Igényesség és hálaadás

2019. szeptember 28., szombat

Közel négyszázötvenen gyűltek össze szeptember közepén Veresegyházán a kiterjedt, ötvenhárom gyülekezetet számláló Északpesti Református Egyházmegyéből egy családi napra, hogy együtt legyenek, és a találkozó témájára, az oly sokszor háttérbe szoruló hálaadásra koncentráljanak.

Ragyogó napsütés, nyárias meleg fogadja Veresegyházon az Északpesti Református Egyházmegye szeptember 14-i családi napjára érkezőket. Először két éve szervezték meg a különleges találkozót: az elöljárók találkozási lehetőséget szerettek volna teremteni az egyházmegye különböző részein élő híveknek. Hiszen amíg a Budapest környékiek programdömpingben dúskálnak, addig a szórványközösségeknek sokkal kevesebb lehetőségük van. A két gyülekezettípus ráadásul kevéssé ismeri egymást.

– 2017-ben Pócsmegyeren találkoztunk, a reformáció emlékéve adta az esemény apropóját. Idén P. Tóth Zoltán egyházmegyei gondnok ötlete nyomán a hála témakörét járjuk körbe. A megyében sok egyházi alkalom van, de talán ez az egyetlen, amely valóban a család minden tagjának szól – fogalmaz Nyilas Zoltán. Az esperes hozzáteszi: a szórakoztató programok mellett mindenképp az Igére szerették volna tenni a hangsúlyt. Ennek első lépéseként délelőtt istentisztelettel kezdenek, amelyen Nyilas Zoltán hirdeti az Igét, és a fiatalabbaknak is öt csoportban tartanak gyermekistentiszteletet. Az ebéd után a kicsit könnyedebb rétegalkalmak következnek a templom melletti Kálvin Téri Református Általános Iskolában és annak környezetében.

Igazi családi nap

Az egyik, iskolások bibliai témájú rajzaival díszített tanteremben épp a gondnokok gyülekeznek. P. Tóth Zoltán vezetésével megosztják egymással gyülekezeteik infrastrukturális fejlődésének helyzetét, és tanácsokkal látják el egymást, hogy még hatékonyabban tudjanak helytállni a felújítási, építkezési munkálatokban. Amíg az elöljárók tanácskoznak, addig az udvar felől vidám gyerekzsivaj szűrődik be, az apróságok önfeledten szórakoznak a nekik kialakított szabadtéri helyszínen. A Napraforgók evangéliumi játszóház munkatársai a kicsinyek kedvenceit hozták el: az ugrálóvár, a szumózás és a rodeó mellett elsősorban az óriásbuborék-fújás nyűgözi le a gyerkőcöket. Makay Zsuzsanna a közelben fürkészi, épp melyik attrakciót próbálják ki lányai, a hatéves Fanni és a kilencéves Lili.

– Őrbottyánból érkeztünk. Igazi családi napot tartunk: dél­előtt Budapesten meglátogattuk a kilencvenkét éves nagymamámat, jó volt együtt látni őt a gyermekeimmel, a délutánt pedig itt töltjük – osztja meg az édesanya. Közben Fanni és Lili is közelebb merészkedik, a diktafon néhány perc erejéig még az óriásbuborékoknál is érdekesebbnek bizonyul. Kiderül, hogy a kis Fanni még a rodeótól sem riadt vissza, de a kedvencük szemmel láthatóan az ugrálóvár. Makay Zsuzsanna közben elárulja, hogy ezen a napon ő az idős nagymamájával való találkozásért hálás a legjobban. – Hívő emberek vagyunk, próbálom a gyerekeinket is így nevelni. Engem boldoggá tesz, hogy a gyerekeim hisznek Istenben – mondja az édesanya.

Vezetők a háláról

Eközben többen már a színpad előtti téren gyülekeznek, az árnyékosabb részek felé húzódva készülnek az Adjatok hálát az Úrnak! című fórumbeszélgetésre. Tatai István lelkipásztor vezetésével Huszár Pál dunántúli főgondnok, a Zsinat világi elnöke, Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár és Zsengellér József, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora osztja meg gondolatait a hálaadásról. A résztvevők olyan személyes élményeikről beszélnek, amelyekért igazán hálásak: kiderül, hogy a vezető tisztséget betöltők és családjaik is ugyanolyan hétköznapi problémákkal, fájdalmakkal küzdenek, mint akár a közönség soraiban ülők, és ugyanúgy akad okuk hálaadásra is. Vagy éppen arra törekszenek, hogy észrevegyék, mi indíthatja őket hálára a nehézségek közepette.

– A Biblia számos helyen buzdít a hálaadásra, mert amit kaptunk az Úristentől, azt illik megköszönni. Ahogy azonban az életkörülmények javulnak, az önbizalom nő, úgy csökken a hálaadási készség – mutat rá Huszár Pál. A főgondnok szerint Nyugaton katasztrofális mértéket öltött a közömbösség, amely szerinte hazánkban is megjelent. – Gyakran megfordulok Kárpátalján is, és ott látom a hálát: minél nehezebb körülmények között él egy-egy népcsoport, annál nagyobb a hálakészsége – teszi hozzá a főgondnok.

Novák Katalin szerint a történelmünkért is hálásak lehetünk. – A dolgok nemcsak megtörténtek, hanem sokszor emberek rossz döntéseinek sorozatáról is beszélnünk kell. Ez az a történelem, amelyet megtaníthatunk gyermekeinknek, amelynek a hibáiból is tanulhatunk – hangsúlyozza az államtitkár, aki szerint talán pont a történelem miatti szétszakítottsága erősíti meg nemzetünket abban, hogy össze kell tartani.

– Az Újszövetségben az Isten iránti hála szava megegyezik a dicsőítés szavával: amikor dicséretet éneklünk, akkor hálát adunk Istennek – véli Zsengellér József. A rektor szerint a dicsőítés mellett az is fontos lenne, hogy az istentiszteleti liturgiában minél több gyülekezeti tag részt vegyen, hogy igazán sajátjuknak érezzék azt.

Figyelni arra, amire nem szoktunk

A fórumbeszélgetés végéhez közeledve Tatai István lelkipásztor azt kéri a közösségtől, hogy ki-ki a helyén imádkozzon azért, hogy ne maradjon ki a hálaadás a mindennapokból. Az egyik kisebb társaság azonnal reagál a kérésre: közelebb húzzák egymáshoz székeiket, és percekig csendben fohászkodnak. Az Erdőkertesről érkezett csapat tagja Deákfalvi Zsuzsanna is, aki a férjével, fiával és édesanyjával látogatott el a családi napra. – Benne élünk a közösségben, és valahogy természetesnek tűnt, hogy ide jövünk ma. Minden alkalmat megragadunk, hogy a gyülekezetünket érintő rendezvényen részt vegyünk – hangsúlyozza az édesanya. Azt is hozzáteszi, hogy családjukban az esti imádkozáskor tudatosan odafigyelnek a hálaadásra, mivel tisztában vannak azzal, hogy erre kevés figyelem, akarat jut a hétköznapok sodrásában.


Pezsgés, csend, táplálék testnek és léleknek

Azok sem unatkoznak, akiket nem vonz a fórumbeszélgetés. A tinik például az iskola néhány hete átadott új tornacsarnokában gyűlnek össze, Pogrányi Károly lelkipásztor és a Református Fiatalok Szövetsége (REFISZ) munkatársai gondoskodnak a nekik szóló programokról. Az eredetileg a helyi Öreg-tóhoz tervezett programnak jobb helye nem is lehetne: értük, fiatalokért épült a jól felszerelt sportterem. Sokan élnek az iskola egyik osztálytermében berendezett imaséta lehetőségével is: az elcsendesedést különböző állomások, feladatok segítik. A Magyar Bibliatársulat A Biblia és a reformáció című vándorkiállítása is megtekinthető, sokan böngészik a Szentírást a figyelem középpontjába állító reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából készült, tizenkét tablóból álló tárlatot, amely a reformáció és a Biblia kapcsolatát mutatja be. Jelen van a rendezvényen a Kálvin Kiadó is, így bárki megvásárolhatja az őt érdeklő kiadványokat. A szervezők arra is gondoltak, hogy délután bizony már messzinek tűnhet az ebéd, így büfé várja az éhes szájakat. Mindehhez sok segítséget kapnak az egyházmegyei fenntartású Bernáth Kálmán Református Gimnázium, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakgimnázium és Szakközépiskola igazgatójától, oktatóitól és diákjaitól.

Minden feltétel adott

Gitárszó hallatszik a színpad felől: Fukk Lóránt helyi lelkipásztor záróáhítata előtt a kárpátaljai Credo Verséneklő Együttes ad koncertet. Az Ivaskovics József vezette Magyar Örökség díjas formáció több mint két évtizede fáradhatatlanul járja a Kárpát-medencét, hogy Kárpátaljáról, az ott élő magyarok sorsáról és istenhitről énekeljenek. Ezzel a hittel töltik fel azokat, akik hallgatják őket. Nyilas Zoltán megosztja velünk, hogy az együttes meghívásának ötlete is P. Tóth Zoltánban fogalmazódott meg: a gondnok figyel arra, hogy az egyházi rendezvényeken igényes zene szóljon. Az esperes egyébként a jó helyszíni adottságok mellett személyes okok miatt is örül annak, hogy ebben az esztendőben Veresegyházon van az egyházmegyei családi nap. – Nyáron volt húsz éve, hogy a veresegyházi református templomban megesküdtük a feleségemmel – árulja el, és hozzáteszi: mindketten ott nőttek fel, az ottani gyülekezethez tartoztak. Azóta új parókia és iskola is épült a településen, amelynek a környezete is fejlődik. Kézenfekvő, hogy programokat szervezzenek a helyi református bázison. Az a nem titkolt céljuk, hogy az egyházmegye gyülekezeteinek különböző típusú közösségei, a nagy létszámú és a szórványgyülekezetek egyaránt képviseltessék magukat a rendezvényen, megvalósulni látszik, sokfelől érkeztek résztvevők. Tény azonban, hogy elsősorban a szórványból jöttek. – A szórványgyülekezetek mind itt vannak! – mutat rá Nyilas Zoltán.

Az esperes azt is szem előtt tartja, hogy a Budapesthez közeli településen rengeteg program csábítja a helyieket, amit figyelembe kell venni a programszervezésben és a környékbeliek megszólításában is. – Ez arra ösztönöz, hogy csak igazán jót, igényeset hozzunk létre, olyat, amely minden tekintetben megállja a helyét – ehhez Veresegyházon minden feltétel adott – véli az elöljáró.

Kocsis Julianna, fotó: Kalocsai Richárd

A riport megjelent a Reformátusok Lapja 2019. szeptember 29-i számában.

Istent keresem

Mal 3,6–12

„...tegyetek próbára engem!... Meglátjátok, ...bőséges áldást árasztok rátok” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →