A Magyarországi Református Egyház bírósága jelenleg a legnagyobb testület az egyházon belül. Mivel mind a 27 egyházmegye, mind a 4 egyházkerület és a Zsinat is jogosult bírákat választani, így jelenleg 268 bíró áll az egyházjogi törvények szolgálatában – ismertette a számokat Veres Lajos. A Zsinat jogtanácsosa hangsúlyozta: az egyházi bírók megbízatása többnyire csak formális, hiszen évente csupán néhány olyan ügy van, amely valóban bíróság elé kerül.

Emellett az egyházi bíráskodásnál a jogi ismeretek mellett elengedhetetlen a jártasság a református hagyományokban, mivel a döntések gyakran a világi gyakorlattól eltérő, egyedi élethelyzetekre nézve születnek. Ehhez szakmai továbbképzésekre, találkozókra lenne szükség, ezért a Zsinat Jogi Bizottsága a bíróságok szervezeti átalakítását és radikális létszámcsökkentést indítványozza. A Zsinat elé tárt javaslat szerint a jövőben egyházkerületenként egy megyei bíróság működne, míg az egyházkerületi és a zsinati bíróságok megmaradnának, így hozzávetőleg 80 főre csökkenne a bírók száma.

A tervezet szerint a jövőben átalakulna a bíróságok elnökségeinek szerepe is: a megyei, kerületi és zsinati elnökségek bírósági elnöki funkciója megszűnne. A cél, hogy bővülhessen a megválasztott testületek hatásköre, ugyanis a bíróságok elnökségei jelenleg nem vehetnek részt az ügymenetben, csupán jogtanácsos útján képviselhetik álláspontjukat. Veres Lajos emlékeztetett: az ügyek megoldását segítené, ha az eljárásokban az elnökségek a jogtanácsosokkal közösen érdemben vehessenek részt az üléseken.

A közös munka lehetővé tenné, hogy a problémás ügyekben gyorsabban és egyszerűbben járhassanak el. A tervezet szerint az elnökség és a jogtanácsos közösen készítené elő az ügyeket, így az elnökség a jogtanácsossal közösen döntené el, hogy egy panasz alkalmas-e a tárgyalásra. Emellett lehetőség lenne arra is, hogy kis súlyú ügyek ne kerüljenek bíróság elé vagy az elnökség egy egyszerű határozattal lezárja azokat. Bogárdi Szabó István hozzászólásában jelezte: rendkívül nagy probléma, hogy súlyos morális vétségek tárgyalása gyakran évekig elhúzódik, pedig sokkal hamarabb és biblikusabb szellemben is lezárulhatnának az ügyek, ha az elnökségek nagyobb hatáskörrel bírnának.

A tervezet kitér egy évszázados, jogi alapelveket sértő szabályozási hibára is, az ugyanis összeférhetetlen, hogy a bírósági elnökség határozatát a saját beosztott bírósága vizsgálja felül. Így például, ha egy megyei bíróság elnöksége elutasít egy egyházközségi presbitériumi határozatot, ami ellen azonban fellebbeznek, akkor az ügy másodfokon a megyei bíróság elnöksége alá beosztott, általa kijelöl bírói testülethez kerül.

Veres Lajos a Zsinat elé hozta az egyháztagok fegyelmezésének kérdését is. Az egyházi bíráskodásról szóló törvény ugyanis – Magyarországon egyedülálló módon – csak az egyházi tisztségviselőkre ír elő szabályozást, a gyülekezeti tagokra vonatkozó szankciókat csupán nyomokban említi. Szabálysértés esetén az egyház tagjait a presbitérium írásban figyelmeztetheti vagy feddésben részesítheti, súlyosabb esetekben választási jogaitól is megfoszthatja. Az eljárás részletei és a jogorvoslat módjai azonban nincsenek kidolgozva és bár a presbiteri bíróságok a kálvini egyházfegyelmezés szerint a legfontosabb testületek, a presbitériumok tagjai általában nem vállalják a konfrontációt, ezért az egyháztagok fegyelmezése csak nagyon ritkán válik gyakorlattá.

Az előterjesztést a zsinati tagok megvitatták, majd megbízták a Zsinat Jogi Bizottságát, a zsinati jogtanácsost és a Zsinati Hivatal Jogi Osztályát, hogy 2020 tavaszára készítsék el a törvénymódosítás szövegét, amelyről a következő ülésszakon tárgyalnak majd.

Bencze Zsófia, fotó: Kalocsai Richárd