Hatvan, a misszió szigete

2019. július 19., péntek

Fesztivál, tánc, bábcsoport, dicsőítő zenekar, reggel hatkor imaóra – néhány címszó a hatvani református gyülekezet életéből. A Heves megyei városban a szívükön viselik Jézus missziói parancsát, és a legkülönfélébb ötletekkel próbálják megszólítani a rájuk bízott tizenhárom település lakóit. Munkájukat dél-koreai misszionáriusok is segítik.

– Ciki volt, hogy templomba jövök. Akkor mertem csak benyitni, amikor biztos voltam benne, hogy senki sem lát – idézi fel Molnár Dénes presbiter azt a napot, amikor feleségével először mentek el istentiszteletre. A vállalkozónak, akit fiatalkori vétkei miatt mardosott a bűntudat, egyik kollégája beszélt Istenről és a gyülekezetről, és kitartóan hívogatta a hatvani református templomba. Az egyik szombat délutáni zenés családi dicsőítő istentiszteleten vettek részt először. – Ahogy beléptünk a templomba, úgy éreztem magam, mint aki régóta sóvárog, hogy haza szeretne menni, és végre megérkezik – vallja meg Dénes. Kifelé már úgy ment, hogy az egész világ láthatja, hová tartozik.

A hatvani gyülekezetben megismert emberek mindegyike megindító őszinteséggel beszél megtéréséről, az Istennel találkozásról, a gyülekezet nyitottságáról és a bizonyságtétel fontosságáról. Nem véletlenül. Tatai István, a gyülekezet lelkipásztora azt mondja, évekkel ezelőtt imádságban kereste a gyülekezet­építés további lépéseit, és egy különös, háromlábú szék képe rajzolódott ki előtte. Az egyik lába a befogadás volt: legyenek szeretetközösség, akik képesek átadni Isten szeretetét. A másik láb a misszió, a harmadik álombéli székláb pedig a diakónia, az elesettek segítése volt. Mára ezek mindegyike jelen van a gyülekezetben.

Tánccal, bábokkal Istenért

Sokaknak meglepő lehet, hogy tánccal is lehet Istenre mutatni. – Vizualitás és hanghatás együtt jobban elér a szívekhez. A táncunk segít jobban érteni a szöveget – mondja Petrovics Kata, a gyülekezeti Tálentum Tánccsoport vezetője. A hatvani gyülekezetben a gyermekistentiszteletek utolsó tíz-tizenöt percében táncolnak, a nagyobbakkal pedig missziói céllal lépnek fel, akár közterületen is. – Mindenkinek azért dobog a szíve, hogy eljuttassuk az evangéliumot a gyerekekhez – teszi hozzá a gyülekezet bábcsoportjának koordinátora, Petrovics Gusztáv presbiter. Tizennyolc éve kezdték megszervezni a csoportot, de a megtalált paraván és bábok miatt biztosra veszik, hogy korábban is volt bábjáték a hatvani gyülekezetben. Minden évben két új műsort tanulnak meg, saját darabjuk is van. Évente átlagosan négyezer néző előtt játszanak negyven előadásukon, amelyekkel iskolákba, óvodákba, idősek otthonába jutnak el.

Keresztyén fesztivál Hatvan főterén

– A keresztyéneknek ki kell lépni a templomaik falai közül – hangsúlyozza Petrovics Gusztáv. Ennek jegyében kezdeményezték az ökumenikus szervezésű Keresztény Fesztivált, amelyet már hatodszor rendeztek meg Hatvan főterén a város katolikus, református, evangélikus és baptista lakói. Az eseményen közös evangélizációt tartanak, bemutatkoznak az egyes gyülekezetek, a Tálentum Tánccsoport is fellép. A programot az önkormányzat is támogatja: ingyen kapnak színpadot, hangosítást, és a helyi média is felületet biztosít a fesztivál népszerűsítésére.

Reggel hatkor imaóra

Leukémiás betegek gyógyulásáért imádkoznak a hatvani gyülekezet tagjai a fővárosi Szent László Kórházban, amelynek egyik orvosa Tatai Istvánné Nóra. A gyülekezeti lelkigondozói csoport a hétvégi ügyeletekre kíséri el a doktornőt. – Istenre amúgy is nagy szükségem van ebben a munkában: lelkileg nagyon megterhelő leukémiás betegekkel dolgozni – fogalmaz a hatvani lelkészné.

Az imádság kiemelten fontos a gyülekezetben: keddenként és péntekenként reggel hattól imaórát tartanak. A női imaórát is Tatai Istvánné Nóra vezeti, ahol nőket érintő élethelyzetekre, problémákra keresik a választ, kérik Isten segítségét, és hálát adnak az örömökért.

Dél-koreai misszionáriusok a gyülekezetben

A Kim család 2000 óta tagja a gyülekezetnek. A Dél-Koreai Református Egyház küldötteiként érkeztek Magyarországra, hogy missziót folytassanak. Jang Bo Kyeung presbiter hitoktatói diplomát szerzett, gyerekekkel foglalkozik, és a peremen élők, például cigányok és mozgáskorlátozottak között is hirdeti az evangéliumot. – Magyarul is itt tanultunk: a gyülekezetben volt egy tanár, aki sokat segített nekünk – mondja Jang Bo Kyeung. Hozzáteszi: nem volt könnyű elhagyniuk a hazájukat, de hűek maradtak Istennek tett fogadalmukhoz, és Jézus missziói parancsának szentelik életüket. Kezdetben csodálkozva fogadták őket Hatvanban, kisebb atrocitások is érték őket, de mára természetesnek veszik a városban, hogy itt él a család. Két gyermekük is itt nőtt fel, ők tökéletesen beszélnek magyarul. Lányuk, Kim Ye Lin kántorként, a férj, Kim Sun-Taik pedig missziói lelkészként szolgál a hatvani gyülekezetben.

Hatvanban szenvedélybetegekkel is foglalkoznak. A gyülekezetben működik a Kékkereszt Egyesület, az alkoholbetegekkel foglalkozó református misszió egyik csoportja. Kollár László presbiter vezeti a kört, aki maga is küzdött alkoholproblémákkal. Mint mondja, nagyon kellenek a heti találkozások, hiszen „minden héten építkezni tudunk az Igéből, és túl tudunk jutni a következő héten úgy, hogy talpon maradunk”. Figyelnek egymásra, ugyanis aki nem veszi komolyan a csoportalkalmakat, az könnyen visszaeshet.

Kiterjedt szórványok

– Hatvan volt az egyetlen hely, ahova nem akartam jönni szolgálni – idézi fel az 1984-es kezdeteket Tatai István lelkipásztor, aki még teológusként járt a településen, és megijesztette a gyülekezethez tartozó sok szórvány. Akkoriban rendszeresen begyulladtak a hangszálai és attól tartott, hogy nem bírná maradéktalanul ellátni feladatát. Végül feleségével imádkoztak, és megerősítést kaptak Istentől: „Engem várnak a szigetek…” (Ézs 60,9, Károli-ford.) – Mindig is misszionáriusnak készültem, de akkor lett világos, hogy nem távoli szigetekre kell mennem, hanem Hatvan a mi szigetünk – magyarázza Tatai István. Harmincöt éve szolgálnak hűséggel a Heves megyei városban, és nem bánták meg, hogy hallgattak az Úr hívására. A lelkipásztor hangszálainak azóta semmi bajuk, pedig sokat kell beszélnie: beosztott lelkészeivel az egyházközségben egy hónapban átlagosan csaknem húsz vasárnapi istentiszteletet tartanak meg. Tizenkét szórványuk van szerte a 21-es út mentén. Tatai István munkáját Bodáné Csontos Gabriella hitoktató beosztott lelkész és Pádár Zoltán beosztott lelkész segítik. Az egyházközséghez tartozik például Bátonyterenye, Csány, Ecséd, Kerekharaszt, Heréd, Lőrincz-Selyp, Petőfibánya, Apc, Szirák, Pásztó és Tar is.

Rémálmok helyett csoda

A szórványok közül Bátonyterenye fekszik a legtávolabb, mintegy negyvenöt kilométerre a hatvani parókiától. Az ottani közösség a helyi református gyülekezeti teremben tartja alkalmait. A gyülekezet egyik tagja, Kaposi Lili szeptemberben kezdi a teológiát Sárospatakon. Megtéréséről beszélve úgy fogalmaz: Isten évek alatt vezette el lelkészéhez, Pádár Zoltánhoz. A fiatal lányt rémálmok gyötörték, amelyekről csaknem egy évig nem mert beszélni senkinek. Végül elmondta ezt édesanyjának, és a lelkészükhöz fordultak, aki aznap este imádkozott velük az otthonukban. A rémálmok megszűntek. A lány csodaként tekint arra az estére, és hálás Isten kegyelméért.

Hatvan mellett Jobbágyi a másik olyan település, ahol van infrastruktúrája a gyülekezetnek. Kis templomukat egy parasztházból alakították ki tíz éve. Az asszonyok lelkesen imádkoznak lelkész nélkül is: kéthetente van istentisztelet, de ők a többi héten is összegyűlnek.

Közvetítés a szórványokba

A hatvani gyülekezet presbitériuma szeretné képpel és hanggal közvetíteni a szórványokban a vasárnapi istentiszteletet, zárt rendszeren keresztül. A terv az, hogy egy okostévé segítségével élő videókapcsolatban sugároznák a hatvani templomból az istentiszteletet. Bátonyterenyén próbálják majd ki a rendszert – ha beválik, a többi szórványban is bevezetik a közvetítéseket. Tatai István hangsúlyozza, hogy a személyes jelenlétet nem lehet kiváltani, csak kiegészítésként használnák a módszert, így minden szórványban lehetne minden vasárnap istentisztelet – még ha képernyőn keresztül is. Amennyire lehet, személyesre formálják a jövőbeli közvetítéseket: minden helyszínre presbitereket küldenek, minden alkalommal köszöntik majd a szórványokat, és imádkoznak is értük.

Remélték, hogy egyszer bekerülnek a rádióba

A gyülekezet most másik közvetítésre is készül, ugyanis július 21-én, vasárnap 10 órától a Kossuth Rádió élőben közvetíti istentiszteletüket az egész országban. Tóth László gondnok azt mondja: titkon már remélte, hogy előbb-utóbb a hatvani gyülekezet is sorra kerül. – Örülök, hogy Tatai István lelkészünk élő igei üzenete másokhoz is eljuthat, és már izgulunk – jegyzi meg a gondnok.

– Tudom, hogy nagy lehetőség a közvetítés, nagyon sok emberhez lehet szólni a rádión keresztül – teszi hozzá Tatai István, akit meglepett, hogy tőlük szól majd élő adás, de nagyon örül a lehetőségnek. Az istentiszteletet olyan lesz, mint bármelyik vasárnap, nem készülnek „kirakat-alkalomra”. – Szent izgalommal várjuk a közvetítést. A téma formálódik bennem – az üzenetet mindenki meghallgathatja, aki bekapcsolja a rádiót – összegzi a lelkipásztor.

Hegedűs Márk, fotó: Kapás Csilla

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2019. július 21-i számában.

Istent keresem

1Krón 28

„...ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel, mert megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden szándékot és indulatot.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink