A közösségépítés sportja

2011. március 02., szerda

Az Aranycsapat 85 éves korábbi kapusa, Grosics Gyula is jelen volt a Lónyay Focikupa idei döntőjén, ahol a fővárosi egyházi iskolák legjobbjai mérkőztek meg egymással.

Idén tizenötödik alkalommal rendezték meg a budapesti egyházi középiskolák között zajló Lónyay Focikupát. Az esemény másfél évtizede jött létre azzal a céllal, hogy a diákok a téli időszakban is sportolhassanak, egyúttal nemes versengés keretei között mérjék össze tudásukat. A rendezvény fényét emeli, hogy a világhírű Aranycsapat ma is élő két legendája, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő korábban már többször is megtisztelte jelenlétével a mérkőzéseket. Az egykori klasszis, Grosics Gyula ebben az évben sem hagyta ki a döntőt, amit február 26-án, a Pestszentlőrinci Sportcsarnokban játszottak.

Semmi sem formálja jobban a közösséget, mint a közös imádság és a sport. „Imádkozz és dolgozz, hogy ép testben ép lelked legyen” – a két szállóige ötvözete akár a Lónyay Focikupa jelmondata is lehetne. Az ökumenikus teremlabdarúgó tornán eddig minden alkalommal nagy számban és még nagyobb lelkesedéssel vettek részt a budapesti, illetve Budapest környéki protestáns és katolikus gimnáziumok diákjai. A februárban több napon át zajló elődöntők során a fiatalok nem csupán mozoghattak, hanem barátságokat is köthettek. A sporton keresztül létrejövő közösségek a leendő testvériség és összetartozás alapját képezik.

„Isten iránti hálával említem, hogy mindkét fiam református gimnáziumba került. Én akkor elhatároztam, hogy amivel tudom – részben anyagi, részben erkölcsi támogatással –, segítem az iskolák működését. Ekkor jött az ötlet, hogy tél lévén mozgassuk meg a gyerekeket, erre pedig a legkézenfekvőbb megoldásnak egy focikupa létrehozása tűnt” – mondta el Kocsis Sándor, az esemény alapító-szervezője. Hozzátette: meghatározó jelentősége van annak, hogy az évek alatt legalább ezerötszáz fiatal élte át, hogy a magyar foci nagy öregjei szurkolnak nekik. Óriási kitüntetés és ajándék a sportoló diákok számára, ha kapnak egy-egy oklevelet, amelyen a példaképeik aláírása szerepel.

A kép jobboldalán Grosics Gyula

A Nemzet Sportolói cím várományosainak különösen fontosnak tartják a fiatal tehetségek támogatását, így már sokadik alkalommal látogatnak ki a kupára. Grosics Gyula viccesen megjegyezte: „Incselkedem a gondolattal, hogy hogyan lehetne bekerülni egy ilyen fiatal diákcsapatba. Ezen töröm a fejem már évek óta, de nem jut eszembe ennél jobb ötlet.”

Elmondása szerint, mint minden más sportág, a labdarúgás is az utánpótlásra utalt, az egyes korszakok között a fiatalok határozzák meg a színvonalat. A tizenöt-tizenhat éves kamaszok körében rengeteg a tehetség, de a gyerekek nagy része, bekerülve a felnőtt játékosok világába, valamilyen oknál fogva beleszürkül az átlagba. Hozzáfűzte: nem a technikai tudás hiánya a legnagyobb hiba a magyar labdarúgásban, hanem a hozzáállás hagy sok kívánnivalót maga után. Emiatt az egyházi gimnáziumok által fenntartott hagyomány különösen példaértékű és kiemelten méltó a támogatásra.

Kocsis Máté, a VIII. kerület polgármestere, a Lónyay Focikupa egykori gólkirálya

A Lónyay Focikupára több magas rangú, sportszerető politikus is hivatalos volt: Orbán Viktor miniszterelnök és Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke levélben üdvözölte a kezdeményezést. A kupa szervezésének örököse, egyben a Lónyay gimnázium egykori diákja, Kocsis Máté nyolcadik kerületi polgármester a rendezvénnyel kapcsolatban kiemelte: a példaképeket be kell mutatni a fiatalabb generációnak, hiszen a diákok nemcsak az itt szerzett tapasztalatokból tanulhatnak, hanem az életútból is, amit ez a néhány sportikon eléjük állít. Kocsis Máté – aki egykor maga is résztvevője, sőt gólkirálya volt a kupának – kifejtette, mennyire fontos biztosítani a gyerekek számára azokat a sikerélményeket, amelyeket a sport okozhat, és kijelentette: „A fiataloknak elemi érdekük, hogy sportoljanak, és a sport az, amit szeretnek is. Mint volt Lónyays diák és a kupa örököse a jövőben is igyekezni fogok minden támogatást megadni a szervezéshez.”

A döntő két mérkőzését végignézve az ifjú játékosok valóban beleadtak apait-anyait, örömmel rúgták a labdát lent a pályán, míg társaik a lelátókról buzdították őket. Idén tizenkét egyházi gimnázium vehetett részt a tornán, de tervben van a rendezvény kiterjesztése a határon túli iskolákra is. Ezzel kapcsolatban már történtek egyeztetések, ám ennek egyedül az anyagi források hiánya lehet az akadálya. Az utazás, az étkezések és a szállás biztosítása költséges, így hiába szeretnék bevonni a határon túli diákokat, egyelőre még a magyarországi református iskolák közül sem tudott mindegyik bekapcsolódni. Kocsis Sándor megjegyezte, az elmúlt években meg sem kíséreltek állami támogatásért folyamodni, de remélhetőleg az új kormány együttműködése révén sikerül majd leülni olyan vezetőkkel, akik anyagilag is támogatnák az ötletet.

Így vagy úgy, a szervezők és a sportolni vágyó fiatalok folytatják, az ökumenikus labdarugó torna résztvevői évről évre learatják a sport közösségépítő, áldásos munkájának gyümölcsét. A hagyomány 2012-ben sem szakadhat meg, hiszen a nyolcvanhat éves Buzánszky Jenő, aki idén nem tudott eljönni, annyit üzent a kupán résztvevő csapatoknak: „Gyerekek, jövőre találkozunk.”

Németi Noémi, fotók: Kalocsai Richárd

Megjelent a Reformátusok Lapja március 6-i számában.

Istent keresem

Mal 3,6–12

„...tegyetek próbára engem!... Meglátjátok, ...bőséges áldást árasztok rátok” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →