Egységéért ad hálát a Magyar Református Egyház

2019. május 18., szombat

„Együtt kell várnunk Isten Szentlelkét, hogy fújja ki életünk völgyeiből, patthelyzeteink holtpontjaiból a reménytelenséget, és a középpont, Krisztus felé tereljen bennünket, akinél minden töredezettség egészséggé és éppé válik. Boldog az a nép, amely Isten kezében óhajt egy lenni. Legyünk mi ilyen nép!" – mondta Fekete Károly tiszántúli püspök, aki a szétszóratott és megelevenített csontokról szóló ezékieli próféciáról beszélt köszöntőjében a május 18-i egységünnepet megnyitó áhítatában.

A Magyar Református Egyház egységesülésének tíz évvel ezelőtti kimondása nagy jelentőségű jelképes cselekedet volt, erőteljes képekkel és motívumokkal: maréknyi föld, dús lombkoronájú, erős gyökérrel kapaszkodó fa, nyilatkozat egymásért, minden világtáj magyar reformátusait magába ölelő és egyesítő menet, felszabadult éneklés, Debrecen főterét és a résztvevők szívét betöltő úrvacsorai közösség – idézte fel a megnyitón Fekete Károly. „Ó, mióta vártunk erre, és mióta munkálkodott Isten sok-sok stáción át bennünk és közöttünk, hogy szinte idegszálanként és inanként keltse életre bennünk a reményt!” – fogalmazott az igehirdető, utalva a választott igeszakaszra, a szétszóratott és megelevenített csontokról szóló ezékieli próféciára (Ezékiel könyve 37. rész). Mint mondta, ehhez az életre keléshez az Úr felhasznált egyéni barátságokat, testvérgyülekezeti kapcsolatokat, váratlanul megnyílt határokat, és egy kudarcos népszavazás után megszilárdította az összetartozás tudatát.

Az idézett szakaszban az Isten kérdésére adott bizonytalankodó válasz – „Ó, Uram, Uram, te tudod!” – visszanézve ma bizonyosság: Isten tudta és ma is tudja, mire van szükségünk. Fekete Károly figyelmeztetett, hogy mai összegyülekezésünk önvizsgálatra hívás: hol tartanak most az életfunkciók, mennyire vagyunk fürgék és reakcióképesek? Képesek vagyunk-e együtt örülni az örülőkkel és sírni a sírókkal? Illesztgetjük-e folyamatosan egymáshoz tagjainkat, vagy még mindig húzódozunk egymástól? „Együtt kell várnunk Isten Szentlelkét, hogy fújja ki életünk völgyeiből, patthelyzeteink holtpontjaiból a reménytelenséget, és a középpont, Krisztus felé tereljen bennünket, akinél minden töredezettség egészségéé és éppé válik. Boldog az a nép, amely Isten kezében óhajt egy lenni. Legyünk mi ilyen nép!” – buzdította a résztvevőket a tiszántúli püspök.

Bogárdi Szabó István, a Zsinat lelkészi elnöke a május 17-i zsinati ülés teljes egyetértésben elfogadott nyilatkozatát ismertette. „Tíz évvel ezelőtt Debrecenben erősítettük meg összetartozásunkat mi, magyar reformátusok. Hálát adunk Istennek, hogy az elmúlt évtizedben megtartott bennünket. Szabadságot kaptunk az evangélium hirdetésére és az egyház építésére. Hálásak vagyunk, hogy száz éves, kényszerű elszakítottságunk ellenére is megmaradhatott testvéri egységünk” – hangzott el.

Az ünnepi megnyitón felszólalt Najla Kassab, a Református Egyházak Világközössége (REV) elnöke is, aki az egység hídépítő szerepét méltatta. Mint mondta, a REV szívügye, hogy jó kapcsolat épüljön a világon élő református egyházak között, hogy egymást erősítsük, és együtt haladjunk előre az úton. A libanoni lelkésznő méltatta az egyházaink közötti partneri kapcsolatot is: „a ti egyházatok segített megerősíteni a református közösséget Libanonban és Szíriában, hogy a háború közepette is hűségesen tanúskodjunk Krisztus evangéliumáról.”

A REV elnöke egy történetet mesélt egy ács és egy földműves beszélgetéséről. A földműves kerítést kért, hogy elválassza területét a szomszédjától, mert rosszban voltak, de az ács hidat épített, hogy összekösse őket újra. „Kedves barátaim, ma a tíz évvel ezelőtt, 2009. május 22-én Debrecenben, a magyar református közösségen belül felépült hidakat ünnepeljük, amelyek a Magyarország határán innen és túl élő református egyházak között közösséget teremtett. Amit a háború szétválasztott, azt a hídverésetek egyesítette” – jelentette ki Najla Kassab. Hozzátette: az egységkeresés nem gyengeség, nem a kisebbségi lét kényszere, hanem erő, készség arra, hogy sóvá és világossággá legyünk a világban. „Az egység tanít meg arra, hogy közösen kell munkálkodnunk a megbékélésért – azzal, hogy békére leltünk egymás között, közösen tudunk tenni azért, hogy a világban mintegy hídként a megbékélést szolgáljuk” – hangzott el. Hozzátette: „Továbbra is azon az úton akarunk járni, amely az igazságosságra és a békére vezet, mert abban reménykedünk, hogy egymást gazdagítva magával Istennel lehet találkozásunk.”

Juhász Márton a világban élő 821 millió éhezőre hívta fel a figyelmet – közülük 151 millió gyermek. A Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója hangsúlyozta: sáfárai vagyunk mindannak, amivel kötelesek vagyunk a szeretet törvénye szerint segíteni a körülöttünk élő, ránk bízott rászorultaknak. Az egységnapi jelképre, a dús lombú fára utalva azt kívánta, legyünk gyümölcstermő közösség, hogy velünk akarjon tartani a világ. „Fel kell ismernünk, hogy a teremtett világban mi a mi felelősségünk, és azt is, mi nem az. A feladatunk, hogy Isten országát építsük a földön – a legnagyobbat, a világ megváltását Isten Jézus Krisztusban már elvégezte” – mondta Juhász Márton, aki végezetül azt kívánta az együtt ünneplőknek, hogy adják össze talentumaikat, és Isten indítsa őket cselekvő szeretetre.

Papp László, Debrecen polgármestere a reformátusság és Debrecen évszázadokon átívelő nemzetmegtartó szerepéről beszélt az egybegyűltek előtt. Utalt 1567-re, amikor Méliusz Juhász Péter, Károli Gáspár és az akkori református közösség a Második Helvét Hitvallás elfogadásával létrehozták a magyar református egyházat. Mint mondta, kevesen hitték akkor, hogy döntésük az egész magyar nemzet jövőjét meghatározza majd. A magyar nemzet szinte reménytelen helyzetben, részekre szakadva kereste az esélyt az életben maradásra. „Amikor már nincsföldi erő, amibe egy nemezt kapaszkodni tud, akkor jön a hit, amely erőt ad a felemelkedésre. A református hit lehetett a remény a szétszakított nemzetrészek összetartására, és ennek gondolata itt született meg Debrecenben” – hangzott el. A polgármester méltatta a református egyházat, mint nemzetmegtartó lelki köteléket, amely megtartotta a magyarságot az elmúlt évszázadok viharaiban. Felidézte a tíz évvel ezelőtti ünnepet, „amelyre sokan jöttek hitet tenni a református egyház és a magyar nemzet egysége mellett, amely gyógyír volt a 2004-es népszavazás okozta sebekre, tanúságot téve arról, hogy van kötelék, amely örökre összetart bennünket: hitünk és magyarságunk”. Mint mondta: erre a nemzetegyesítő erőre ma is szükség van.

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nagykunsági kálvinistaként és Magyarország Kormánya képviseletében szólt az egybegyűltekhez. Messzire világító tábortűznek nevezte a magyar reformátusok egységét, amely magához vonzza az embereket. Kiemelte: az egyes égő hasábok csak együtt adhatnak elegendő fényt és meleget. Mint mondta, az egységes nemzet és egységes egyház összetartozó fogalmak. Hangsúlyozta: a magyar kormány folytatja 2010-ben megkezdett útját, és a magyarság egészének érdekeit szolgálja, nemzetben, családban, keresztyén kultúrában gondolkodnak. Kifejtette, hogy a magyarság adhat új lendületet a megfáradó Nyugat-Európának gazdasági, szellemi és spirituális értelemben egyaránt, és felhívta a figyelmet a közelgő európai uniós választásokra, és a szavazók felelősségére. „Nekünk, magyaroknak különösen sokat adott a reformáció. Döntő szerepe volt nemzeti egységünk megtartásában, a magyar nyelv és az oktatás fejlődésében, gazdaságunk előrelépésében is. Hiszem, hogy a mában is a protestáns szellem, a keresztyén hit értékei adják azt az erős alapot, amelyre építve folyamatosan eredményesek lehetünk” – zárta beszédét a miniszter.

Lelki, kulturális és közösségi programok gazdag kínálata várta egész nap a szombaton Debrecen központjába látogatókat, délután háromkor pedig úrvacsorás istentiszteletet tartanak a Nagytemplom előtti téren. Ezekről hamarosan beszámolunk honlapunkon és a Reformátusok Lapja jövő heti számában.

Bagdán Zsuzsanna, fotó: Szarvas László

Istent keresem

Jak 2,1–13

„Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →