A református vakmisszió nyílt levele

2012. október 26., péntek

Látássérült testvéreit köszönti a református vakmisszió a Látás hónapja alkalmából.

Kedves Testvérek!

Kedves látássérült Felebarátaink!

Istennek adunk hálát Értetek, hogy kézen fogtok és bevezettek a „nem-látás" világába, ami a hit világa.

Kiváltság számunkra, hogy felétek is vihetjük Jézus Krisztus örömüzenetét, hiszen ebben is Megváltónkat követhetjük.

„...boldogok, akik nem látnak és hisznek." (Jn 20, 29)

A feltámadott Jézus mondta ezt egyik tanítványának, Tamásnak, aki azért kételkedett, mert látta Jézust a kereszten, látta, hogy eltemették, de nem látta, hogyan támadt fel.

A látó; kételkedésében kérdez: Hogyan lehet új reggelre nyitni a nem látó szemet? Hogyan köszöntheti a felkelő Nap sugara? Az eső utáni szivárvány színeiben hogyan gyönyörködik?

Ha elég bátrak lennénk, kimondanánk. de nem mondjuk, nem kérdezünk és hallgatásunk miatt nem is halljuk a választ; hogy minden nap reméltek és látjátok a reggelben az új nap örömét. Érzitek a rátok mosolygó Nap melegét és az eső illatában a zöld frissességét. Boldogok vagytok! Naponta újra bíztok, mert ismeritek azt, akit a látók sem látnak, csak hozzátok hasonlóan, hit által.

Isten Fia, Akié minden hatalom nem csak a Mennyben, hanem a Földön is, számos alkalommal találkozott olyan emberekkel, akik különböző betegségek miatt szenvedtek, és nem egyszer adta vissza a vakok látását is. A gyógyítások alkalmával a látássérülteknek nem csak a testi, hanem a lelki szemeit is megvizsgálta, és figyelmüket a földi szenvedésekről az örök, mennyei boldogság felé irányította.

Ezt szeretnénk tenni mi is, amikor Közöttetek szolgálunk!

Imádkozunk azért, hogy a mindennapokhoz az Úr adjon sok erőt!

Közösen készüljünk a Vele való nagy találkozásra, és arra az életre, ahol mindannyian látni fogjuk Őt.

Nem láthat bár e földi szem,

Jézus tiéd vagyok.

Bár arcod felhő rejti el,

Mégis felém, ragyog.

Fülem nem hallja hangodat,

Mégis beszélsz velem.

S boldogságot csupán az ad,

Ha szódat érthetem.

Képed betölti lelkemet,

Utam bármerre visz.

Tudom, hogy szent kezed vezet,

Ha ezt nem látom is.

Elzengni, hogy mi vagy nekem,

Ó, nincsen arra szó.

Most hitből áll csak életem,

S mégis mindez való.

De majd a felhő felszakad,

Mely most még rejteget.

És színről színre áldalak,

Hogy nálad élhetek.

A Vakmisszió szolgálólányaiként, veletek együtt kiáltjuk:

Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtunk!

 

Magyarné Balogh Erzsébet                                                 

lelkész - igazgató

Református Missziói Központ,                         

Börzsönyi Jánosné

a Vakmisszió lelkipásztora

Budapest, 2012 októberében, a Látás havában

Istent keresem

1Tim 6,11–21

„Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál,...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →