A tiszta lelkiismeret a legjobb párna

2019. augusztus 06., kedd

Személyes tapasztalatokról, nehéz helyzetekről, kedves élményekről, helytállásról és a fogadalmak erejéről beszélgetett Balog Zoltán lelkipásztor, korábbi miniszter és Jákob János református tábori püspök. A Csillagponton tartott „A haza szolgálatában” című programot a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány szervezte.

A beszélgetés alaphangulatát a személyesség adta, Balog Zoltán hivatásáról szinte azonnal elmondta, már édesapja is református lelkészként szolgált, abban a világban pedig természetes volt, hogy a fiú átveszi az apa hivatását. Érettségi után azonban számára egy év kihagyás következett, majd a lázadó korszakból mély élmény hívta vissza és igazította útját a teológia fele: egy iskolai verseny jutalmaként ellátogathatott társaival a Szovjetunióba, ahova a tiltások ellenére is elvitt négy orosz nyelvű Bibliát ajándékba. A megkeresett baptista gyülekezet gyanakvóan fogadta, de végül kérdésükre határozottan tudta felelni: „Igen, szeretem Jézust.” Ekkor befogadták és rövidesen úgy határozott, lelkipásztor lesz maga is.

A rendszerváltást fiatal lelkészként élte át, közéleti feladatot pedig mindig is szeretett volna vállalni, hiszen úgy véli, „keresztyénekként van mondanivalónk az országnak, a nemzetnek”. „Úgy gondoltam, el kell mondanunk, hogy mi, keresztyének, mit adtunk az elmúlt négyszáz évben az országnak, de azt is, mit adhatunk még” – hangsúlyozta a lelkipásztor.

Jákob János szintén keresztyén családban nevelkedett, húszévesen bevonult sorkatonának, ahova a Bibliáját is magával vitte. Felettesei nyilvánosan megalázták emiatt, néhány héten belül azonban egymásra találtak a sereg különböző felekezetű keresztyénei. „Ott érett meg bennem az elhatározás, hogy tábori lelkész leszek” – emlékezett vissza. Végül „idősebb” korában, 1993-ban végezte el a teológiát, és épp akkor dőlt el, hogy létrehozzák a tábori lelkészi szolgálatot, így egyenesen abba a közegbe kerülhetett, ahova rég vágyott.

Arra kérdésre, miért is van szükség lelkészre a katonák között, elmondta: minden embernek szüksége van lelkigondozásra, a katonáknak pedig speciális a helyzetük, főleg a feszült időszakokban. Akkoriban a besorozottak nem hagyhatták el a sorkatonaságot, rengeteg probléma volt azokkal, akik már nem akartak ott lenni, és a helyzet csak súlyosbodott a délszláv háború közben, után. „Vannak azok az élethelyzetek, amikor mindenki megnyílik. Bizonyságot tehetünk, hogy mindenből van szabadításunk és segítségünk, Isten kegyelme mindenkire, így a katonákra is érvényes” – fogalmazott a tábori püspök.

Ne döntsenek nélkülünk

A személyes hitvallásokon túl felmerült az egyház és a politika kapcsolatának sokat vitatott kérdése. Balog Zoltán „az egyház ne politizáljon” megszokottá váló kijelentése kapcsán elmondta: meghatározását nézve az egyház a hívő emberek közössége, a politika pedig a közügyek szolgálata. Ha csak így tekintjük, a hívő emberek nem vehetnének részt a politikában, de valójában minél inkább lejáratják a politikát, a „rendes emberek” annál távolabb maradnak – foglalta össze a volt miniszter, majd hozzátette: hívőkként gondolkodnunk kell arról, merre halad az ország; hogyan foglalkozunk a szegényekkel; milyen iskolákra, hadseregre, úthálózatra van szükség. „Mindezt a politikusok döntik el, és nem szerettem volna, hogy ezt nélkülünk tegyék. A döntésekben benne kell lennie az egyház és Jézus Krisztus szempontjainak” – indokolta pályamódosítását.

Mint mondta, az egyháznak a politika és politikai megosztottság fölé kell emelkedni, hiszen a gyülekezetek is különböző politikai irányokat követő tagokból állnak – de a hívek félreteszik a nézeteltéréseiket és a Biblia vizsgálatával keresik az igazságot, tudva, hogy van, ami fontosabb. A politika megoszt, de Jézus Krisztus egyesít, ahogy egyházi törvény is kimondja: ha valaki politikusi feladatot vállal, szüneteltetnie kell a lelkészi szolgálatát. Balog Zoltán miniszterként is úgy érezte, hogy elsősorban lelkipásztor maradt, a mai nap is vallja, a politikusoknak, katonáknak is szükségük van arra, ami több, mint ők.

De milyen a keresztyén katonai parancsnok? – hangzott el a kérdés. Jákob János szerint nagyon nehéz keresztyénként ez a hivatás, hiszen a teendőkbe belefolyik a politika, a szakma, a család és a közéleti elvárás. A döntéshozatalkor is sokszor ütköznek az elvek, komoly mérlegelésre van szükség. A tábori püspök azt is elmondta, nehéz feladat olykor akár életek kioltásról dönteni, mikor ebben egyértelmű iránymutatás a „Ne ölj!” parancsolat, ugyanakkor viszont kevés hívő vezetővel találkozott.

És ezek tükrében milyen a keresztyén politikus? Ő is emberéletekről dönt, csak más szinteken, így – ahogyan a lelkipásztoroknak vagy épp bárki másnak – a politikusoknak is vannak súlyos lelkiismereti konfliktusaik. Ilyenkor az az első, hogy hűségesek maradjanak Krisztushoz, és tudják, hogy döntéseikben nincsenek egyedül.

A hűség fogadalma

Nehéz úgy megmaradni, hogy emberként számíthassanak egy politikusra, hiszen a mindennapi munkában „ügyek vannak”, azokat kell átlátni és megoldani, nem pedig az egyéni emberi problémákat. „Meglátni a másikban az embert, de közben a munkát elvégezni: ez nagyon fontos a keresztyén politikusnál. És már a munka elején el kell dönteni, meddig hajlandó valaki elmenni, mennyit enged meg magának” – magyarázta a Balog Zoltán, majd büszkén elmondta azt is, hogy lelki ügyekkel sokszor fordultak hozzá, sőt felnőtt keresztségeknek is tanúja lehetett. A lelkipásztor szerint a gyülekezet előtt tett hitvallás védi a fogadalomtevőt: „Ha kinyilvánítottam, hogy Jézus Krisztus tanítványa vagyok, nem hozhatok szégyent rá. Ha megvallottad a hited, az megvédhet attól, hogy olyat tegyél, ami ellentmond ennek.”

„Mindegy, milyen hivatása van egy keresztyénnek. Jézus Krisztust szolgálva próbálom végezni a munkám, ezt eldöntöttem, és döntésemhez hű vagyok. A hűség nem érzelem, hanem döntés, fogadalom, amelyet nem engedhetek el” – hangsúlyozta Jákob János, aki az éberség és a felelősségvállalás jelentőségét tartja az egyik legfontosabbnak a szolgálatban: „Ha valaki tisztességes és tiszta a lelkiismerete, az a lehető legjobb párna éjszakára.”

Berekméri Gabriella, fotó: Kalocsai Richárd, Némedi-Varga Dávid

Istent keresem

1Krón 28

„...ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel, mert megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden szándékot és indulatot.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink