istent keresem

Préd 4

„Jobban boldogul kettő, mint egy... A hármas fonál nem szakad el egyhamar” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink