Michiel de Ruyter emlékezete

2012. március 25., vasárnap

405 éve, 1607. március 24-én, Vlissingenben született a magyar protestáns gályarabokat kiszabadító hős admirális. A reformátusok évszázadok óta tisztelettel emlékeznek a holland tengerészre.

Az 1670-es évek a protestáns egyházak életében a próbatétel évei voltak. A magyarországi ellenreformáció idején 1674. március 5-én több mint hétszáz protestáns hitvallót idéztek a Pozsonyban felállított különbíróság elé, akik közül mintegy háromszáz pap, tanító jelent meg a tárgyaláson. A bíróság felségsértéssel, hazaárulással, a katolikus egyház megsértésével vádolta őket, egyben követelte „bűneik" beismerését és áttérésüket a katolikus hitre.

Séllyei István, a Dunántúli Református Egyházkerület superintendense (püspöke) a tárgyaláson a következő szavakkal védekezett: „mi ártatlanok vagyunk, ha pedig a mi ártatlanságunkban elnyomattatunk, békességes tűrőknek kell lennünk (...) lehetetlen, hogy mi egynéhányan eladnók vallásunknak és országunknak szabadságát, melyet a mi eleink sok vérek hullásával kerestek, elviselhetetlen iga alá vetvén mind eklézsiánkat, mind országunkat."

Kitartottak a gályarabságig

A beidézett prédikátorok közül a legállhatatosabbakat, akik semmi fajta megalkuvásra nem voltak készek, kisebb csoportokban várbörtönökbe vitettek. Ezután több mint negyven papot Nápolyba hurcoltak, aki közül csak harminckettő maradt életben, akiket eladtak gályarabnak. Sorsuk nagy visszhangot keltett Európa protestáns országaiban. Gyűjtés indult kiszabadításuk érdekében, és ez többszöri kísérlet után végül a holland Michiel de Ruyter admirálisnak sikerült 1676. február 11-én. (De Ruyter Vlissingenben született, 405 éve, 1607. március 24-én és a Siracusai-öböben halt meg, 1676. április 29-én.)

„Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam" – ezekkel a híressé vált szavakkal fogadta hajóján a holland tengernagy a huszonhat megmentett prédikátort.

Térj magadhoz, drága Sion

A gályarabok kiszabadítására egész Európa felfigyelt, pár év alatt több gazdagon illusztrált könyv jelent meg a hithősök megpróbáltatásairól és Ruyter admirális nemes cselekedetéről.

A XIX. század végén a protestáns identitástudat erősítése céljából megélénkült a gályarabok iránti érdeklődés, ekkor terjedt el a Térj magadhoz Drága Sion kezdetű ének. Zenéjét Luttenberger Tihanyi Ágost szerezte 1890-ben, szövegét Pauli Joachim (1636-1708) műve után Jeszenszky Károly mezőberényi evangélikus lelkész írta, ugyanebben az évben. A XX. században a protestáns énekeskönyvekbe kerülve a zenemű, gyakran használt hiterősítő énekként szerepel a mai napig.

Magyar földön a gályarabokra emlékezve Debrecenben a Nagytemplom mögötti téren 1895-ben emeltek elsőként köztéri emlékművet Hegyi Mihályné adományából, amelyen: „DE RUYTER MIHÁLY/ HOLLAND TENGERNAGY/ A SZABADÍTÓ/ 1676. FEBRUÁR 11." felirattal emlékeztek meg Hollandia nemes lelkű katonájáról.

Holland jubileum

Hollandiában 1907-ben Michiel de Ruyter admirális születésének 300. évfordulóján látványos ünnepségeket szerveztek. A Holland Királyi Posta bélyeget adott ki az admirális emlékére. A Magyarországi Református Egyház Konventje ezüstből készített koszorút küldött az admirális Amsterdamban található sírjára.

A hollandiai ünnepségekről Antal Géza (1866-1934) református lelkész közölt beszámolót a Vasárnapi Ujság című hetilapban, amelyből a magyar reformátusok koszorúját is részletesen megismerhetjük.

Ez előtt a síremlék előtt jelent meg a múlt hó 23-ikán Hollandia szépséges királynője s népének képviselete, hogy lerójja kegyeletét a háromszázados születési évfordulón, történelmének ezen nagy alakja iránt. Megjelentek a külföldi államok hivatalos képviselői, köztük Angolországé is, mely annak emlékét tisztelte meg megjelenésével, kinek ágyúi dörgését, – mint Macaulay mondja – «they had heard with terror even in the galleries of Whitehall; » és Dániáé, a svéd elnyomatás veszedelmétől de Ruyter által megmentett országé. Az ünnepi beszédet az ünnepelthez és ünnepélyhez méltón, Hollandia egyik legkiválóbb publiczistája, az Algemeen Handelsblad szerkesztője, Boissevain Charles tartotta. Ez után következett a koszorúk elhelyezése a síremléken, mely előtt az ifjú királynő állt édes anyjával. Az elhelyezett koszorúk és egyéb emléktárgyak között különösen kitűnt a holland tengerészetnek remekül kidolgozott ezüst pálmaága, Dánia masszív arany bükk-levél koszorúja, főleg pedig – s ezt jól eső érzéssel írhatjuk le, – a magyar református egyház zsinata által küldött hatalmas ezüst koszorú, mely a magyar ötvösiparnak kiváló szép munkája.

 

A koszorú ezüst babérlevelekből készült, aranyszalaggal; a babérleveleken fel van vésve a megszabadított 26 gályarab neve. Az aranyszalag csokrán középen egy XVII. századbeli gálya rajza van kivésve, alatta a megszabadítás napja (1676 február 11) s utalás Ézsaiás próféta XLV. részének 13 versére. («Én támasztom fel őtet igazságban és minden utait én igazgatom, ő építi meg az én városomat és az én foglyaimat elbocsátja jutalom és ajándék nélkül, azt mondja a Seregeknek Ura.») A szalag baloldali részén ez a latin felírás olvasható: «Liberatori memorise aeternse, qui nostris confessoribus servientibus libertatém reddidit.» («Örök emlékül a szabadítónak, ki a mi raboskodó hitvallóinknak szabadságát visszaadta.») A szalag jobboldalán olvasható az emlék koszorút küldő református egyház neve (Ecclesia Christi Reformata in Hungaria.)

 

A koszorún kívül a ref. egyház zsinata még egy emlékiratot is küldött, melyben a történelmi tény felemlítésével meleg kegyelettel adózik a holland nemzet ezen nagy fiának emléke iránt. A koszorú a síremléken marad elhelyezve, az emlékiratot pedig az amsterdami városi levéltárnak adták át megőrzés végett.

 

Vasárnapi Ujság, 1907., 54. évfolyam, 15. szám

Az első világháborút követő évtizedekben a holland reformátusok jelentős segítséget nyújtottak szegény sorsú magyar gyermekek magyarországi élelmezésében és hollandiai üdültetésében. A Magyar-Holland Szemle szerkesztősége hálája jeleként egy üvegablakot ajándékozott Vilma holland királynőnek, amelyet Róth Miksa készített. A műalkotást egy hágai kastélyban helyezték el. Az üvegablak felső részén a királynőt fríz ruhában ábrázolja, amint a magyar gyermeket fogadja, alsó részén Ruyter admirális és II. Rákóczi Ferenc került megjelenítésre.

Magyar emlékek

A gályarabok kiszabadításának 260. évfordulója alkalmával, a központi Kálvin-ünnepség keretében 1936. május 6-án, Marjay Károly mezőtúri lelkipásztor 1933-ban tett javaslata szerint, a Magyarországi Református Egyház konventi (ma zsinati) székházában, a megpróbáltatásban résztvevő lelkészek neveit ismertető emléktáblát avattak fel. A táblán a gályarabok mellett az admirálisról e szavakkal emlékeztek meg: „A HITVALLÓK ÉS A SZABADÍTÓ ÖRÖKKÉ ÁLDOTT EMLÉKÉRE ÁLLÍTOTTA E JELT A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ EGYETEMES KONVETJE AZ 1936. ÉVBEN".

II. János Pál pápa a kiengesztelés jeleként megkoszorúzta a gályarabok emlékművét a 1991-es magyarországi látogatása során a Debreceni Református Nagytemplomban tartott ökumenikus istentiszteletet követően. A Tiszántúli Református Egyházkerület – a pápa nemes gesztusára emlékezve – 2006-ban bronzból öntött koszorút készített a gályarabok emlékoszlopára.

Hollandiában 2007-ben államilag hivatalos emlékévet tartottak Michiel de Ruyter admirális születésének 400. évfordulója alkalmából. Hazánkban ezen az évfordulón Kecskeméten emlékkiállítást, Debrecenben konferenciát rendeztek, amely lehetőséget biztosított az egyháztörténelmi események tudományos feldolgozása mellett a holland-magyar kapcsolatok erősítésére is.

Millisits Máté művészettörténész, művelődéstörténész

 


Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Mk 11,1–14

„...Dávidnak eljövendő országa!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink