Isten hűsége a szekularizált világban

2018. október 18., csütörtök

„Bizony, mi elhagyjuk Istent, de Isten nem hagy el minket. Ezt az örömteli tényt tapasztaltuk meg Hollandiában" – összegzi benyomásait Krajczár János lelkipásztor, a tizenegy egyházmegyei missziói előadó egyike, akik október elején nyolcnapos tanulmányi úton vehettek részt a Zsinati Missziói Iroda szervezésében, Dani Eszter irodavezető és Gonda László missziológus, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem oktatójának vezetésével. Céljuk a hollandiai egyházi élet megismerése volt, különös tekintettel a gyülekezetek megújulási törekvéseire és a missziói munkára.

A Szecsődi és Hollósi Református Társegyházközség lelkipásztora szerint a sokféle élmény között kirajzolódott Isten iróniája, amellyel figyelmezteti a hűtlen embert: „Azt láttuk ugyanis, hogy egyrészről a nagy városok központjában található hatalmas templomokból eltűntek a gyülekezetek, vagyis megszűnt bennük az élet. Másrészről, van olyan új gyülekezet, amelyik egy egykor patológiai laboratóriumként működő épületben bérel helyiséget istentiszteletei számára, így az élet a halál egykori helyén jelent meg”.

„Amit láttunk, az egyszerre volt megdöbbentően szomorú és reményteljesen felemelő, egyszerre volt számunkra idegen és ismerős” – teszi hozzá az Őrségi Református Egyházmegye missziói előadója. Az út során láthattak katedrálisméretű templomokat, melyeket már nem gyülekezet tart fenn, hanem városi alapítványok, vagy egyszerűen eladták és kereskedelmi célra használják azokat. „Ez nekünk idegen, de ismerős az egyház elnéptelenedésének folyamata, melynek ez az eredménye” – fogalmaz. Szomorúnak tartja a jelenlegi helyzet, hogy a lakosság kevesebb, mint fele tartja magát valamilyen egyházhoz tartozónak, és ennek töredéke jelenik meg a templomokban, ugyanakkor felemelő látni „Krisztus megmaradt és újonnan elhívott katonáinak heroikus küzdelmét”.

2015-ös adatok szerint a 17 millió lakosú Hollandia 26%-a római katolikus, 16%-a valamelyik protestáns egyházhoz tartozik, 5%-a muszlim, 6%-a más felekezet tagja, 47%-a pedig nem vallásos. A lakosság 16,5%-a jár rendszeresen templomba vagy vesz részt valamilyen vallási közösség alkalmain – közülük 9,9% legalább heti rendszerességgel –, 6,4% jár egy hónapnál ritkábban, a lakosság több mint háromnegyede (77,2%) csak nagyon ritkán vagy soha nem vesz részt egyházi alkalmakon. Valamennyi felekezet közül a reformátusok a leghűségesebb templomba járók.

Pionírgyülekezetek

„Általánosságban az a képünk alakulhat ki, hogy a hagyományos egyházi élet eltűnőben van, mégis volt szerencsénk virágzó hagyományos gyülekezettel találkozni” – idézi fel az út állomásai kapcsán Krajczár János. Példaként a Szabad Református Egyház (Gereformeerde Kerken vrijgemaakt) egyik zwollei templomában tett látogatást említi, ahol az ő falusi templomomnál legalább négyszer nagyobb épület minden vasárnap megtelik hívekkel. Jos Douma, a Plantagekerk lelkésze szerint ugyanakkor ők nem tesznek semmi különöset ezért, egyszerűen olyan helyen vannak, ahol a református oktatási intézmények jelenléte miatt sok a fiatal. Persze ez a „semmi különös” azért mégsem semmi. Amikor magyarországi delegáció belép az istentiszteleti térbe, rögtön meglátnak az úrasztala mellett egy zongorát, és a lelkésztől megtudják, hogy a zene szerepe jelentős a fiatalok megnyerésében. Az sem tartozik a leghagyományosabb formákhoz, hogy rendszeresen tartanak étkezéssel összekötött istentiszteleteket, illetve bibliaórákat. Maga Jos Douma pedig – lelkipásztori szolgálata mellett a témával foglalkozó könyvek szerzőjeként és egyetemi oktatóként is – a református spiritualitás régi és új útjainak keresője és szakértője.

Utrechtben a missziói előadók a Hollandiai Protestáns Egyház (Protestantse Kerk in Nederland) Országos Szolgálati Központját látogatták meg. Itt megismerkedtek az egyház által létrehozott „pionírgyülekezet-projekttel”. Az egyházi élet új formáival kísérletező gyülekezetplántáló mozgalom a holland társadalomnak azt – a lakosság több mint felét kitevő – széles rétegét kívánja megcélozni, amelyik otthagyta az egyházat vagy soha nem is volt tagja egyházi közösségnek. A program keretében egy-egy missziói helyre egy – elsősorban önkéntesekből álló – csoportot küldenek ki, amelynek az első feladata, hogy a helyi közösségre odafigyelve, azzal megismerkedve annak részévé váljon, és olyan közösségformáló tevékenységbe kezdjen, amelyik az ottani emberek élethelyzetében releváns. Sok időt szánnak az előkészítésre, csak ezek után vágnak bele a gyülekezetalapításba. Mindezt az országos központ pénzzel, tanácsadással és képzéssel segíti, de csak abban az esetben, ha a helyi gyülekezet vagy egyházmegye is a kezdeményezés mögé áll és – meghatározott arányban – kiveszi a részét az anyagi támogatásából is. Jelenleg több mint száz helyen működik ilyen „pionírgyülekezet”.

Az 1571-ben létrejött Holland Református Egyház (Nederduitse Gereformeerde Kerk) a 19. század elejéig nagyjából meg tudta őrizni tanbeli egységét és függetlenségét. Hitvallási és egyházszervezeti kérdésekben meghatározó jelentősége volt erre a korszakra nézve az 1618-19-ben megtartott Dordrechti Zsinatnak (400 éves évfordulóját a holand egyház novembertől féléves ptrogramsorozattal ünnepli). A 180 napig tartó, több ország református küldötteinek jelenlétében zajló tanácskozás adott megbízást – egyéb fontos döntések mellett – az első holland nyelvű bibliafordítás elkészítésére (ami végül 1637-ben jelent meg), az ekkor elfogadott Dordrechti Kánonokat a holland reformátusok ma is hitvallási irataik között tartják számon. 1816-ban a francia nyelvű reformátusok (Waalse kerk) beolvadásával új nevet is kap az egyház (Nederlandse Hervormde Kerk). Mivel ezzel egyidejűleg a monarchia létrejöttével az uralkodó nagyobb beleszólást szerez az egyház ügyeibe – központosítva a működését, tanbeli kérdések tekintetében pedig korlátozva –, tiltakozó mozgalmak jöttek létre, amelyek 1834-ben és az 1880-as években is szakadáshoz és új református egyházak létrejöttéhez vezettek.

Csoportmunka

A kifejezett gyülekezetplántálási céllal végzett missziói tevékenység egyik példája, amellyel a tanulmányi út résztvevői megismerkedtek, Mariska van Beusichem zwollei városlelkész munkája. Az általa vezetett „pionírgyülekezet” azért kivételes, mert egyszemélyes misszióként indult, miközben a holland egyházak ma már általában nem egyetlen lelkészt küldenek ki egy helyre, hanem egy néhány fős munkatársi csapatot. Zwolle központi, hatalmas befogadóképességű, a 14–15. században épült gótikus templomát ma a város tartja fenn, ide tartozó gyülekezet egyáltalán nincs, a templomban alkalmilag szervezett istentiszteletek, esküvők, koncertek, kiállítások, kulturális események vannak. Mariska van Beusichem – aki párhuzamosan hagyományos gyülekezetben is szolgál és tévéműsorok gyakori vendégeként is ismert – két éve munkálkodik egy új gyülekezet szervezésén. Mindent megtesz azért, hogy kapcsolódási pontokat hozzon létre az egyház és az attól elidegenedett emberek között. Szélesebb körű érdeklődésre számot tartó előadásokat, életvezetési tréningeket szervez, alternatív istentiszteleteket tart. Munkájának eddigi eredményeképpen egy kis közösség-csíra kezd kibontakozni.

A magyarországi lelkipásztorok a Szabad Református Egyház Kampeni Teológiai Egyetemét felkeresve Jos Colijn nemzetközi igazgatóval is találkoztak, akit szép magyar nyelven hallgathattak, mivel a ’90-es években éveken keresztül tanított Debrecenben, Nagyváradon és Kárpátalán, Egyetemes egyháztörténet címmel pedig – elsősorban teológiai hallgatók számára – magyar nyelvű munkája is megjelent akkor. A látogatás során a missziói előadók további magyar beszélgetőtársra is találtak a jelenleg ösztöndíjasként Kampenben tanuló négy hazánkfiában. Colijn professzor előadásából megtudták, hogy egyházuk missziója ma már nem magányos misszionáriusok kihelyezésével működik, hanem anyagyülekezetekből kiküldött csoportok révén. Vagyis nem a betöltendő üres területeket keresik, hanem az élő gyülekezetek válnak szét úgy, hogy a gyülekezetben létre jön egy dinamikus, missziói lendülettel rendelkező csoport, amelyik új gyülekezet építésébe kezd, gyakran ugyanabban a városban. Ez a fajta gyülekezetplántálás jelenleg tíz helyen folyik az ő egyházukban. 

A közvetlen missziós kezdeményezések mellett a tanulmányi út résztvevői felkerestek olyan munkaterületeket is, amelyek inkább a diakóniához tartoznak, de egyfajta közvetett missziónak tekinthetők. Ezek a holland protestáns egyház munkájában jelentős részt képviselnek, gyakran az állammal vagy más világi civil szervezetekkel összefogva. Jellemző rájuk, hogy konkrétan nem hirdetik az evangéliumot, de a szeretet gyakorlati megvalósításával igyekeznek Isten szeretetére mutatni. Amszterdam központjában három ilyen állomáson jártak a missziói előadók. A Hollandiai Protestáns Egyház Missziói Házában nyolc-tíz főből álló nemzetközi önkéntes csapat lakik, akik között – az Önkéntes Diakóniai Év Programiroda révén – folyamatosan vannak magyarok is, így lehetőség adódott találkozni egy érettségi után, egyetem előtt diakóniai évet vállaló magyar fiatallal. Az itt lakó önkéntesek egy vezető irányítása alatt a szeretetszolgálat igen sokrétű munkájában vesznek részt, melynek során idősekkel, gyerekekkel, fogyatékosokkal, menekültekkel kapcsolatban felmerülő feladatokat látnak el. A másik meglátogatott szolgálati hely egy szociális élelmiszerüzlet volt, ahol a közösség tagjai szociális rászorultság alapján vásárolhatnak és a valós ár 30 százalékáért szerezhetnek be tartós élelmiszert, tisztálkodási és háztartási cikkeket. A láthatóan jó minőségű áru civil szervezetek és vállalkozások felajánlásaiból származik. Az üzlet előterében le lehet ülni asztaloknál kávézni és beszélgetni, a rászorulóknak a pénzügyek kezeléséről tanfolyamokat is tartanak. A harmadikként felkeresett projekt egy menekültek számára fenntartott konyha volt, amelyik a másik kettőhöz hasonlóan ugyancsak a Protestáns Diakónia épületében működik. Ezt az egyház önkéntesei vezetik, de a kétkezi munkába bevonják a menekülteket is, amellyel ők így egy kis lépést tehetnek a társadalomba való beilleszkedés felé.

A Holland Református Egyház mellett az 1834-es ellentétek nyomán alakult meg a Keresztyén Református Egyház (Christelijke Gereformeerde Kerk), az 1880-as egyházszakadás nyomán pedig – az Abraham Kuyper teológus és államférfi által fémjelzett – Magyarországon „szigorú reformátusnak” is nevezett irányzat (Gereformeerde Kerken in Nederland), amelyből teológiai nézeteltérések következtében 1944-ben vált ki a Szabad Református Egyház (Gereformeerde Kerken vrijgemaakt). A holland reformátusok elmúlt két évszázadának történetét további kisebb-nagyobb egyházak kiszakadása-létrejötte jellemzi, egyesek között néha szorosabb együttműködés alakult ki, ami olykor (újra)egyesülésekhez is vezetett. 2004-ben több évtizedes közeledés és együttműködés után a két legnagyobb református egyház (Nederlandse Hervormde Kerk, Gereformeerde Kerken in Nederland) és az evangélikusok egyesülésével alakult meg a Hollandiai Protestáns Egyház (Protestantse Kerk in Nederland). A Hollandiai Protestáns Egyháznak jelenleg 1572 gyülekezetben 1 millió 850 ezer tagja van, a Szabad Református Egyházhoz 270 gyülekezet tartozik 120 ezer taggal, míg a Keresztyén Református Egyháznak 180 gyülekezete és 73 ezer tagja van.

Hirdetni az evangéliumot

Tanulmányi útja zárásaként a magyarországi delegáció Amszterdamban a Keresztyén Református Egyházhoz (Christelijke Gereformeerde Kerk) tartozó Via Nova Gyülekezet istentiszteletén vett részt. Már a bejáratnál kiderült, hogy az „új út” – amire a gyülekezet latin elnevezése utal – egészen formabontó lesz, hiszen az alkalomnak otthont adó épület bejárata felett ottmaradt a „Patológiai anatómiai laboratórium” felirat. Az istentiszteleti célra használt teremben székek, kivetítő és egy zongora állt. A közösség tagjai – főleg fiatalok, kisgyerekes szülők és néhány idősebb – teljesen megtöltötték a termet, 50-60-an lehettek. A liturgia egyszerű és közvetlenséget sugárzó volt: a lelkipásztor civil ruhát viselt, az énekek modernek voltak, a prédikáció pedig a hallgatósággal párbeszédben zajlott. Az istentisztelet után a közösség egyik alapítója, Stefaan Paas missziólógus professzor elmondta, hogy gyülekezetükkel a 20–50 éves korosztályhoz tartozó és az egyháztól leginkább eltávolodott városi réteget akarták megszólítani, missziójuk mára szinte önjáró, a kívülállókat egyedül a gyülekezeti tagok személyes kapcsolatain keresztül érik el, akik szívesen hívogatják barátaikat a közösségbe. Ezen a módon szinte minden vasárnap találkoznak új érdeklődőkkel.

„Nagyon tetszett, hogy mernek misszióban gondolkodni egy elvilágiasodó társadalomban és hirdetni az evangéliumot” – értékeli a Hollandiában látottakat Berencsi Balázs szabolcsveresmarti lelkipásztor. A Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye missziói előadója szerint úgy teszik ezt, hogy gondolkodásukat és tevékenységüket komoly tudatosság jellemzi. Gilicze Andrásné szentesi lelkipásztor szerint – aki a Csongrádi Református Egyházmegyét képviselte – itthon még nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a tanításra, mert a hit hallásból van. Úgy véli, „ha nincs ismeret, nem lesz elköteleződés sem”. Dobos Ágoston békésszentandrási lelkipásztorban az összegeződött az út során, hogy minden elszomorító, Istentől-egyháztól való elfordulás ellenére is van reménység és vezettetés: „Ahol hangzik az élő Ige és a Megváltó Krisztus hirdettetik – a világnak való megfelelés és megalkuvás nélkül, ugyanakkor a világ változásai által formált emberekre való tekintettel, szeretetből –, ott élteti Krisztus az egyházát. Ezt kell nekünk is itthon megélni” – mutat rá a Békési Református Egyházmegye missziói előadója.

„Végül, ha valaki feltenné nekem a kérdést, hogy én, mint magyar református falusi lelkész mit tudok meríteni a hollandiai tapasztalatokból, azt válaszolnám: erőt” – fogalmazza meg az Őrségi Református Egyházmegyében lelkipásztori szolgálatot végző Krajczár János. Mert igaz ugyan, hogy konkrét módszereket nem nagyon tudna átemelni az ő gyülekezetébe, de ebben a végtelenül szekularizált világban is láthatta Isten munkálkodását, hűséges szolgák odaszánását. „És ez nekem reményt és bátorságot ad” – teszi hozzá.

Czanik András

Fotó: Berencsi Balázs, Esztergály Előd, amsterdamplanner.nl, academiehuis.nl, wikipedia.org

Az elmúlt években honlapunkon hírt adtunk többek között a Hollandiai Protestáns Egyház és az MRE közötti partnerkapcsolat megújításáról, valamint egyházunk nyolcfős küldöttségének korábbi hollandiai látogatásáról – melynek célja ugyancsak az egyház missziói szolgálata új formáinak tanulmányozása volt –, közöltük az út vallásszociológus résztvevőjének reflexióit, idén szeptemberben pedig a Kampeni Református Teológia és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem együttműködési megállapodásáról számoltunk be.

Istent keresem

4Móz 31

„Csatába is szálltak Midján ellen, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr,...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →