Brandenburgi Erzsébet (1510–1558) 14 évesen már megházasodott, férje az évtizedekkel idősebb I. Erik calenberg-göttingeni herceg volt. Komornája révén mindig volt Erzsébetnél tinta és papír. Ezekre rótta történeteit, költeményeit, imáit és egyházi énekeit. A 16. század elején ő egészen más volt, mint más hercegnők. Tudott olvasni, művelt volt, művészi ambíciókkal, beleavatkozott férje politikai ügyleteibe, és együttérző szíve volt alattvalói iránt. A könyv szerzőjének, Eleonore Dehnerdtnek sikerült elevenen megjeleníteni a reformáció kezdeti időszakát, a lutheri hatást német földön. Erzsébet Luther mellé áll, s ezzel szembekerül férjével is. Azt is felrajzolja a regényben a szerző, hogy Luther reformátori eszméi nem ritkán bizony családokat is szétválasztottak. Férje halála után bontakozik ki Brandenburgi Erzsébet élete a maga teljességében. Miután személyesen találkozott a Luther-házaspárral, lelkesültsége még intenzívebbé vált, s eltökélte: birtokain bevezeti a reformációt. De nem csak ezt tette, hanem leányiskolát alapít, szegények étkezdéjét nyitja meg, menedékházakat nyit, és a németnyelvű Biblia terjesztését gőzerővel támogatja. Nagy örömet jelentett neki, amikor látta, hogy környezetében az emberek kezükbe veszik a Bibliát, és azt olvassák. Anyaságra oktató könyvet ír, vigasztaló irata jelent meg özvegyeknek, levelezik a porosz fejedelemmel politikai ügyekben. A regény nem szentként mutatja be Erzsébetet, hanem olyan asszonyként, aki családjáért és a birtokain élőkért igazi tágszívű, keresztyén fejedelmi nagyasszonyként igyekezett minden tőle telhetőt megtenni. A 300 oldalas regényt a Hänssler Kiadó jelentette meg. (Jesus.de – 2010-04-08  - dr. békefy-röhrig klaudia – www.reformatus.hu)