Pesten német nyelvű református istentiszteleteket már a XIX. század elején tartottak a Pesti Református Egyházközség parókiájának épületében. József nádor második felesége, Hermina hercegnő német reformátusként a pesti egyházközség fő mecénása volt. Részben az ő kedvéért a Pesti Református Egyházközség német lelkészi állást létesített, amelyre 1816-ban a bécsi reformátusok lelkészét, Carl Cleynmannt hívták meg. A lelkész a nádorné halálát követően is szolgálatban maradt, míg 1832-ben betegsége miatt lemondani kényszerült.

Távozása után az egyházközségnek nem volt német anyanyelvű lelkésze, ezért csak nagyobb egyházi ünnepeken lehetett a parókia épületében német prédikációt hallgatni, ellentétben az addigi szokással, amely ezt minden vasárnap lehetővé tette. Abból a célból, hogy a Pesten élő protestáns (főként református) németajkúaknak önálló gyülekezetük és templomuk legyen, 1859-ben kérelmet adtak be a Pesti Református Egyházközséghez. Az önállósodási folyamat 1863-ban zárult a Pesti Református Egyházközség Németajkú Leányegyházának megalakulásával. Első lelkészük a holland származású Adrian van Andel volt, aki egyben a skót misszióban is szolgált.

A magvetés időszaka (1863- 1878)

Az egyházközség életében 1862-63 tele nehéz időszak volt. Adrain van Andelt személyi problémák miatt áthelyezték Prágába. Helyére a skót misszió addig Konstantinápolyban szolgáló lelkészét, Rudolf Königet hívták meg.

Érkezését követően Török Pál püspök közgyűlést hívott össze, melyen javasolta, hogy az önálló gyülekezet helyett leányegyházat alapítsanak saját presbitériummal és pénzgazdálkodással. A gyülekezet az ajánlatot elfogadta, így 1864-ben rendeződött bizonytalan jogi státuszuk.

Bár a Németajkú Leányegyház nem rendelkezett jelentős létszámú tagsággal, úttörő volt sok szociális, ifjúsági és diakóniai kezdeményezésben. König vezetésével az egyházközösség a skót misszióval együtt kovászként hatott a Magyarországi Református Egyház mindennapi életére.

A templomépítés

A gyülekezet már az 1859-es beadványában célként határozta meg a saját templom építését. 1869-ben a Németajkú Leányegyház templomépítés céljára telekadományt kapott a Hold utcában (Mondgasse). A telket a „szabad királyi Pest város közönsége" adományozta „az egyházgyülekezetek üdvös czéljának előmozdítására".

Az építkezés ünnepélyes alapkőletétellel kezdődött 1870-ben. A templom tervezője, a svájci származású Ray Rezső Lajos (1845-1899) a középkori építészetet idézte meg, ez legerősebben a gazdagon tagolt főhomlokzaton figyelhető meg. A templom baldachinos kapuját bélletesen szűkülő oszlopok tartják, felette három félköríves lezárású ablak, illetve egy szűk átmérőjű rózsaablak, amelyet két kisebb félköríves lezárású ablak fog közre. A háromszögű oromzatot kis harangtorony koronázza meg. A belső tér kialakítása is a középkori építészet hatásait idézi. A liturgikus tér a templomtér zárófalából nyíló sokszög lezárású térrész elé került.

A templomot 1878. június 30-án szentelte fel Török Pál a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. Az épületet közrefogó házak 1890-re készültek el, amelyekben a bérlakások mellett a lelkészlakás és az egyházi hivatalok is helyt kaptak.

A XIX. század második felének országos közös protestáns hetilapja, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap ezekkel a szavakkal adott hír templom felszentelésről: „A helybeli német reform. leánygyülekezet uj templomának fölszentelési ünnepe jun. 30-án d. e. ment végbe.Volt min örvendeznie a kis egyháznak, mert temploma kicsiny bár, de ízlésre, célszerű berendezésre nézve páratlan a hazában, s méltó arra, hogy lelkészeink ha a fővárosba jönnek megtekintsék."

A templomszentelésre induló menetet Ráth Károly főpolgármester vezette az új templomhoz.Az ünnepi istentisztelet Rudolf König lelkész „kenetes, megható" német nyelvű imádságával kezdődött. Ezután Török Pál magyar nyelvű prédikációt tartott, melyben kifejtette, hogy mily áldásos, hogy e gyülekezetben nincsenek nemzetiségi ellentétek.

Az új templom a belmisszió szolgálatában

A Németajkú Egyházközség legtermékenyebb időszaka 1878 és 1909 közé tehető. Az ekkor itt szolgáló lelkészek Rudolf König (1863-1888), Gladischefsky Károly (1888-1899) és Meyering Károly (1899-1903) áldásosan együtt tudtak dolgozni a gyülekezet tagjaival, többek között Szilassy Aladárral és Biberauer Tivadarral.

Jelentős belmissziós tevékenység keretén belül itt alakult meg a magyar protestantizmus történetében először a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE), az első vasárnapi iskola és a Kékkereszt Egyesület. Ezek az egyesületek a 20. század első felében, ekkor már elszakadva a németajkú gyülekezettől, országos mozgalommá lettek.

A templom a XX. század viharai között

A második világháború következményei jelentős változásokhoz vezettek a gyülekezet életében. Az 1942-ben még körülbelül hatszáz lelket számláló közösség majdnem egésze különböző okok miatt elhagyta a gyülekezetet. A világháborúban a templom tetőzete jelentősen megrongálódott. A gyülekezeti tagok nem tudták a helyreállítás költségeit önmaguk állni, így a fővárosi református templomok közül ez az épület szenvedte a legtöbb kárt, mert a belseje több évig beázott.

A legszükségesebb kárelhárítások után 1962 és 2000 között a Magyar Televízió raktára működött az épületben. A német nyelvű református istentiszteleteket emiatt 1945-től 2002-ig az Alkotmány utca 15. szám alatti kis imateremben tartották.

Újjáépítés

A templom épületének visszaadása érdekében 1996-ban tárgyalások kezdődtek a Magyar Televízió Rt.-vel, amelyek 2001-ben vezettek eredményre. A helyreállítási munkálatok 2001 júniusában kezdődhettek el, részben az MTV által fizetett kártérítésből.

A templom ünnepélyes újraszentelésére 2002. március 3-án került sor, amelyet Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke végzett el. Ekkor szólalt meg az a 612,5 kg tömegű harang, amelyet a II. világháborúban elhurcolt öntvény pótlásaként Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke ajándékozott a gyülekezetnek. Az újjáépítését 2003-ban Építőipari Nívódíjjal jutalmazták.

Szöveg, képek: Millisits Máté