Az egyház erdejében

2015. április 22., szerda

– Egyházunk Zsinatára a tanítás, a törvényhozás és a képviselet roppant feladata hárul. Ezeket bízták ránk a presbitériumok – hangsúlyozta Bogárdi Szabó István lelkészi elnöki székfoglaló beszédében a Zsinat április 22-én Budapesten megtartott ülésén. A püspök szerint a református egyház olyan, mint a tavaszi erdő, amely távolról a meginduló élet jeleit mutatja, a sűrűjébe érve viszont még látszanak a tél nyomai.

A tanítás

Bogárdi Szabó István szerint a tanítás nem csupán tiszt, hanem hatalom is (potestas docendi), feltéve hogy az isteni kinyilatkoztatás alapján fogalmazza meg az evangélium érvényes üzenetét, segítve ezzel az egyház közösségét az isteni üzenet befogadásában és megélésében.

Mint mondta, erre azért van szükség, mert „olykor a legelemibb kérdésekben is már-már szögesen ellentmondóan nyilatkoznak és cselekszenek lelkipásztorok, presbiterek, gyülekezeti munkások, tanítók, tanárok, lelki szolgálatot végzők, egyházi alkalmazottak és olykor testületek is". A lelkészi elnök szerint a Zsinatnak szólnia kell majd a református egyház istentiszteleti gyakorlatáról, a sákramentumokról, meghatározó morális kérdésekről, a református egyháznak a magyar társadalomban elfoglalt helyéről és keresztyén küldetésünk értelméről.

A püspök a kérdés kapcsán az Egyházi Jövőkép Bizottság tavaly novemberi előterjesztéséről úgy vélekedett, a dokumentum sok gyakorlatias javaslattal élt, de „hiányzott belőle az az egyházlátás, az a tanítás az egyházról, amelynek végén ott van a református egyház jövőjének egyetlen meghatározó kérdése: akarjuk-e, hogy az Úr gyarapítsa a gyülekezetet üdvözülőkkel?" A püspök szerint ezért egyházi életünk döntő kérdéseiben meg kell vizsgálnunk gyakorlatunkat, és konszenzust keresve hozzá kell járulnunk, hogy „lehetőség szerint valóban tanításunk legyen, és ne tanításoknak nevezett vélekedések zavarában kapkodjunk".

A törvényhozás

– Az elmúlt huszonöt évben óriási munkát végzett a Zsinat: a pár tucat oldalas régi törvénykönyvünk mára vaskos korpusszá lett. Huszonöt év alatt futottunk hetvenöt esztendőt, ám olykor bizony el is futottunk magunk mellett – fogalmazott Bogárdi Szabó István, aki szerint a református egyház törvényei konszolidációra szorulnak. A püspök arra figyelmeztetett, hogy törvényeink összefüggnek, ezért ha az egyiket ésszerűsítjük, az kihat a másikra is. Az egyházi vezető hozzátette: a jogszabályok javítására végső soron azért van szükség, hogy a vasárnapi istentiszteletek „ékes és jó rendben menjenek végbe, a gyülekezet hálával és dicsőítéssel emelhesse szívét megváltó Istenéhez, hogy élő igehirdetés hangozzék, s mindig abban a reményben, hogy a hitben járók mindvégig megállnak, és hogy szolgálatunk által is gyarapítja az Úr üdvözülőkkel a gyülekezetet".

Az egyház képviselete

Az egyháznak nemcsak reagálnia, hanem várnia és hallgatnia is tudni kell, figyelmeztetett Bogárdi Szabó István az egyház képviseletének feladatáról szólva. Azért van utóbbira szüksége, hogy közben meghallhassa az isteni igét. Ha ez megtörtént, akkor kell szólnia. – A zsinatnak sokkal nehezebb és felelősségteljesebb tiszte keresztyén hitünk és református életgyakorlatunk társadalmi és politikai dimenzióban való képviselete, mint a társadalom és a politika egyes fejleményének minket is érintő, és egyébként kétségtelenül szükséges kommentálása – fejtette ki az egyházvezető.

A száz éve kezdődött örmény népirtásra és a mai keresztyénüldözésekre utalva elmondta: emlékeznünk és emlékeztetnünk is kell. És hogy miért kell ezt tennünk? Egyrészt mert az elmúlt huszonöt év békességéért hálát adva szüntelen imádságban el kell kérnünk testvéreink számára is a békességet. Másrészt mert megtapasztaltuk, hogy a kommunizmus egyházüldözésének időszakában is voltak olyanok, akik akkoriban éppen értünk fohászkodtak szerte a világon.

Az élet és a növekedés reménye

A jövő feladatairól szólva a püspök megemlítette a kisgyülekezetek nehéz helyzetének megoldását, a szórványgondozás újraszervezésének sürgetősségét, az új gyülekezetek szervezésének feladatát, a fiatalok között végzett missziót, mindeközben pedig a társadalom peremén élők nyomorúságát, a magyar valóság súlyosan megosztott állapotát, a nyugati kultúrát átható szellemi pangást.

A püspök szerint sokan igénylik az egyházigazgatás átszervezését és egyszerűsítését is, ezért a Zsinati Elnökségi Tanács szeretné a zsinat munkáját is „célzatosabbá és hatékonyabbá" tenni. Amihez szükség lesz egyházalkotmány-módosításra és az egyház működési mechanizmusainak alapos végiggondolására, modellezésére is.

A lelkészi elnök végül az egyházat a tavaszi erdőhöz hasonlította, amely távolról nézve növekedésnek indult, de a sűrűjében még látszik a téli ónos eső pusztítása. – Tele vagyunk az élet és a növekedés reményével, de közelebbről nézve sok sebet, szakadást, romlást, veszteséget és vereséget is látunk – fogalmazott, hozzátéve, hogy egy-egy csonk mellett megállva is látjuk, hogy miképpen éled újjá az erdő, miképp hajt ki még a kettéhasadt törzsből is ág. A Zsinatnak a veszteségeket és a lehetőségeket együtt kell látnia, észre kell vennie, hogy hol készít Isten az egyház számára új lehetőséget, szíveket nyitva meg az evangélium számára.

Köszönet a bizalomért és a feladatért

A püspök a zsinati tagok nevében megköszönte a bizalmat és a rájuk ruházott feladatot a presbitériumoknak, egyúttal arra buzdított és kért mindenkit, hogy szakadatlan hűséggel végezze szolgálatát, hogy hat év múlva majd jó szívvel tudjon számot adni az elvégzett munkáról. Bogárdi Szabó István végül a maga és elnöktársa, valamint alelnöktársai nevében is köszönetet mondott a zsinati képviselőknek a bizalomért, hozzátéve ugyanakkor, hogy a református egyház közösségének nem új zsinati elnökre, nem rá, hanem Jézus Krisztusra van szüksége.

 

A lejátszó betöltése....

Nézze vissza a székfoglaló beszédet!

Kiss Sándor, képek: Dimény András, videó: Enyedi J. Gábor

Istent keresem

Mal 3,6–12

„...tegyetek próbára engem!... Meglátjátok, ...bőséges áldást árasztok rátok” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →