A jövőnek vágyat kell ébresztenie, nem félelmet

2013. március 07., csütörtök

Bemutatták az Egyházak Alsó-Baranyában és Szlavóniában című kötetet március 6-án, Budapesten a Hold utcai református templomban. Lábadi Károly néprajzkutató műve a horvátországi magyarság vallási néprajzi értékeinek és egyháztörténetének hiánypótló monográfiája.

A szerző munkásságát és a mű jelentőségét méltatva Székely András Bertalan művelődésszociológus, kisebbségkutató elmondta, hogy Lábadi Károly régóta kutatja Alsó-Baranya és Szlavónia vidékét, aminek köszönhetően ez a terület néprajzi szempontból a Kárpát-medence egyik legjobban feltárt szeglete lett az elmúlt évtizedekben. Az általa összegyűjtött ismeretek nélkülözhetetlenek a helyi magyarság számára identitásának megőrzéséhez és a megmaradáshoz. Székely András Bertalan hangsúlyozta azt, hogy a vallás ezen a tájon mindig a magyarságot, a megmaradást is jelentette, hiszen a hit mellett tudományt és műveltséget is adott a helyieknek. A kötet a református és a katolikus egyház, valamint a nazarénus mozgalom megtartóerejét mutatja be.

Szerző és könyve

Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke kifejtette: az alsó-baranyai és a szlavóniai magyarság és reformátusság történetével ismerkedve rájövünk, hogy az az egyetemes magyarság és reformátusság története is, amelyben felfedezzük az azonos gyökereket. Meglátása szerint a vidék történetét alakító személyiségek, döntések és küzdelmek messze túlmutatnak a régió históriáján. Az egyházvezető szerint Lábadi Károly kötetével újra közkinccsé tette ennek a vidéknek a gazdag örökségét, és újra emlékeztetett minket arra, hogy „az egymáshoz tartozásunkban soha nem számolgathatjuk azt, hogy ki a kisebb, ki a nagyobb, mert egymás nélkül nem kisebbek vagy nagyobbak vagyunk, hanem csonkák”.

Bölcskei Gusztáv és Csáti Szabó Lajos püspökök

A Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspöke megszólalásában arra figyelmeztetett, hogy okuljunk a könyvben leírtakból, becsüljük meg az elődök tetteit, és törekedjünk arra, hogy a nyomukban járjunk. Csáti Szabó Lajos ugyanakkor a rendkívül rossz demográfiai mutatókra is felhívta a figyelmet. Elmondta, míg tíz évvel ezelőtt tizenhatezer magyart számoltak meg a népszámláláskor, addig legutóbb már csak tizennégyezret. Az egyházvezető ezzel összefüggésben a szülők felelősségére, az önfeladás veszélyeire figyelmeztetett: bár Baranyában és Szlavóniában működnek a magyar iskolák, a szülők jelentős része mégis horvát intézménybe járatja a gyermekét.

A monográfia néprajzi és vallási néprajzi értékeiről Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató beszélt az egybegyűlteknek. Mint elmondta, az adatgazdag kötet hatalmas forrásanyagot dolgoz fel, egy helyen összegyűjtve és hozzáférhetővé téve a legfontosabbakat a különféle tudományterületek számára.

Végül maga a szerző szólalt meg. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az utóbbi években megfogyatkoztak a horvátországi magyarságról szóló híradások, pedig a gazdag örökség és a mostoha sors miatt is több figyelmet érdemelne ez a közösség. Lábadi Károly bevallása szerint bár egyháztörténeti jellegű monográfiát írt, szándéka ennél jóval több volt, hisz „e vidék históriája mindig is párhuzamosan íródott az egyház históriájával”. A Dráva vidéke mindig a kultúrák és a hadak ütközőzónája volt. Az egyházak az ebből fakadó veszélyek tompítására törekedtek, amikor spirituális küldetésük mellett az értékteremtés feladatát is vállalták. „Az egyetemes magyarság szempontjából is jelentős kulturális javak születtek itt, a magyar irodalomnak is az egyik bölcsőhelye ez” – szögezte le Lábadi Károly, aki az egyházak megtartó erejének mai jelentőségére is felhívta a figyelmet. A tudós a jó pásztor bibliai példáját említette: „Egyenként kell visszavezetnünk az embereket anyanyelvi szeretetközösségünkbe, abba a kultúrába és azokba a felekezetekbe, ahol az őseik is felcseperedtek, és ahol a hit első indíttatását is hallották gyermekkorukban.” Mint mondta, sokat kell munkálkodnunk azért, hogy a határon túli magyarság ne vesszen el. „A jövőnek vágyat kell ébresztenie, nem félelmet, és útját kell állnunk a reménytelenségnek” – fogalmazott, majd hozzátette: a békesség és az egymás építésének szolgálatára kell törekednie minden magyarnak a Kárpát-medencében.

Kiss Sándor, Kép: Sereg Krisztián 

 

 Névjegy

 

Lábadi Károly 1950-ben a vajdasági Bácsgyulafalván született. A középiskolát Szabadkán, az egyetemet Újvidéken, Pécsen és Debrecenben végezte, doktoriját pedig az utóbbi mellett Zágrábban szerezte. A néprajzkutató eddig huszonhét önálló kötetben, több tucatnyi tanulmányban, több mint ezer kisebb cikkben tárta fel és népszerűsítette a horvátországi magyarság értékeit. Témái között szerepel a tárgyi és a szellemi néprajz, a művelődés- és az egyháztörténet, a közelmúlt története, a magyarság sorskérdései, de még a szőlészet és a borászat is. Kutatómunkája mellett többek között az Eszéki Egyetem magyar tanszékének alapító professzora, számos újság és folyóirat alapítója, szerkesztője és múzeumszervező is.

Istent keresem

2Tim 2,19–26

„De az Úr szolgája ne viszálykodjék,...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →