„A hitünk felülír minden kulturális különbséget”

2014. június 22., vasárnap

„Arra láttam példákat, hogy az egyház hogyan tud segíteni a gyülekezeteknek abban, hogy missziói küldetésüket jobban meg tudják élni, hogy erősek, életképesek legyenek" – mondja Dani Eszter, aki nemrég tért vissza a Skót Zsinatról. A Zsinati Missziói Iroda vezetőjével az egymásra hatás és egymástól tanulás lehetőségeiről beszélgettünk.

A Missziói Iroda vezetőjeként gyakran jársz külföldön: többek között részt vettél az Egyházak Világtanácsa dél-koreai nagygyűlésén Puszanban, a napokban a Skót Zsinat vendége voltál. Ezekről az utakról te is és a küldöttség is feltűnően fellelkesülve jön haza. Mi a lelkesültséged oka?

Engem mindig lelkesít, ha más emberekkel találkozom, ha megismerem a gondolataikat, a szolgálatukat. Külföldi konferenciáknál, kiküldetéseknél öröm látni, hogy a hitünk összeköt és felülír minden kulturális különbséget. Ugyanakkor a kulturális különbségek nagyon érdekesek, ahogy mások megélik a hitüket, és izgalmas ebbe belelátni. Most a Skót Zsinaton a közös témáink voltak különösen lelkesítőek. Ők is az egyház megújulását keresik, ők is azon fáradoznak, hogyan válhatnak a gyülekezetek misszióvá.

Ők hol tartanak ebben a folyamatban?

Csupán néhány lépéssel járnak előttünk, ami izgalmassá teszi a párbeszédet és segíti az egymásra hatást. Ők már kidolgoztak válaszokat és vannak olyan forrásaik, segédanyagaik, amelyek gyakorlatilag is segítik a gyülekezetek missziói munkáját. Megmutatták internetes adatbázisukat, mely a gyülekezetek rendelkezésére áll. Például a gyülekezetek területét figyelembe véve a népszámlálás eredményeit összesítik, és segítik a missziói módon történő elemzést, és azt, hogy ezt hogyan vegye figyelembe a gyülekezet a missziói stratégia készítésekor. Arra láttam példákat, hogy az egyház hogyan tud segíteni a gyülekezeteknek abban, hogy missziói küldetésüket jobban meg tudják élni az adott környezetben, hogy erősek, életképesek legyenek.

Mit tanulhatunk tőlük?

Nekem nagyon tetszett, hogy prioritásokat jelöltek ki. A Skót Egyház nehéz anyagi helyzetbe került, több szolgálatukat, tevékenységüket meg kellett nyesni. Ekkor azon kezdtek gondolkodni, merre is akarnak haladni. El kellett dönteniük, mi az, amit el kell venni, és mi az, amire pénzt kell fordítani. A Skót Egyház Skócia egyháza, így az egész ország területét lefedi. Ezt a felelősséget komolyan véve a legszegényebb településeken való erőteljesebb megjelenést választották prioritásul, és ezekre a prioritási területekre fordítanak külön erőforrásokat. Ez 50 gyülekezetet érint, melyek fejlesztését, és a legszegényebbek között végzett szolgálatot jelölték meg prioritásnak, amire a takarékosság ellenére most nagy összegeket fordítanak.

Mi volt a döntés mögötti eszme?

A Skót Egyház úgy akar jelen lenni a társadalomban, ahogy Jézus Krisztus: közösséget vállalni a legszegényebbekkel. Jézus szolgálatában a társadalom peremén lévők közötti jelenlét nagyon fontos volt. A Jézus követésében élő egyház számára fontos, hogy ezt ne csak prédikálja, hanem valóságosan élje meg. Nekünk ez a cigánymisszió szempontjából is nagyon tanulságos, hogy miként tudunk belépni a mélyszegénységben élő közösségekbe és holisztikus módon meghirdetni Isten Országa örömhírét, segíteni a keresztyén közösségek építését. A skótok egyébként nem etnikai alapú misszióban, hanem a társadalom peremén lévő régiók megcélzásában gondolkodnak.

Itthon is megfontolandó az ilyen jellegű, régió szerinti támogatás?

Az MRE szervezetileg másképp működik, itt az anyagi források a kerületeknél vannak. Mindenesetre, első lépésként jó lenne behozni a legszegényebb régiók gyülekezeti támogatásának gondolatát, akár a cigánymisszió kapcsán. A skót egyházban a prioritási területek gyülekezetei pályázhatnak az egyházi kiírásokra és a központi költségvetésből nyerik el a szükséges összeget. A rendszerük nyilvánvalóan nem vihető át egy az egyben a mienkre, de inspirálhat minket.

Például miben?

Például, hogy mi is jobban megtámogathatjuk a szegényebb területeket. A fejlesztendő területeken plusz munkaerőt alkalmaznak, közösségi tereket hoznak létre. A projekt célja nem kimondottan a gyülekezeti növekedés, hanem hogy Krisztus tanítványaként jelen legyünk a társadalom peremén levők számára. Nagyon valóságosan segítenek, anélkül, hogy az együtt járna a gyülekezethez tartozás kötelezettségével. Funkcionálisan megépített épületeik is a befogadást, a meghívást kommunikálják. De ennek alapján választanak ki épületeket is, vagy engednek el másokat, nem pedig a műemléki jelleg miatt.

Ők is tanulhatnak tőlünk?

Egészen biztosan. Ha a szegények között végzett szolgálatnál maradunk, akkor érdemes lenne megnézniük a jól működő Tanoda programjainkat és a Biztos Kezdet Házakat. Mi pedig tanulhatunk tőlük a már kidolgozott keresztyén közösségfejlesztő munkájukból, mely egy sokkal szélesebb rétegben ható modell. Hogyan teremtenek közösséget, hogyan nyújtanak segítséget a közösség belső erőforrásai mozgósításával, és emelik az élet minőségét. Átfogóan küzdenek az ellen, hogy a szegények még szegényebbek legyenek. Havonta egyszer például a szegénységben élő közösségek képviselői politikusokkal, gazdasági vezetőkkel tartanak rendszeres megbeszéléseket, ahol megvitatják, mit lehet tenni a régióban, hogyan lehet küzdeni azok ellen a megnyomorító struktúrák ellen, ami a szegény-gazdag olló szétnyílásához vezetnek.

Az öt napig zajló Skót Zsinaton mit találtál jó ötletnek?

Tetszett átgondolt szervezettségük. Évente kiadnak egy több szász oldalas könyvet a bizottsági munkákról, azok konkrét eredményeiről. Tetszett az, amilyen bizalommal a vezetőik körül állnak. De már maga az, ha látjuk, hogy hogyan oldanak meg problémákat, látjuk, hogyan érvelnek a zsinaton, a bizottságokban – már ez is elgondolkoztató.

Ők kitől tanulnak?

Meghívják testvéregyházaikat, ahogy minket is, és interjúkat készítenek velük, várják, hogy a zsinat közben is felszólaljanak, és elmondják, hogyan élik meg a missziót. A szudáni példa ezen a zsinaton megdöbbentő volt. Egy dél-szudáni lelkész elmondta, hogy az elmúlt időszakban két lelkészt és öt presbitert vesztettek el. Szomorú volt látni, hogy ma is vannak olyan helyek, ahol durva keresztyénüldözés zajlik. És megindító azt is látni, hogy kitartanak, és hogy mit jelent számukra a hit. A skótok egy birodalom tagjai voltak, és ma is törődnek azokkal az egyházakkal, akik egykor az ő missziójuk révén jöttek létre. Utaznak, és ha utazunk, találkozásainkban tudjuk egymást inspirálni. Akár csak azáltal, hogy megéljük a Krisztuskövetésben kapott nagy keresztény egységet. Ezek a tapasztalatok tudnak mélyen hatni és formálják gondolkodásunkat. Amikor járunk a világban, hatunk egymásra, és a pozitív példák beépülnek.

Névjegy: Dani Eszter református lelkipásztor, 1993-2002 között a Kárpátaljai Református Egyházban, Munkácson és Berekrákoson volt missziói lelkész, ami mellett a kárpátaljai cigánymissziót segítette. 2002-től Budapesten Gazdagréten és Rákoskeresztúron szolgált, ami mellett 2009-től a Dunamelléki Egyházkerület megbízottjaként a fővárosban folytatta a cigánymissziót. Aktívan közreműködik a cigányság iránti előítéletek leküzdésében, 2012-ben ezért elnyerte a rangos Wallenberg-díjat. Ugyanettől az évtől a Zsinati Missziói Iroda vezetője.

S.D.
Fotó: Amy Lester 

Ez történik továbbiak →

Istent keresem

Róm 11,1–10

„...most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink