Magyarként idegenben, egy közösségben

2019. március 22., péntek

„A diaszpórában lévő gyülekezetek minden kisebb és nagyobb megmozdulásukkal az egyes emberek lelki és szellemi megmaradását és fejlődését szolgálják” – mondja Némethné Scherman Piroska, aki húsz évvel ezelőtt azért választotta a néderlandisztika szakot, mert szerette volna építeni Hollandia és Magyarország közötti kapcsolatokat. A Kőrösi Csoma Sándor-program egyházi ösztöndíjasaként korábbi elképzeléseit valósíthatja meg a Hágai Magyar Református Gyülekezetben és a Zwollei Gyülekezetben.

„Nagyon hálás vagyok, hogy keresztyén nagycsaládban, legidősebb gyermekként, már egész korán volt feladatom, felelősségem, kellett megoldjak helyzeteket önállóan, ugyanakkor soha sem voltam egyedül” – az ösztöndíjas az utolsó pillanatban értesült a programról, édesanyja küldte el neki a tavaly márciusi felhívást, így egy hét állt rendelkezésére minden dokumentum beszerzésére és megírására, de a határidő napján sikerült postára adnia pályázatát.

Némethné Scherman Piroska azt mondja, mindig családban, közösségben gondolkodik és ez a hozzáállás jellemzi hazai és a diaszpórán belüli gyülekezeti munkáját is: különösen büszke arra, hogy a budahegyvidéki református gyülekezetben tizenöt éve az ő kezdeményezésére indultak el az istentiszteletek az óvodás korosztály számára, emellett kézműves foglalkozásokat tartott és a gyerekekkel együtt festettek bibliai történeteket a tanterem falaira is. Azt meséli, amióta pedig Hollandiában szolgál, életének apró darabkái kerülnek új megvilágításba különös találkozások által: „ezekben új jelentést kapott Isten és az ő gazdagsága, valamint a családért és a keresztyének nagy családjáért végzett szolgálat is”. Az ösztöndíjas szerint minden közhely lehet fontos alapigazság, ha nemcsak hangoztatjuk, hanem éljük is: „Isten, haza, család. Tényleg ezek azok az alapértékek, amire egy életet alapozni lehet és célt, távlatot is adnak” – teszi hozzá.

Fontos szerep a gyerekeknek is

Hollandia öt városában – Amszterdam, Hága, Rotterdam, Vianen és Zwolle – havi rendszerességgel tartanak református istentiszteleteket és gyermekfoglalkozásokat is, az alkalmakat pedig gyakran meghívott előadóművészek színesítik. Némethné Scherman Piroska mindkét fogadószervezetében kiemelt szerepük van a gyerekeknek is a liturgiában: „Zwolleban ők gyújthatják meg a hatalmas templomi gyertyát, Hágában pedig a lelkész kihívja, pár szóval külön is köszönti őket. Az is nagyon szép élmény volt, hogy a legutolsó hágai ifjúsági istentiszteletünkön egy 13 éves fiú orgonált.”

Azt tapasztalta, Zwolleban a hagyományos erdélyi liturgia szerint folyik az istentisztelet, Hágában pedig inkább a magyarországi rendtartást követik, néha gitárjátékkal, ifjúsági énekekkel is kiegészítve. Azonban „versolvasásra, bibliai igeszakasz felolvasására mindkét gyülekezet bevonja a tagjait, illetve a szeretetvendégség is elengedhetetlen része a közösségeknek.” Emellett mindkét városban megemlékeznek az egyházi- és a nemzeti ünnepekről is: különböző magyar kulturális eseményeket, kiállításokat, előadásokat tartanak.

Hogyan kell közel hajolni a diaszpóra gyülekezeteihez?

„A legnagyobb öröm és élmény számomra, hogy ezekben a gyülekezetekben egy közösségben, földrajzilag egy helyen lehetünk a Kárpát-medence minden magyarlakta vidékéről érkezőkkel” – mondja Némethné Scherman Piroska. Hozzáteszi, a gyülekezetek életében betöltött szerepével kapcsolatban először voltak aggodalmai, mivel eddig csak gyerekekkel foglalkozott – „de rájöttem, én Isten gyermekeként biztos talajon állok  Hollandiában is. Ő a pásztor, aki számon tartja nyájának gondjait, örömeit és megmutatta, nekem az a feladatom, hogy az ő munkáját segítsem.”

Az ösztöndíjas szerint „sokfélék a templomba látogatók és különféle célokkal jönnek, de egy kis segítséggel, egy mécsesgyújtással talán meglátnak és hazavisznek valami többet”, ezért többféleképpen igyekszik odafordulni a külföldi közösségekhez. Mint mondja, szükség van nagyszabású eseményekre és kisebb, de szintén több embert megmozgató rendezvényekre, viszont ugyanilyen jelentőségűnek tartja a személyes vagy kiscsoportos találkozásokat is, amikor az emberek megnyílhatnak, kapcsolatok alakulhatnak ki, mélyülhetnek. Reméli, hogy szolgálata által ő is „mécsesgyújtó” lehet a hágai és zwollei gyülekezetek életében: „különleges az a dinamika, ami a Szentlélek közreműködésével létrejön egy-egy alkalmunk alatt, ahogy a csoport tagjai egy bibliai történet fölé közösen hajolnak és megosztják egymással saját tapasztalataikat” – jellemzi az általa létrehozott Útkeresés, növekedés elnevezésű bibliakört.

Isten, mint filmrendező

Némethné Scherman Piroskának erőt és bátorságot adott munkájához, hogy olyan embereket ismert meg, akikkel nagyon hamar megértették egymást: „Része van ebben a közös sorsnak is, hogy magyarként idegenben, egy tőről metszettek vagyunk, de ennél sokkal nagyobb és meghatározóbb összetartó erő a közös alap Krisztusban” – mondja. Munkája részben bekapcsolódást jelent már meglévő alkalmakba , részben viszont további, újak szervezését. Azt mondja, ezek során Isten újabb és újabb helyzeteket, embereket hoz elé és mint egy filmrendező, csodálatosan szövi egybe az események szálait. „Szeptember végén pont időben értesültem egy országos szintű magyar rendezvényről, ahol sikerült az utolsó standot lefoglalnom. A rendezvény vége felé odajött a Stichting Hulp Oost-Europa munkatársa, akivel névjegyet cseréltünk – hála zwollei mentoromnak, aki arra buzdított, mindenképp készítsek névjegykártyát. Kiderült, hogy a munkatárssal van közös ismerősünk, akik többek között a magyar Örömhír gyermekújságot is támogatják.”

A névjegykártya hasznosnak bizonyult, ugyanis a szervezet januárban azzal hívta fel Némethné Scherman Piroskát, hogy egy amszterdami idősotthonban élő magyar, végstádiumban lévő, rákos beteg lelki támaszt keres a szükségben. „Tudtam vele beszélni, vittem neki egy könyvet is, aminek nagyon örült, számomra pedig megerősítő volt látni a piros színű, csomózott keresztet a nyakában” – folytatja. Az ösztöndíjas innen egy fiatal párhoz készült családlátogatásra és kiderült, a fiú ismeri az aznap meglátogatott bácsit. „Pár hét múlva pedig egy másik rászoruló hölgyet látogattam meg Amszterdamban, aki szintén ismerte őt. A kör részben bezárult, amikor pár hete a hölgy eljött velem bibliaórára. Isten megmutatta, hogy forduljak feléjük olyan szeretettel és törődéssel, mintha a saját szüleim lennének” – fejezi be a történetet az ösztöndíjas és hozzáteszi: szeretné, ha a diaszpóra közösségei egymás hite, barátsága és az egymásért vállalt szolgálat által lelkileg és szellemileg megerősödnének és gyarapodnának.

Ezt a célt szolgálja a következő, március végére szervezett program, az országos szintű Testvértalálkozó is, amelyet a Vianeni Magyar Otthonban tartanak majd, ahol a különböző gyülekezetek tagjai találkozhatnak egymással.

Demeter Anna, portréfotó: Vékony Dorottya

Hat református önkéntes jelenleg is egyházi ösztöndíjasként vesz részt a diaszpórában élő magyar közösségeket támogató Kőrösi Csoma Sándor-programban. A napokban bemutatjuk szolgálatukat és az őket befogadó közösségeket:

Ráksi Lajos: Megtalálni a hangot

Adamek Norbert és Adamekné Németh Zsófia: ösztöndíj, ami kimozdít a hétköznapokból

Svantner Gergő: a feladatunk újra meggyújtani a lángot 

Részletek: korosiprogram.hu

Ez történik továbbiak →