A Teremtőt játszó ember

2012. április 28., szombat

„Human enhancement": avagy, meddig terjeszthetők az ember lehetőségei? Április 24-27. között Brüsszelben az Európa Parlement STOA (tudományos és technológiai alternatívák értékelése) munkacsoportja és az Európai Egyházak Konferenciájának közös szervezésében zajlott az a konferencia, melyen a téma neves szakértői szólaltak meg, kifejezve helyeslésüket, vagy éppenséggel fenntartásaikat.

A multidiszciplinárisan szervezett konferencia előadói között voltak a teológusok és etikusok mellett az orvostudományt, a nanotechnológiát, a fizikát és a pszichológiát képviselők is. A konferencia két helyszínen, a Brüsszel külső peremén fekvő egykori ferences rendházban és az Európa Parlament épületében zajlott. Egyházunkat jelen sorok írója képviselte.

A résztvevők először a maguk számára igyekeztek tisztázni, hogy valójában mit is értünk a fogalom alatt. Etikai kérdés lehet ebben az összefüggésben a különböző védőoltások, vagy mondjuk a rövidlátás lézeres műtéttel való korrigálása. A kifejezés mindazon lehetőségeknek az összefoglaló neve, melyeknek célja az ember lehetőségeinek kiterjesztése, el egészen a transzhumánumig is. Ha kissé sarkítottabban akarunk fogalmazni, azt is mondhatjuk, hogy a Teremtőt játszó ember lehetőségeinek összessége a „human enhancement" fogalmába van sűrítve.

Erre a következtetésre jutott a két első előadó: Stavros Baloyanis görög teológus – és orvosprofesszor, illetve a holland Cees Dekker is. A hangsúlyosan az ortodox spiritualitást és a szenvedés teológiáját hangsúlyozó görög teológus mellett a református háttérből érkező, de jelenleg egy evangeliumi gyülekezetben tevékenykedő Dekker professzor előadása megragadó módon érzékeltette a nanotechnológia lehetőségeit, s ugyanakkor olyan határozott református teológiai álláspontot képviselt, melyet sokan megirigyelhetnének.

Szintetikus élet

Az „enhancement" kategóriája azért vált lényegessé, mert a szintetikus biológiai megjelenésével lehetővé vált olyan anyagoknak a létrehozása, melyek a természetben nem fordulnak elő. Ugyanakkor Craig Venter 2010 májusában az általa vezetett tudóscsoport segítségével létrehozta a „Mycoplasma laboratorium" névre keresztelt szintetikus életet. Azaz, olyan baktériumot hoztak létre, mely nem létezett azelőtt, s a természetben egyáltalán nem is létezik.

Mindez magával von olyan kérdéseket is, hogy amennyiben az ember létre tud hozni kezdetleges életformákat, mesterséges anyagokat, akkor hogyan határozzuk meg az emberi életet, mint olyant? A DNA felbontása, mely a 2002-es éven még százmillió euróba került, a várakozások szerint 2020-ra kb. 750 euróból megoldható lesz. A kérdés tehát, amelyet fel kell tenni, hogy milyen különbségtételeket kívánunk megtenni, illetve mit mond ebben a helyzetben a teológia, s különösen is a teológiai etika.

A jelenlevők többé-kevésbé egyetértettek abban, hogy a terápia, az „enhancement" és a transzhumanitás között különbséget kell tenni. Előbbi a szervezet „normális" működését állítja helyre (akár a nanotechnológia segítéségével is), utóbbi olyan képességekkel ruházza fel az embert, amelyekkel azelőtt nem rendelkezett (pl. infravörös látás képessége). Dekker professzor óvott attól, hogy transzhumánum ideológiájának engedve az ember a homo sapiensből „techno sapienssé" legyen.

Igen érdekes volt Roland Kipke filozófus előadása is, aki a kérdést azzal indította, hogy amennyiben kitalálnának egy olyan gyógyszert, mely a tanulási képességünket növelné, a megkérdezett német egyetemisták nyolcvan százaléka hajlandó lenne azt használni, feltéve, hogy nincsenek mellékhatásai. Kipke arra a különbségtételre helyezte a hangsúlyt, hogy különbség van a „neuro-enhancement" és az emberben rejlő lehetőségek minél teljesebb kibontakoztatása között.

Élőlények teremtése

Ezt a gondolatot folytatták a második nap előadói, ahol biológusok és az orvostudomány képviselői arra figyelmeztettek: napjainkra a biológia technológiává vált, melyben nemcsak a testet, de az agyat is lehet tervezni és befolyásolni, sőt élőlényeket is létre lehet hozni. Az orvostudmány képviselői azonban kijózanítóan mutatták be azt, hogy ugyan mindenesetre lehetőség van az agyi mélyrétegek stimulálása (Deep Brain Stimulation) által - például páciensek elvesztett mozgási képességét visszaadni -, de a dolgok visszaütnek, hiszen „nem lehet az agy szerkezetébe büntetlenül beleavatkozni".

Az 1997-től folyamatosan végzett ilyen jellegű beavatkozások azt mutatják ugyanis, hogy a páciensek 10-40 százalékának esetében van valamely nem kívánt mellékhatás, úgy mint: depresszió, kontrollálatlan agresszió. Ulrich Körtner bécsi teológus ugyanakkor arra figyelmeztetett, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a terápiás és nem terápiai célú „enhancement- technológiák" közötti határ elmosódó. Ugyanerre helyezte a hangsúlyt Stephanie Schardien is, aki rámutatott, hogy az „enhancement" címszó alatt összefoglalt beavatkozások igen széles skálán mozognak a teljesen kívánatostól a semleges, vagy egyenesen a nem kívánatos zónáig.

Az Európai Egyházak Konferenciája elkötelezett a kérdés irányába, amit az is mutat, hogy 2009-ben egy dokumentumot fogadtak el, melyben a kutatás akkori állásával kapcsolatos kérdéseket rögzítették, s hasonló „pillanatfelvétel" szerepét töltötte be jelen konferencia is. A konferencia végén a résztvevők olyan kritériumok megtalálására törekedtek, amelyek a kérdésben való továbbmunkálkodást elősegíthetik.

Cikk és fotó: Dr. Ferencz Árpád

A témában képek és fontos documentumok találhatók a CEC CSC oldalán

Istent keresem

1Tim 6,11–21

„Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál,...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →