Élő víz a vizek városában

2019. október 30., szerda

A tatai református templomban az úrasztala és a szószék mellett van egy kő. Ez a kő emlékezteti a gyülekezetet a múltjára és arra, hogyan lehet – és kell is – időnként újrakezdeni, ha úgy tetszik, megreformálni a gyülekezeti életet és személyes életünket. Ezt a gondolatot pedig október 31-én, a Kossuth Rádió által közvetített istentiszteleten is szeretnék elmondani az embereknek.

Az említett kő az egykori Szent Balázs-templomból származik, amely Tata főtere, a Kossuth tér alatt helyezkedik el. A tér felújításakor, 2015-ben régészek feltárták a régi templom alapját: ebből kértek egy követ, amelyet azóta a református templomban őriznek.

A régi templom azért fontos a gyülekezetnek, mert amikor a 17. század elején, a török hódoltság miatt megfogyatkozott Tata és környékének népessége, az Alföldről református magyar telepesekkel népesítették be a várost, akik öt év adómentességet is kaptak. Első dolgaik között volt, hogy istentiszteleti helyet kerestek maguknak. Akkoriban az elhagyott Szent Balázs-templomban találtak új lelki otthonra, ezt 1671-ig használták.

A régészeti feltáráskor arra is volt lehetősége a gyülekezetnek, hogy az egykori templom alapjai, megmaradt faldarabjai között imádkozzanak. „Különös volt belegondolni, hogy ott lehettünk, ahol eleink az istentiszteleteiket tartották” – mondja Szabó Előd lelkipásztor. Az élet különös forgatókönyve, hogy épp ott jártunkkor ült le megbeszélni a tatai plébánossal, hogy a katolikusok használhatják a református templomot, amíg a közeli katolikus templomot felújítják.

A kérdésre, miért fontos, hogy van a gyülekezetnek fizikai és lelki alapja is, Szabó Előd így válaszol: „Mert fontos tudni, hogy milyen múltja, háttere van a közösségnek. Nem árt tudni, hogy sokszor elvették a tatai reformátusok templomát, így többször újra kellett kezdeni mindent. Ez a gyülekezet rugalmas, képes erre.”

1759 és 1783 között – huszonnégy évig – nem lehetett sem lelkésze, sem tanítója a gyülekezetnek. „Elvették a templomukat, a parókiájukat, az iskolájukat. Háromszáz sem írni, sem olvasni nem tudó református gyereket nem tudtak tanítani” – mondja a lelkész. Az utolsó újjáéledés a türelmi rendelet után volt, 1783-ban.

Beszélgetős áhítat az óvodában

Ma azonban más a helyzet: a Tatai Református Egyházközség családi napközit, óvodát, általános iskolát, alapfokú művészeti iskolát, szakgimnáziumot és gimnáziumot is fenntart, mert a lelkiségüket szeretnék megmutatni a gyerekeknek és általuk a szülőknek.  „Reméljük, hogy nemcsak az egyházhoz, hanem Jézushoz is közelebb tudnak jutni az intézményeinken keresztül” – magyarázza Szabó Előd.

Az intézmények pedig érzik társadalmi szerepüket, hiszen ha jól működnek, az nemcsak a reformátusságra vet jó fényt, hanem Istenre is odairányítja a figyelmet. Például az óvodában a gyerekeknek naponta tartanak áhítatokat, amelyeken ők is kérdezhetnek, és elmondhatják gondolataikat – emiatt előfordul, hogy az amúgy öt-tíz perces áhítat sokkal tovább is eltart – mondja Retkesné Kiss Mónika, a Hajnalcsillag Tatai Református Óvoda vezetője. Az intézményben minden évszakban családi napokkal is nyitnak a szülők felé. Ilyenkor bemutatják, hogy „reformátusnak lenni nem szigorúság, itt sok vidám ember van, és jó közösségben lenni”. A családi délutánokon az óvónők mindig előadnak egy humoros, de komoly üzenetet hordozó történetet.

Sportcsarnok a kovácsműhely helyén

„Fiatal gimnázium vagyunk” – kezdi a beszélgetést Illés Dániel, a Tatai Református Gimnázium igazgatója. 2005-ben indult el a tanítás, alulról építkezve, két kilencedikes osztállyal, hetvenkét tanulóval. Úgy érezték, praktikus lenne itt, az 1-es főút mentén is alapítani egy református gimnáziumot. A másik megerősítést a 2004. december 5-i kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca adta: érezték, hogy a jövő nemzedékének értékorientált nevelésre van szüksége. Mint az igazgató elmondja, már háromszázkilencven diákjuk van, de az infrastruktúra még most sem tökéletes.

Nem tökéletes, de nagyot léptek előre, hiszen október elején megkapták a sportcsarnokuk működési engedélyét. Eddig az udvaron voltak a testnevelésórák, míg télen az egykori kovácsműhelyből átalakított tornaszobában. Mellette öltözőnek az egykori csirkekeltető átalakított épülete szolgált. Igazi kuriózum, hogy e helyiségeket telente, a szünetekben fával fűtötte be a testnevelő tanár. Az új, modern csarnoknak örülnek a diákok és a tanárok. Utóbbiaknak is jut heti egy óra mozgási lehetőség az új létesítményben: csütörtök délutánonként a férfiak fociznak, a tanárnők tollasoznak.

Az intézménynek hamarosan saját intézményi lelkésze is lesz - erről néhány hete döntött a presbitérium. Reggeli áhítatot itt is mindennap tartanak. Igeolvasás, rövid igemagyarázat, sőt egy ének is belefér ebbe a tíz percbe. Ehhez, a fiataloknak kedvezve, saját ifjúsági énekeskönyvet is összeállítottak. Fel is tűnik, hogy a templompadokon a fekete énekeskönyvek mellett ott sorakoznak a fehér borítóval ellátott gimnáziumi énekeskönyvek.

Baba-mama klubon keresztül a gyülekezetbe

Két éve csatlakozott a gyülekezethez Szécsi Zsuzsanna férjével, Szécsi Sándorral, miután Tatára költöztek. Három gyermekük van: a nyolcéves Sándor, a hatéves András, és a három és fél éves Johanna.  A két kisebb gyermek a gyülekezet óvodájába jár, ahová korábban bátyjuk is. Zsuzsanna három társával közösen koordinálja a gyülekezet baba-mama körét, amely lehetőséget ad a gyülekezethez kapcsolódáshoz azoknak is, akik első tervük szerint „csak” keresztelőre jöttek templomba. A koordináló csapat egyik tagja például a közelben lakik, és egy plakát láttán ment el az egyik alkalmukra, majd a baba-mama klubon keresztül csatlakozott a gyülekezethez. Kislányukat már itt keresztelték. Konfirmált, és tagja egy házi csoportnak.

Elmélyült beszélgetések

A házi csoportot Zsuzsanna a férjével, valamint Erdei Gyulával és feleségével, Anikóval vezeti. Saját lakásukban kéthetente tartják az egyszerűen csak harmadik kiscsoportnak nevezett kör alkalmait. Erre az igényüket az előző gyülekezetükből hozták. Ilyenkor négy-öt házaspárral beszélgetnek az igéről, együtt keresik Isten akaratát az életükre nézve. Zsuzsanna azt mondja, a kis közösségen keresztül jobban elmélyül a kapcsolatuk egymással és Istennel. Úgy tapasztalja, a beszélgetések is tartalmasabbak, mélyrehatóbbak ilyenkor.

Szülőföldjén konfirmált, Tatán talált gyülekezetet

Más is van a közösségben, aki felnőtt fejjel találta meg a gyülekezetet és Istent. Cseh Tamás tatai háziorvos felidézi, hogy tíz évvel ezelőtt ráeszmélt: az Úr segítsége nélkül nem tudta volna teljesíteni az élete során rá bízott számtalan feladatot. Gyermekkorában családi okokból nem konfirmálhatott, úgy érezte, ezt pótolnia kell. Hazautazott Marosvásárhelyre, és a cserealjai gyülekezetben Varga László lelkésznél konfirmált. Utána csatlakozott lakhelye, Tata református gyülekezetéhez. Amikor először benyitott a templomba, meglepődött, mennyi ismerőse ott ül már a padokban.

Torony kerül az imaházra


A gyülekezetben több helyen zajlik építkezés. A templom melletti gyülekezeti házat épp felújítják, a tóvárosi városrészben – amely valaha külön település volt – az imaház belül már megújult, és év végéig kívülről is megszépül az épület: a tetőszerkezetet kicserélik, és egy kis tornyot is építenek hozzá. Vadász Ferenc húsz éve, a fiai konfirmációja után került a gyülekezetbe. Ő is jól emlékszik az első alkalomra, amikor belépett az imaházba, hogy mekkora szeretettel fogadták: „A szeretetet lehet érezni egy gyülekezetben, aki belép, és nem érzi meg, az visszakozik.”

Társasház, mint missziós lehetőség

A tatai templom és parókia közvetlen szomszédságában már majdnem elkészült egy hetvenlakásos társasházból álló gigaberuházás. A reformátusok némileg aggódnak, hogy a környék nyugodt jellege megváltozik majd, de reménykednek is, hogy a – lakásonként négy fővel számolva – csaknem háromszáz új lakó beköltözése missziós szempontból jó lehetőség lesz számukra.

Tatáról közvetít a Kossuth Rádió

Október 31-én, a reformáció ünnepnapján a tatai református templomból közvetít majd istentiszteletet a Kossuth Rádió. A felkérés meglepte a lelkipásztort, hiszen néhány éve volt már innen közvetítés. A rádiós istentiszteletet szép és jó lehetőségnek látja arra, hogy a krisztusi üzenetet átadják az éteren keresztül – nemcsak a reformátusságnak, hanem valamennyi rádióhallgatónak, akiknek szintén épülésére szolgálhat. Mivel a reformáció ünnepén szól majd a közvetítés, kiemelt feladatnak érzik azt, hogy erről beszéljenek.

„Fontos, hogy az egyház meg tudjon újulni, de azt is szeretnénk hangsúlyozni, hogy a személyes életünkben is szükség van megújulásra. Egyénenként is vannak hibáink, gyengeségeink, tévedéseink, amelyeket meg lehet bánni, ki lehet javítani, és Istennel újra lehet kezdeni” – mutat rá Szabó Előd. Az istentiszteleten a Tatai Református Gimnázium diákjai ünnepi műsort adnak. „Kezükben tartják majd a Szentírást, ami jelzi, milyen nagy lehetőség számunkra, hogy mindennap anyanyelvünkön meríthetünk bátorítást Isten Igéjéből” – teszi hozzá a lelkipásztor.

Hegedűs Márk, fotó: Kalocsai Richárd

A cikk megjelent a Reformátusok Lapjában.

Istent keresem

2Tim 4,9–22

„...hozd el a könyveket...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →