Ahol a Csillagpont készül

2013. július 16., kedd

Újra a Tiszántúl ad otthont a református fiatalok kétévenkénti nagy találkozójának, a Csillagpontnak, amely ezúttal Mezőtúrra látogat július 23. és 27. között. A Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megye határán fekvő településen jártunk nem sokkal a találkozó előtt.

Már messziről feltűnik a református templom hatalmas kupolája, ahogy Törökszentmiklós felől közeledünk Mezőtúrhoz. Ez csak az egyik református temploma a városnak – az újvárosi rész gazdag családjai annak idején úgy gondolták, ők aztán nem mennek be a városba, és szép, neogótikus téglatemplomot emeltek maguknak. Nem is vitás: a világháborúk előtt pezsgő mezővárosban, ahol közel harmincezren éltek, valóban nagyok voltak a távolságok.

Tekintélyes méretének hála, hamar megtaláljuk az ősi református templomot, amelynek homlokzatán ott áll a minden mezőtúri refis által jól ismert mondat: Jöjjetek el, imádjuk az Urat! – Csak a kópék mindig hátrafele mondják, ha egymást köszöntik: Taruza kujdámi leketejjöj – mondja kalauzunk, Kissné Mikes Éva, akivel az esperesi hivatalból indulunk városnéző sétánkra.

A mezőtúri születésű, rajz-földrajz szakos nyugalmazott tanítónő egyben a gyülekezet elkötelezett presbitere, a helytörténeti társaság aktív tagja is. Éva néniben egyesül az, ami egyszerre határozza meg Mezőtúr múltját és jövőjét: a reformátusság és a képzőművészet iránti szeretet. Előbbi miatt a várost kis Debrecennek, utóbbi miatt a fazekasság fővárosának is hívják, ahol ezek mellett a sportéletnek is jelentős súlya volt – Éva néni előtt is nyitva állt fiatalkorában a tornászkarrier kapuja.

Helytálló mezőtúriak

Nem csak fazekasok, szobrászok és festők nevelkedtek fel a Berettyó-parti Athénban: Tamkó Sirató Károly, Szép Ernő és Erdélyi József költők, valamint későbbi politikusok, természettudósok és élsportolók is koptatták az 1530-ban alapult református iskola padjait. Erről beszél a város egyik jelentős reformátoráról, Szegedi Kis Istvánról elnevezett református kollégium iskolatörténeti kiállítása is, amelynek négy sarokpontján klenódiumok, a régi népiskola padjai, Erdélyi József-emléksarok és egy eredeti olimpiai formaruha öleli körbe azokat a tárlókat, amelyekben az iskola híres szülötteinek publikációi vannak, szépirodalomtól egészen az orvostudományig. Az Ókönyvtár gyűjteménye pedig azokra a régi túri diákokra emlékeztet, akik helytálltak Nyugat-Európa távoli egyetemein is, és értékes könyvekkel, térképekkel hálálták meg az alma mater gondoskodását.

Szükség is volt helytállásra végig a reformátusság története folyamán – a debreceni Kollégium partikulájaként működő túri iskola volt ugyanis az egyetlen, amelynek sosem voltak fejedelmi vagy gazdag patrónusai. Pedig akár lehettek is volna, ugyanis Mezőtúr környékén számos Rákóczi-birtok terült el. A mezővárosban nemcsak a mezőgazdaság, hanem az iparosság is virágzott: bognárok, fazekasok, csizmadiák, tímárok kis műhelyei mellett szövő- és téglagyár is működött itt, a város öt malmáról nem is szólva. Ezek közül a híres Ilona-malom lebontását az egész város megsiratta – most pedig a helyére épült élelmiszer-áruházban vásárolják meg, ami valaha megtermett az Alföld Velencéjének is hívott település termékeny földjein.

Akikért a harang szólt

A gyárak már bezártak, és a lakosság száma is visszaesett harmincezerről kevesebb mint tizennyolcezer főre. Az is többször előfordult, hogy a város teljesen elnéptelenedett: 1700 és 1710 között kétszer is kénytelenek voltak a túriak elmenekülni a betörő Habsburg-párti szerb csapatok elől. A világháborúk is erősen megtépázták a települést: például egyedül az akkori evangélikus lelkész mert a városban maradni és félreverni a harangokat, amikor a település zsidó lakosságát deportálták – ennek emlékét szobor is őrzi a Túri Fazekas Múzeum szomszédságában álló evangélikus templom melletti kis parkban. A deportálások miatt megürült a város hatalmas, klasszikus stílusú zsinagógája, amelyet néhány évtizede vásárolt meg a város, hogy képzőművészeti galériát nyisson benne. Jelenleg régi túri festők műveiből látható izgalmas válogatás az épületben.

Iparművészet születik

Hogy micsoda virágzó település lehetett Mezőtúr annak idején, arról a túri kaszinó szépséges épülete mellett a Túri Fazekas Múzeum is árulkodik. A valamikor több szegény sorsú családot befogadó, zegzugos parasztházban most időszaki és állandó kiállítás is várja azokat, akik szeretik a szépet. Különösen érdekes végigkövetni, hogyan született a hagyományos mezőtúri fazekasság formáiból nemzetközi szinten is keresett és elismert formavilág Badár Balázs iparművész keze alatt – maga Erzsébet királyné sem bírt ellenállni a Badár-féle szecessziós kerámiáknak.

Bár a fazekasságról ismerik leginkább Mezőtúr nevét, fontos megemlíteni, hogy kiváló sportolókat is felnevelt a város. A református Kollégium sportcsarnoka Pályi Istvánról kapta nevét, aki több olimpikont is felnevelt – például Uzsoki János távolugrót, aki az atlétika mellett a képzőművészet szerelmese is volt, az ő festményei is láthatók a mezőtúri refi sportcsarnokában.

Áldás, békesség!

A református iskolák mindig is híresek voltak művészeti képzésükről, ám aligha akad olyan kollégium, ahol ilyen magas az egy négyzetméterre eső műalkotások száma, mint Mezőtúron. Nemcsak öregdiákok, hanem a város széli mezőtúri alkotótelep művészei is szívesen ajándékozzák meg műveikkel a tekintélyes méretű református iskolát és közösséget. Bár a hatalmas református templomba három-négyszáz gyülekezeti tag jár csak össze a város több ezer kálvinistájából, mégis érezhető, hogy a túriak magukénak tekintik a reformátusságot. Megható tapasztalni, hogy többen mosolyogva, hangos „Áldás, békesség!"-gel köszönnek mindenkinek, akivel a nagytemplom – református kollégium – esperesi hivatal háromszögében találkoznak, vagy hogy az egészségügyi és rendvédelmi dolgozók piknikjén, amibe véletlenül belefutunk, a református idősek otthona csapata is meghívott, sőt, a pörköltfőző verseny egyik eredményes résztvevője is.

Beszterczey András esperestől megtudjuk, hogy a város harmadik legnagyobb munkaadója a református egyház – alap- és középfokú iskolát, idősek otthonát működtetnek, és saját televíziójuk is van. Petőfi Sándor, aki a mezőtúri vendégmarasztaló sár miatt megszakítani kényszerült útját, és itt vesztegelve írta az Utazás az Alföldön című versét, most bizonnyal csodálkozna, mi lett az egykor poros utcájú mezővárosból.

A város jelenleg használaton kívüli mezőgazdasági főiskolája fogadja majd be azt a több ezer református fiatalt, akik eljönnek a július 23–27. között megtartott Csillagpont református ifjúsági találkozóra. Bár nem ez az egyetlen itteni fesztivál, mégis örömmel készülnek a mezőtúriak a Kárpát-medence minden részéből jövő fiatal fogadására. Éva néni azt mondja, a túriakat sokan hidegnek gondolják, pedig nagyon kedves, melegszívű emberek, akik kinyílnak, ha az ide érkező igyekszik az ő nyelvükön szólni. Talán segít majd ebben, hogy a református kollégium támogatja a rendezvényt, valamint, hogy egy mezőtúri rockzenekar, az Esti Kornél is szerepel a fesztivál fellépői között.

Bagdán Zsuzsanna
Fotó: Sereg Krisztián
Megjelenik a Reformátusok Lapja július 21-i számában.  

Istent keresem

Jel 17

„…a Bárány… legyőzi őket, mert ő uraknak Ura, és királyoknak Királya…” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →