Élő, pezsgő, színes közösség

2019. október 19., szombat

Debrecen főtere, középpontjában a református Nagytemplommal a magyar reformátusság jelképe. A történelmi épület falai élő, pezsgő, színes és szolgálatkész közösséget rejtenek: a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközségnek saját kávézója és bálja is van. Az ország egyik legnagyobb gyülekezetének portréját próbáljuk megrajzolni annak apropóján, hogy október 20-án onnan közvetít istentiszteletet a Kossuth Rádió.

Nagytemplom – kétszáz éve

A több mint négyszázötven éves gyülekezet ikonikussá vált kéttornyú református templomát – ahol Kossuth Lajos kimondta a Habsburg-ház trónfosztását – 1805-ben kezdték építeni, miután elődje tűzvészben megsemmisült. Bár a ma ismert templomot 1824-ig építették, már korábban használatba vehették a reformátusok. Erre bizonyíték, hogy 1819. november 24-én már kereszteltek ott gyermeket, és hivatalos szentelő istentiszteletet később sem tartottak a Nagytemplomban. Ezért a gyülekezet idén november 24-én ünnepli temploma használatba vételének kétszázadik évfordulóját.

A bicentenáriumi esztendőben minden vasárnap és ünnepnap más-más bibliai könyvből vett, az imateremben és a templom előtti díszjárólapokon olvasható igék alapján prédikálnak a gyülekezet lelkészei. Remélik, hogy a gyülekezeti tagok minden héten elolvassák a Szentírás azon könyvét, amelyből az Ige szól. „Ez a leveleknél könnyebb, a Zsoltárok könyvénél nehezebb feladat” – jegyzi meg Vad Zsigmond esperes, a gyülekezet vezető lelkésze.

Évente új kiscsoportok

A debrecen-nagytemplomi gyülekezet az ország legnagyobb református egyházközségeinek egyike: ünnepnapokon ezernél is többen vannak a templomban. Oláh István lelkipásztor szerint egy-egy évközi vasárnap három-hatszázötvenen vesznek részt az istentiszteleteken, közülük kétszáz-kétszázötven embert névről, további kétszázat arcról ismer. Mint mondja, az a cél, hogy hetente még legalább egyszer találkozzanak. Kiscsoportból évről évre egyre több van, most éppen huszonegy működik a gyülekezetben – ezek között van ifjúsági és időseknek szóló egyaránt.

A harminc pluszosok közössége egy a kiscsoportok közül, nevükkel ellentétben már minden tagjuk betöltötte a negyvenet – magyarázza Rácz Zoltán presbiter. Úgy látja, összetartó baráti csapat, lelki közösség az övék: vállalnak diakóniai szolgálatokat is, például hajléktalanok étkeztetésében segítenek. Rácz Zoltán a gyülekezet énekkara mellett abban a zenekarban is énekel, amely vasárnap esténként szolgál az istentiszteleten. Olyankor az orgona helyett zongora, gitár, dob szólal meg, és a gyülekezeti énekek mellett ifjúsági énekek is elhangzanak.

Maratoni presbiteri gyűlések

A nagytemplomi gyülekezetben negyven presbiter, tíz pótpresbiter és tizenkét lelkipásztor szolgál. Nem könnyű egyszerre ennyi emberrel dolgozni, így évente csak négy-hat alkalommal gyűlik össze a teljes döntéshozó testület. A presbiterek és a gyülekezet soraiban lévő szakemberekből létrehozott kilenc bizottság azonban sűrűbben ülésezik, előkészítik a döntéseket, amelyeket aztán a presbitérium el tud fogadni. Kérdések, maratoni beszélgetések vannak, de mindig sikerül konszenzusra jutni – mondja Vad Zsigmond esperes, de nem tagadja, nem egyszerűek a gyűlések.

Kollár Józsefné presbiter az Intézményi Bizottság tagja, a kilencvenes évek óta jár a gyülekezetbe, mint mondja, szeret ide tartozni. Szerinte hatalmas ereje van a közösségben elmondott imádságnak, az igehirdetésnek – több ez, mintha otthon, egyedül élné meg a hitét. Kollár Józsefné két idősnek segít szabadidejében: orvoshoz jutni, közlekedni.

Kérdések szülte intézmények

A Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség három intézményt tart fenn. Az első ötlete onnan jött, hogy néhány szülő arról kérdezte Vad Zsigmond vezető lelkészt, mit tesz a református egyház a halmozottan sérült gyermekekért. Kiderült, hogy bizonyos problémákra, nehézségekre vannak ellátóhelyek Debrecenben, de a halmozottan sérülteket sehol sem fogadják. Ma már nyolcvan gyermekkel foglalkoznak az Immánuel Otthonban, és iskolát is alapítottak.

A gyülekezet hajléktalanok felé fordulása is hasonló beszédhelyzetből indult el – idézi fel Vad Zsigmond. Egyszer sokkal több élelmiszert vásároltak az ifis szilveszterre, mint amennyit megettek. Az egyik résztvevő azt gondolta, hogy elviszi a kutyájának a maradékot, aztán elhangzott a kérdés: „Ne vigyük inkább hajléktalanoknak?” Ezen felbuzdulva szerveződött önkéntesekből bizottság, majd jóval később ezen alapokra támaszkodva indult el a Reménysugár mint intézményesült hajléktalanellátás. Ma már a nappali melegedő mellett a téli krízisidőszakban éjszakai szállást is tudnak adni az utcán élő embereknek.

A harmadik, idősekkel foglalkozó intézmény létrejöttét is egy kérdés előzte meg: „Nem tudom, a templomban ki ül mellettem, előttem, mögöttem, de együtt imádkozunk. Jó lenne, ha nem csak vasárnap gyűlnék össze, jobban megismerhetnénk egymást. Lehetne?” Lehetett. A gyülekezet először heti egy alkalomra adott termet az időseknek, akik beszélgetéseik, közös imádságaik mellett teáztak, kávéztak, később együtt is főztek, majd varrókört szerveztek. Aztán a gyülekezet főállású gyülekezeti munkást is alkalmazott, így indult el az idősgondozás az intézményesülés útján.

Az idősek Isten eszközei

Az intézmény hatvan fővel foglalkozik nappali ellátásban, van házi segítségnyújtó szolgálat is több mint száz fő részére, illetve támogató szolgálat a súlyos fogyatékkal élők számára. Az időskor nem könnyű – mondja Kiss Ilona, a Nyitott Ajtó Szociális Központ intézményvezetője, de azonnal emlékeztet: akkor élhetjük meg ezt az állapotot, ha nem halunk meg fiatalon. Szerinte a legfontosabb, hogy az idősek megértsék: hiába kevesebb az erejük és több a betegségük, attól még ők Isten eszközei. Nekik éppen úgy van szolgálatuk, mint a fiatalabbaknak. Hozzáteszi: addig van értelme az életnek, amíg tudunk szeretni. „Nemcsak azért mondom ezt, mert az épületünkre ki van írva, hogy református, hanem így is gondolom” – szögezi le az intézményvezető. Mint mondja, az ellátottak örökös mércéi saját életének, hiszen sokszor megszégyenítő, hogy kritikus anyagi körülmények között, betegségben, nehéz családi helyzetben is boldogok tudnak lenni. Ezt szerinte meg kell tanulnunk tőlük. A jövőre nézve az intézmény vezetője bentlakásos ellátás indítását szeretné elérni.

A gyülekezet bálja

Tanulni kellett a táncot, az örömöt, a jókedvet – idézi fel az első gyülekezeti bál emlékét Kiss Ilona főszervező. Akkor még volt, aki megkérdőjelezte, szabad-e református közösségnek bálozni, de mára ez elfogadott lett, ráadásul a rendezvény missziói és közösségépítő alkalom is. „A bál igazi haszna, hogy még akkor is, ha valaki nehéz élethelyzetben van, de eljön, elfelejtheti, honnan jött és hova megy haza” – véli Kiss Ilona. Hozzáteszi: meghatározó emléke, amikor kerekesszékkel önfeledten táncoló vendégeket látott. A gyülekezeti bál megfizethető, mégis elegáns, minőségi kikapcsolódás. A bevételt idén – az említett kétszázadik évforduló miatt – harangjáték vásárlására fordítják.

Saját kávézó

A templom szomszédságában Karakter 1517 néven saját könyvesboltot és kávézót tart fenn a gyülekezet, amely ma már eltartja önmagát, és népszerű a diákok, egyetemisták, tanárok körében. „Célunk, hogy a kávézónk olyan közösségi hely legyen Debrecen központjában, amely missziós lelkületű” – mondja Oláh István lelkész.

Van belépő, de nem múzeum

A Nagytemplom felújítása, majd nemzeti emlékhellyé válása jelentősen megemelte a templomba érkező turisták számát. Tavaly összesen negyvenezren látogatták meg az épületet, ezt a számot idén már szeptemberben elérték. Lucski Zsófia, a gyülekezet kommunikációs és turisztikai referense azt is megemlíti, hogy sok iskolás csoport fordul meg náluk annak köszönhetően, hogy a MÁV ingyenes utazást biztosít a nemzeti emlékhelyre osztálykirándulóknak. Ez a számokon is látszik: idén júniusban volt olyan nap, hogy negyvennégy diákcsoport járt a templomban. „A magasabb részek izgalmasak a látogatóknak, hiszen kevés olyan templom van, ahol a kupolákat felülnézetből láthatjuk, a két torony közötti panorámajárdán pedig harmincöt méter magasból gyönyörködhetünk Debrecenben” – teszi hozzá Lucski Zsófia.

„Ez nem múzeum” – hangsúlyozza Vad Zsigmond esperes. Szerinte a templom mint turisztikai helyszín feladat és lehetőség is egyben. Isten Lelke megérintheti azt is, aki csak az épületet, a történelmi falakat tekinti meg, így – ahogy fogalmaz – „a turisztika is lehet misszió”. A látogatóknak mindig igyekeznek hangsúlyozni: ez egy élő gyülekezet otthona, ahová több százan, néha ezernél is többen járnak imádkozni.

Internetes és rádiós közvetítés

Október 20-án a Kossuth Rádió élőben sugározza a gyülekezet istentiszteletét, amelyen Fekete Károly tiszántúli püspök, a gyülekezet lelkésze hirdet igét. A rádiós megjelenés nem újdonság a gyülekezetnek, hiszen korábban, amíg Bölcskei Gusztáv püspök a Zsinat lelkészi elnöke is volt, gyakran közvetítettek alkalmakat a templomból. Ráadásul már több éve annak, hogy a vasárnap délelőtti alkalmakat a gyülekezet honlapján élőben követhetik az érdeklődők. „Ez nagy felelősség annak, aki megszólal a Nagytemplom szószékén” – véli Vad Zsigmond esperes. Online két-háromszor annyian csatlakoznak az istentisztelethez, mint amennyien a templomban vannak. Rendszeres nézőik vannak Ausztráliából, Ausztriából, de természetesen Debrecenből is. Utóbbiak általában azok, akik egészségi állapotuk miatt már nem tudnak elmenni a templomba, így mégis részesei tudnak lenni az istentiszteleti közösségnek.

Az online közvetítések minden héten a www.nagytemplom.hu/online-istentisztelet honlapon láthatók. A rádiós közvetítés pedig a Kossuth Rádió valamennyi frekvenciáján hallható lesz október 20-án vasárnap 10 órától.

Számok a gyülekezetből
A templom tornyainak száma: 2
Lelkészek száma: 12
Kiscsoportok száma: 21
Krízisidőben befogadott hajléktalanok száma: 28 fő
Presbitérium létszáma: 40 fő + 10 pótpresbiter
Egy presszókávé a Karakter 1517-ben: 240 forint
A legolcsóbb diák- és nyugdíjasbelépő a Nagytemplomba: 400 forint
Egy vasárnapi istentisztelet résztvevői: 350-650 fő
Ünnepnapi istentiszteletek résztvevői: több mint 1000 fő
A Nagytemplomot idén ennyi turista látta: több mint negyvenezer

Hegedűs Márk, fotó: Kalocsai Richárd

A cikk megjelent a Reformátusok Lapjában.

Istent keresem

1Thessz 1

„...sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →