A protestáns gályarabok és de Ruyter admirális emlékezete

2011. február 11., péntek

altA háromszázharmincöt éve kiszabadult gályarab-prédikátorok emléke előtt számos református egyházközségben ünnepi istentisztelettel, előadással tisztelegnek Magyarországon.

A háromszázharmincöt éve kiszabadult gályarab-prédikátorok emléke előtt számos református egyházközségben ünnepi istentisztelettel, előadással tisztelegnek Magyarországon.

Az 1670-es évek a protestáns egyházak életében a próbatétel évei voltak. A magyarországi ellenreformáció idején, 1674. március 5-én több mint hétszáz protestáns hitvallót idéztek a Pozsonyban felállított különbíróság elé, amely során mintegy háromszáz pap, tanító jelent meg a tárgyaláson. A bíróság felségsértéssel, hazaárulással, a katolikus egyház megsértésével vádolta őket, egyben követelte „bűneik” beismerését és áttérésüket a katolikus hitre.

Séllyei István, a Dunántúli Református Egyházkerület superintendense (püspöke) a tárgyaláson a következő szavakkal védekezett: „mi ártatlanok vagyunk, ha pedig a mi ártatlanságunkban elnyomattatunk, békességes tűrőknek kell lennünk … lehetetlen, hogy mi egynéhányan eladnók vallásunknak és országunknak szabadságát, melyet a mi eleink sok vérek hullásával kerestek, elviselhetetlen iga alá vetvén mind eklézsiánkat, mind országunkat.”

Michiel de Ruyter admirális

A beidézett prédikátorok közül a legállhatatosabbakat, akik semmifajta megalkuvásra nem voltak készek, kisebb csoportokban várbörtönökbe vitték, majd több mint negyven papot Nápolyba hurcoltak, de közülük csak harminckettő maradt életben, akiket eladtak gályarabnak. Sorsuk nagy visszhangot keltett Európa protestáns országaiban. Gyűjtés indult kiszabadításuk érdekében, és ez többszöri kísérlet után végül a holland Michiel de Ruyter (Vlissingen, 1607. március 24. – Siracusai-öböl, 1676. április 29.) admirálisnak sikerült 1676. február 11-én. 

„Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam” – ezekkel a híressé vált szavakkal fogadta hajóján a holland tengernagy a huszonhat megmentett prédikátort.

A gályarabok kiszabadítására egész Európa felfigyelt, pár év alatt több gazdagon illusztrált könyv jelent meg a hithősök megpróbáltatásairól. 

E könyvek alapjául az egyik gályarab, Kocsi Csergő Bálint Narratio brevis de oppressa libertate ecclesiarum Hungaricarum (Rövid elbeszélés a magyarországi egyházak elnyomatásáról) című, hosszú időn át csak másolatban elterjedt kézirata szolgált. Bod Péter, a neves erdélyi egyháztörténet-író a latin nyelvű kéziratot lefordította és kiegészítette. Műve 1738-ban jelent meg Kősziklán épült ház ostroma címmel. 

A 19. század végén a protestáns identitástudat erősítése céljából megélénkült a gályarabok iránti érdeklődés, amely során elterjedt a Térj magadhoz, drága Sion kezdetű ének. Zenéjét Luttenberger Tihanyi Ágost 1890-ben szerezte, szövegét Pauli Joachim (1636–1708) műve után Jeszenszky Károly mezőberényi evangélikus lelkész írta ugyanebben az évben. 

A 20. században a protestáns énekeskönyvekbe kerülve a zenemű gyakran használt hiterősítő énekként szerepelt és szerepel a mai napig. Magyar földön a gályarabokra emlékezve Debrecenben, a Nagytemplom mögötti téren, 1895-ben emeltek elsőként köztéri emlékművet Hegyi Mihályné adományából.

alt

Hollandiában 1907-ben, Michiel de Ruyter admirális születésének háromszázadik évfordulóján látványos ünnepségeket szerveztek. A Holland Királyi Posta bélyeget adott ki az admirális emlékére. A Magyarországi Református Egyház Konventje ezüstből készített koszorút küldött az admirális Amszterdamban található sírjára.

A gályarabok kiszabadításának kétszázhatvanadik évfordulója alkalmával, a központi Kálvin-ünnepség keretében 1936. május 6-án Marjay Károly mezőtúri lelkipásztor 1933-ban tett javaslata szerint a Magyarországi Református Egyház konventi (ma zsinati) székházában a megpróbáltatásban résztvevő lelkészek neveit ismertető emléktáblát avattak fel. A háromszázadik évfordulóra készülve, 1973-ban szépirodalmi alkotásként jelent meg Moldova György Kossuth-díjas író A negyven prédikátor című műve, amely Kocsi Csergő Bálint kézirata alapján dolgozza fel a történetet.

Magyarországi látogatása során, 1991-ben, II. János Pál pápa a debreceni református Nagytemplomban tartott ökumenikus istentiszteletet követően a kiengesztelés jeleként megkoszorúzta a gályarabok emlékművét. II. János Pál pápa nemes gesztusára emlékezve 2006-ban a Tiszántúli Református Egyházkerület bronzból öntött koszorút készített a gályarabok emlékoszlopára.

Hollandiában, 2007-ben államilag hivatalos emlékévet tartottak Michiel de Ruyter admirális születésének négyszázadik évfordulója alkalmából. Hazánkban ezen az évfordulón Kecskeméten emlékkiállítást, Debrecenben konferenciát rendeztek, amely lehetőséget biztosított az egyháztörténelmi események tudományos feldolgozása mellett a holland-magyar kapcsolatok erősítésére.

A Debreceni Református Kollégium dísztermében Pusztai Gábor, a Debreceni Egyetem Néderlandisztika Tanszékének vezetője szervezésében tartották meg a konferenciát 2007. október 26-án. Ekkor adták át újra a nagyközönségnek Tamássy Miklós De Ruyter szabadító tettét ábrázoló festményét is, melyet a Holland Királyság támogatásával restauráltak. A konferencia anyaga egy szépen illusztrált kötetben meg is jelent (Bitskey István – Pusztai Gábor [szerk.], Michiel de Ruyter és Magyarország, Debrecen, Debreceni Egyetem Néderlandisztika Tanszéke, 2008.).

Reméljük, hogy a mostani évforduló is segít megismerni és megbecsülni a gályarabságot elszenvedő mártír-prédikátorokat és protestáns hitbeli elkötelezettségüket.

Millisits Máté

(Az emlékbélyeg és a gályarabok debreceni emlékművét ábrázoló képeslap Csengő-Tschörner András pócsmegyeri presbiter tulajdona.)

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Ez 40,48–41,26

„ A bejárat hat könyök széles volt, a bejárat oldalfalai pedig hét könyök hosszúak voltak.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink