Szabadság téri szoboravatás kérdőjelekkel

2013. november 04., hétfő

Vasárnap délelőtt istentisztelettel egybekötve avatták fel a budapesti Szabadság téren, a Hazatérés temploma előterében Horthy Miklós mellszobrát. A szoboravatás azonban a Jobbik rendezvénye volt, ami felveti annak a lehetőségét, hogy az egyházközség megsértette azt az 1998-as zsinati határozatot, amelynek értelmében református templomban nem tartható olyan rendezvény, amely „párt, politikai mozgalom vagy az egyház hitvallásával és tanításával össze nem egyeztethető alapszabályú társadalmi szervezet céljait szolgálja".

A templomban négyszáz egybegyűlt, kint a Szabadság téren sok száz ellentüntető hallgatta végig a kétórás istentiszteletet vasárnap délelőtt, amelynek keretében megemlékeztek a Hazatérés temploma alapkőletételének és az első bécsi döntés meghozatalának 75. évfordulójáról. A megemlékezésre külön alkalmat adott, hogy a szertartás után a templom előtt felavatták Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója mellszobrát.

Az alkalmon Hegedűs Loránt hirdetette Isten Igéjét, Máté 9,16-17 alapján. A helyes értékítéletről és a mértékletességről szólva azt mondta: „Sokan felolvasott lekciónkat úgy értelmezik, hogy semmilyen formában és semmilyen körülmények között ne ítélkezzen a keresztyén ember. A világ azt várja tőlünk, hogy mi mindig, mindent megbocsássunk, mert úgymond ez a mi szent kötelezettségünk." Hegedűs Loránt azt fejtegette, ezt a megváltó Krisztus valóban előírja követői számára. De ha a gyűlölet, indulat a közösség, a nemzet ellen irányul, „ott a megbocsátás nem egyén határozása, egyén döntése". Feltette a kérdést: „Lehetséges a közmegegyezés egy olyan országban, ahol gyakorlatilag tőlünk megbocsátást várnak rendszerszerűen, ők pedig, mintha mi sem történt volna, úgy kívánják magukat beállítani, mintha földre szállt angyalok lennének?"

Az igehirdető arról beszélt, hogy a megtestesült óemberi indulat nemcsak a személyes szféráját érintheti az embernek, hanem a közösségi szféráját is. Ezen a ponton idézte az író, Szabó Dezső szavait: „Ha az idegen hódít, kitaszít, megrabol, megsemmisít: az 'Szeretet', az copyright és pátentos keresztyénség. De ha én az ezer halál felé taszított, meglopott, megcsalt, a nyomorúság ezer szorításában vergődő magyarság védelmére mozdulok: az 'Gyűlölet'." Majd hozzáfűzte: „Hát ez a mi gyűlöletünk, akkor igen, vállaljuk. De tudjuk jól, hogy ez Isten szeretete. Az a szeretet, amely az igazságot kívánja követni, az igazságot kívánja érvényesíteni."

Az igehirdetés végén Hegedűs Loránt kijelentette, nem az a döntő kérdés, hogy szabad-e Horthy Miklósnak szobrot állítani. „A döntő kérdés az, hogy te, kedves testvérem, hol állsz? És most, itt és most elítéled-e az életellenes cselekedeteket vagy sem? Igazolod-e az izraeli terrorállamot vagy sem? Visszaigazolod-e Simon Peresz országrontó deklarációját vagy sem?" Majd így zárta mondandóját: „Mi, a kormányzó örökségét vállalva, küzdeni fogunk népünk megmaradásáért, a magyar állami szuverenitásának helyreállításáért, azért, hogy hogy a magyar keresztyénség megmaradva Isten dicsőségét tudja szolgálni."

Az istentiszteleten, a liturgiába ékelve felszólalt Gyöngyösi Márton, a Jobbik parlamenti frakcióvezető-helyettese, aki beszédében Horthy Miklós korának vívmányait méltatta. A politikus szerinte szakrális magyarságtudattal kormányzott. Gyöngyösi Márton sajnálatosnak mondta, hogy rendszerváltás nem rehabilitálta Horthy Miklóst. A volt kormányzót a Jobbik-politikus szerint gyűlölik, gyalázzák, „mert tudják, hogy a vele való összehasonlításban csúnyán alulmaradnának".

Az istentiszteleten felszólalt még Kőrössy Katalin, a Horthy Miklós Társaság titkára, Dékány Ágoston, a Történelmi Vitézi Rend országos törzskapitánya, valamint Magvasi Áron, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnökségi tagja.

Az istentiszteleten szolgált Mészárosné Hegedűs Zsuzsanna, valamint Győrfi Bálint zengővárkonyi, Meleg Attila bódvaszilasi lelkipásztor.

Az istentiszteletet követően a templom előterében leleplezték Domonkos Béla alkotását, Horthy Miklós mellszobrát.

A vasárnapi alkalom kapcsán meg kell említeni, hogy azt a Jobbik hivatalos honlapja a parlamenti párt eseményének mutatta be, amelyen a hirdetmény szerint beszédet mond Gyöngyösi Márton országgyűlési képviselő.

Zs-41/1998, Zsinati Határozat
a Magyarországi Református Egyház jogi személyiségei tulajdonában, illetve használatában álló létesítmények és területek hasznosítása tárgyában

 

A Magyarországi Református Egyház jogi személyiségei (egyházközség, egyházmegye, egyházkerület, Zsinat, illetve intézményei, továbbiakban egyház) tulajdonában, illetve használatában levő létesítmények és területek hasznosításakor semmilyen formában nem zavarhatja az egyház tevékenységét, és nem sértheti hitelveit, tanítását és méltóságát. Így nem folytatható olyan tevékenység, amely nem egyeztethető össze az egyház erkölcsi elveivel és tanításával, párt, politikai mozgalom vagy az egyház hitvallásával és tanításával össze nem egyeztethető alapszabályú társadalmi szervezet céljait szolgálja. / Zs-41/1998. /

Budapest, 1998. február 4.

Az MRE Zsinata Zs-41/1998-as határozata értelmében azonban a református egyház tulajdonában, illetve használatában levő létesítményekben – többek között – nem folytatható olyan tevékenység, amely párt, politikai mozgalom vagy az egyház hitvallásával és tanításával össze nem egyeztethető alapszabályú társadalmi szervezet céljait szolgálja.

Csepregi Botond, képek: Varga Gábor Vargosz

 

Hegedűs Loránt igehirdetésének teljes szövege


Kedves Testvérek! A helyes értékítéletről, annak fő aranyszabályáról, a mértéktartásról és annak minden eshetőségéről szól hozzánk Isten üzenete. Először szól a helyes értékítéletről. Sokan felolvasott lekciónkat úgy értelmezik, hogy semmilyen formában és semmilyen körülmények között ne ítélkezzen a keresztyén ember. A világ azt várja tőlünk, hogy mi mindig, mindent megbocsássunk, mert úgymond ez a mi szent kötelezettségünk. Való igaz, megváltó Krisztusunk, a testet öltött szeretet és irgalom Istene az ellenség szeretetét is előírja a mi számunkra, mert ha őket nem tudjuk szeretni, mitől vagyunk különbek a pogányoknál, mondja Jézus. A megbocsátás gyakorlatában pedig nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer gyakorolnunk mindezt ellenségeink irányába. De minden, ami személyes ellenséges indulat, ami személyek ellen irányul, az való igaz, a mindenható Isten szentlelkes indulata ereje, Szentlelke és józansága szerint csakis ezzel a krisztusi szentlelkes életlátással, örökkévaló távlatos szemlélettel lehet legyőzni, és Isten kegyelmével megújulni. 

 

De a te ellenséged gyűlölete, indulata, ami tapasztalható a templom előtt is, a túloldalon, az nem a személyünk ellen irányul. Az közösségünk ellen irányul, népünk és nemzetünk ellen irányul. Ott a megbocsátás nem egyén határozása, egyén döntése. Hanem a népnek, a közösségnek, a nemzetnek a közakarata, közmegegyezése felől jön. De lehetséges, testvéreim, feltenni a kérdést, egy olyan országban, ahol a gyűlölet indulata mindig bennünket ér? Lehetséges a közmegegyezés egy olyan országban, ahol gyakorlatilag tőlünk megbocsátást várnak rendszerszerűen, ők pedig, mintha mi sem történt volna, úgy kívánják magukat beállítani, mintha földre szállt angyalok lennének?

 

Az ember értékítéletet alkot. Ezen értékítélet sokszor előítéleteket alkotnak. Sokan azt mondják, ezért vagyunk mi előítéletesek. Az ember nem azáltal válik előítéletessé, hogy előítéletet alkot, hanem azáltal, hogy ragaszkodik tűzön-vizen keresztül az előítéletéhez, noha arra a valóság rácáfolt. De kérdezem én, azok, akik Kun Bélát, Szamuelyt, akik a 19-es népbiztosi partitúra különítményesei, akik Rákosit, Gerőt, Farkast, Péter Gábort, Eisenberger Benjámint tudták magukból kitermelni, azok feljogosítva érezhetik magukat arra, hogy bennünket pellengérre állítsanak?

 

Úgy vélem, semmiképpen nem. Erről szól Igénk második üzenete. Ítélkezni kell. De mindezt szeretetben kell megtenni, s akkor tudjuk ezt szeretetben végbevinni, hogy ha a mértéktartás jellemző lesz ránk. Nem ülünk fel politikai hisztériáknak. A politikai hisztéria, a társadalmi hisztériakeltés soha nem vezet jóra, nem jelentheti az élet szolgálatát, annak gyarapodását, de még megőrzését sem. A mértéktartás sajnos oly hangos sovinisztáinkra nem jellemző, sajnos, nem jellemző. Nem képesek belátni hibáikat, nem képesek belátni bűneiket. Tudjuk, Radnóti Miklós szavaival, bűnösök vagyunk, de ő is hozzá tette: akár a többi nép. És hogyha Radnóti Miklós ezt megtette, ők miért nem teszik ezt meg soha?

 

Horthy Miklóst háborús bűnösként állítják be. Ezáltal túl kívánják szárnyalni a nürnbergi törvényszéket, túl kívánják szárnyalni a népbírósági koncepciós eljárásokat, és hisztériájuk csak a Zeneakadémia dísztermének a 45-46-os hangulatához hasonlítható Ez lenne méltó az emberhez? Ez humánus? Ez lenne a demokrácia?

 

Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. Örök figyelmeztetés a keresztyén embernek, hogy soha ne kívánjon többet állítani magáról, mint amivel ténylegesen rendelkezik a hit országútján.

 

És hogyha bűneinket nézzük, vannak jócskán. A legnagyobb bűnt, mi magyarok, magunkkal szemben követtük el. És ebbe, ugye, mi beleértjük a vészkorszak tragédiáját. Erre emlékeztünk és emlékezünk. Nem, hogy előttük saját emberi arcunkat igazoljuk, hanem a történeti hűség jegyében. Mert itt az orgona mögött bújtattak zsidókat annak idején, és nem akadt senki a megalázott, a szülőföldjéről elűzött, kivert magyar gyülekezetből, aki feljelentette volna a mentőakciót a Gestapónál vagy a nyilasoknál.

 

Mutassanak még egy kormányzót, aki annak érdekében, hogy az életet védje, fajra, nemre, vallásra, nemzetiségi vonatkozásra, tekintet nélkül, az esztergomi páncélosokat vezényelte a budapesti gettó védelmére.

 

De tudjuk jól, hogy a megtestesült óemberi indulat nemcsak a személyes szféráját érintheti az embernek, hanem a közösségi szféráját is. Zsigerig hatolhat a gyűlölet. És ebből az következik, amit Szabó Dezső így gondolt: „Ha az idegen hódít, kitaszít, megrabol, megsemmisít: az 'Szeretet', az copyright és pátentos keresztyénség. De ha én az ezer halál felé taszított, meglopott, megcsalt, a nyomorúság ezer szorításában vergődő magyarság védelmére mozdulok: az 'Gyűlölet'."

 

Hát ez a mi gyűlöletünk, akkor igen, vállaljuk. De tudjuk jól, hogy ez Isten szeretete. Az a szeretet, amely az igazságot kívánja követni, az igazságot kívánja érvényesíteni. Népünk életében jóformán már csak megvalósítatlan, beteljesületlen igazságok maradtak. És nagyon üdvözlendő, az első bécsi döntés meghozatalának 75. évfordulóján, hogy kormányzatunk elérkezettnek látta az időt, hogy ne csak a vészkorszak tragédiájára költsön milliárdokat, hanem Trianon múzeumra is. De testvéreim, múzeumba zárni csak azt lehet, ami már elmúlt és a jelent már nem érinti. Vagy csak visszaemlékezéseket érint. Trianon közgyűjteményt lehet létrehozni, de múzeumot viszont nem. Tudom volt a várban, és tisztelem a kezdeményezőket, a fenntartókat, akik eddig különösebb anyagi támogatás nélkül hozták létre és tartották fenn és erősítették a mi helyes, igaz történelmi tudatunkat és identitásunkat.

 

De el kell mondanom, éppen azért, hogy lássuk, Igénk végső üzenetét, az ó és új egymáshoz való viszonyában a helyes értékítéletet és a mértéktartást. Mert mi nem úgy emlékszünk, hogy hátrafelé tekintünk. A mi emlékezésünk erőt ad. Hogy volt egy olyan kormányzó, aki úgy vélte, nem kell belenyugodni a népének, a nemzetének és ő magának sem országának és népének megcsonkításába. Igen, volt egy olyan kormányzónk, aki határozottan fellépett és tetemre hívta ezt a bűnös várost. És keményen tette mindezt, határozottan. És jól tette! És ma, azt kell, hogy mondjam, egyre inkább úgy tűnik, hogy elkerülhetetlen az ismételt, határozott kiállás annak érdekében, hogy népünket a jövendő számára meg tudjuk menteni. Ez idő szerint a mi népünk pusztul. Ez idő szerint a mi népünk hagyja el szülőföldjét, ez idő szerint a mi véreinket ebrudalják ki a határon túli területekről. Ez idő szerint a magyarokat verik Délvidéken. Ez idő szerint a felvidéki magyarra érvényes még mindig a Benes-dekrétum, amely kollektív bűnösnek állítja be a magyarságot. Ez idő szerint a székelyeknek kell hosszú menetelést tartaniuk, Istennek legyen hála reggelig tartaniuk, hogy megmaradhassanak a szülőföldjükön, hogy önrendelkezésük legyen.

 

A régit, az ó-t azért kell felelevenítsük, hogy abból erőt merítsünk egy Isten szerinti jövendő elnyerésére. És tudjuk jól, már lehet. Igen hivatalos szinten is lehet emlékezni majd, szervezett formában emlékezni, Trianonra. Hogy ne lehetne, amikor a megcsonkolt hon utolsó rögjeit épp most húzzák ki a lábunk alól az elfogadott, új földforgalmi törvény felhatalmazása szerint. Ez is hozzátartozik a magyar valósághoz.

 

Senkit nem kívánunk megbántani politikai meggyőződésében, de immár kizárólagosan egy nép utóvédharcai szerinti érzékenységnek adhatunk kizárólag teret, lehetőséget a megszólalásra, a helyes, Isten szerinti az Isten szerinti életet, életünk megtartatását kérve a Szentháromság Istentől. Adjon Isten nekünk sok erőt ehhez a küzdelemhez. Köszönöm, hogy eljöttek az istentiszteletre, ilyen szép számban. De Istennek ez a megszentelt hajléka, a Hazatérés temploma mindig nyitva áll az Istent kereső lelkek felé. Hogy felidézzem templomalapító lelkipásztorunk, újszövetségi professzorunk, Victor János szavait Magyar hiszek egy írásából: Istenben hinni jó. Mert mi értelme annak az útnak, ami nem a templomba vezet. Hát ezt üzenjük a velünk szemben állóknak.

 

A döntő kérdés nem az, hogy lehet-e szobrot állítani Horthy Miklósnak.

 

A döntő kérdés az, hogy te, kedves testvérem, hol állsz? És most, itt és most elítéled-e az életellenes cselekedeteket vagy sem? Igazolod-e az izraeli terrorállamot vagy sem? Visszaigazolod-e Simon Peresz országrontó deklarációját vagy sem?

 

Mi, a kormányzó örökségét vállalva, küzdeni fogunk népünk megmaradásáért, a magyar állami szuverenitásának helyreállításáért, azért, hogy hogy a magyar keresztyénség megmaradva Isten dicsőségét tudja szolgálni. Ámen.

Istent keresem

Jn 7,40–53

„Ellentét támadt tehát miatta...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →