A testté lett Ige – Pap Géza püspök karácsonyi pásztorlevele

2009. december 21., hétfő

„Az Ige testté lett, és lakozott miközöttünk” (Ján 1,14/a)
Keresztyén Testvéreim! A János evangéliumát olvasva felfigyelhetünk arra, hogy hiányoznak a karácsonyi történethez szinte elmaradhatatlanul hozzátartozó, megszokott elemek: nem olvashatunk a hosszú vándorútról Betlehemig, ahol Mária egy sziklaistállóban szüli meg elsõszülött gyermekét; nincsenek angyalok, nem jelennek meg a pásztorok, és nem hozzák el ajándékaikat a csillag által vezetett keleti bölcsek sem.

altNem tekinthetõ ez véletlennek, hiszen János nem magáról a történelmi eseményrõl, hanem annak jelentõségérõl szeretne beszámolni egy pogány város, Efézus zsidó és görög lakóinak. Egy olyan kifejezést kellett találnia, ami ebben a vegyes kultúrkörben világossá tehette Jézus születésének a titkát, eljövetelének és személyének a valóságát. Ezért egy olyan görög szót használ, ami ott és akkor mindenki számára érthetõ és kifejezõ volt: Logosz, ami magyarul Igét jelent. A kifejezés különbözõképpen rezonált az emberi lelkekben.

Az ószövetség világában a kimondott szó önálló életre kelt. Ha Isten mondott valamit, annak különleges jelentõsége és hatása volt, hiszen Isten szava, Igéje teremtõ erõ, ami nem tér vissza hozzá dolgavégezetlenül. Gondolkodásukban az Isten szájából származó, teremtõ szó, az Ige magával Istennel azonosult. A görögök gondolkodók más nyomvonalon haladtak. Feltételezték, hogy ebben az örökké változó világban lennie kell valami állandónak, ami egységben tartja és irányítja azt. Õk azt mondták, hogy ez az erõ az Isten értelme, lelke, amit ugyancsak Logosznak neveztek. Ez teszi képessé az embert arra, hogy logikusan gondolkozzon, s különbséget tegyen a jó és rossz között.

Amikor János bejelenti, hogy az Ige testté lett, akkor ezzel a zsidóknak azt üzeni, hogy ha látni akarjátok Istent, akkor nézzetek Jézus Krisztusra, mert õ az Isten szava, Igéje. A görögöknek pedig a következõket mondja: a lélek ereje, ami fenntartja a világot, és amirõl ti oly sokat elmélkedtek, megjelent testben miközöttünk. Itt lakozott, mi több „sátorozott” közöttünk, mindenben hozzánk hasonlóvá lett (kivéve a bûnt). Annyira valóságosan jelent meg – mondja János –, hogy mi láttuk az õ dicsõségét, vele jártunk, meg is érinthettük, tanúi vagyunk az õ életének, szenvedésének és halálának. Ez a gondolat azonban sokaknak megbotránkoztató volt. Hogyan öltheti magára Isten az emberi testet, ami sokak véleménye szerint szennyes, tisztátalan, bûnös és a lélek koporsója? Mindez az õ szemükben Istentõl idegen, tehát elfogadhatatlan volt.

De mit jelent nekünk ma ez a mondat: az Ige testté lett? Az üzenet három pontban foglalható össze.

1. Örömhírt hirdet. Ilyen mélységbe jött el Isten, annak érdekében, hogy megkeressen és megtaláljon minket. A legnagyobb mélységbõl is ki tud emelni bennünket.

2. Lehajolt az emberi létünk legrejtettebb rétegeibe, hogy a teremtõ Ige rendet teremtsen ott, ahol a bûn káoszt eredményezett. Isten számára nincs reménytelen eset.

3. Ismer bennünket. Magára vette az esendõ emberi testet, s megmutatta, hogy lehet ebben a testben a kísértésnek ellenállni, és istenfélõ életet élni, az elõttünk lévõ küzdõteret kitartással megfutni.

Karácsony ünnepén mondjunk köszönetet Isten megváltó szeretetéért, aki leköltözött emberi világunkba, hogy megszabadítson minket a bûn rabságából, és teremtõ igéjével más emberré formáljon bennünket!

Dr. Pap Géza
az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke

Figyelem!

A Reformatus.hu megújult

Ön a Magyarországi Református Egyház korábbi weboldalán jár, amelyet 2020. április eleje óta nem frissítünk. Az itt található információk már elavultak lehetnek. Kattintson és látogasson el megújul honlapunka.