Tanúságtétel a vendégszeretetben

2018. június 02., szombat

„Ha Európa erős a hitében, akkor mi is azok vagyunk” – a CEC nagygyűlésének első teljes napján a vendégszeretet mottójának alapján a világméretű migráció és a menekültek védelme állt a középpontban, amihez olasz, szír és görög egyházi vezetők felszólalásai adtak iránymutatást.

A nagygyűlés ökumenikus istentisztelettel és a köszöntésekkel kezdődött. Igor Mirovic, a rendezvényt támogató Vajdasági Autonóm Tartomány miniszterelnöke Újvidék és a „sok kultúrájú” tartomány vallási sokszínűségét, illetve a különböző keresztyén felekezetek együttélésének hosszú hagyományát hangsúlyozta. A vendéglátó Szerb Ortodox Egyház feje, Irinej püspök a nagygyűlés legfontosabb feladatára emlékeztette az európai keresztyénség mintegy ötszáz képviselőjét: „Az egyházaknak fel kell emelniük szavukat a gonosz és az egyre erősödő ellenségeskedés ellen a kontinensen”. Ehhez elengedhetetlen, hogy az egyházak közötti egység további elmélyítésén és megerősítésén dolgozzunk, minden különbség ellenére, mert Európa és a világ csak így hallhatja meg egységében hiteles tanúságtételünket, fogalmazott a püspök. Irinej a koszovói helyzetet kapcsán közbenjárásra kérte a nagygyűlést, ugyanis Koszovóban több mint 500 kolostora és temploma van a Szerb Ortodox Egyháznak, amiket rendszeresen támadás ér. Az egyházvezető egyben a koszovói szerb emberek melletti kiállásra kérte a nagygyűlést.

A vendégszeretet ereje

A nagygyűlés egyik kiemelt vendége, II. Aphrem Mor Ignatius szír ortodox pátriárka beszámolt a közel-keleti keresztyének helyzetéről és hitet tett a vendégszeretet evangéliumi értékéről. „Isten szeretete és természete szerint, Krisztusi kijelentésében megnyilvánuló lényegénél fogva vendégszerető” – fogalmazott Aphrem, aki arra emlékeztette az egybegyűlteket, hogy Krisztus maga is idegenként jött hozzánk a világba és a menekült lét meghatározta gyermekkorát. A keresztyének, Krisztus követői értelemszerűen arra hívattak, hogy maguk is vendégszeretők, az idegenekkel szemben gondoskodók legyenek – ha nem azok, a krisztusi kijelentés és keresztyén tanúságtételt alapjaiban vétik el és kérdőjelezik meg.

A szír egyházvezető hangsúlyozta, hogy az emberek szeretete, a filantrópia, sőt, az idegenekkel szembeni emberség, filoxénia, nem a modern világ idegen evangéliuma, hanem a keresztyén teológia, lelkiség és gyakorlat lényegi és központi vonása a kezdetek óta. Hiszen a keresztyének, Isten országának polgáraiként maguk is idegenek a Földön. Adni korlátozás nélkül Krisztus követőinek egzisztenciális sajátossága, a tanúságtétel szíve, az eljövendő Isten országának jele. Érvényes ez akkor is, ha a migráció és az Európába érkező menekültek megnövekedett száma veszélyt is jelentenek. „A keresztyének Európában hiteles tanúságtételt tettek akkor, amikor befogadták a menekülteket és gondoskodtak a migránsokról” – mondta a pátriárka, hozzátéve, hogy mindez ugyanakkor történelmi kihívást is jelent Európa országainak, kulturális és vallási identitásuk jövőjét illetően.

A szolidaritás a közel-keleti keresztyénekkel és a térség egyházainak hathatós támogatása Európa számára éppúgy evangéliumi kötelesség, mint az idegen befogadása. Az egyik nem játszható ki a másik kárára – figyelmeztetett Aphrem. Az egyházvezető arra is felhívta a figyelmet, hogy a menekültválsággal európai országok, sőt nemzetközi szervezetek is visszaélnek, (bel)politikai céljaik szolgálatába állítva az ügyet, pozitívan vagy negatívan. Így például akadályt gördítenek az elé, hogy a Libanonban élő szír menekültek hazatérhessenek. A menekültek befogadása és integrációja megkerülhetetlen felelőssége a keresztyéneknek Európában, Közel-Keletről nézve ugyanakkor életfontosságú, hogy a szeretetre és kedvességre szoruló, kiszolgáltatott és törékeny keleti keresztyének megtarthassák sajátos vallási, egyházi identitásukat Európában is. A pátriárka ezzel kapcsolatban megemlítette a prozelitizmus problémáját: különösen amerikai és nyugat-európai konzervatív újprotestáns közösségek kihasználva az emberek kiszolgáltatottságát – Európában éppúgy, mint Szíriában – ortodox, katolikus vagy éppen református egyháztagokat igyekeznek megnyerni maguknak. „Ha Európa erős a hitében, akkor mi is azok vagyunk” – zárta hozzászólását az egyházvezető.

Az Európai Egyházak Konferenciájának magasrangú küldöttsége kereste fel a Közel-Keleti Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MECC) központját Bejrútban április 11. és 13. között. A libanoni látogatással az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) elsősorban azt akarta kifejezésre juttatni, hogy az európai egyházak felismerték a közel-keleti egyházakkal való kapcsolatok elmélyítésének és a kölcsönös tapasztalatcserének sürgető szükségét. A látogatásra olyan időszakban került sor, amikor újból kiéleződnek a nemzetközi feszültségek a szíriai konfliktus, a térséget sújtó folytatólagos háborúk és az ebből fakadó menekülthelyzet kapcsán.

Véget vetni a háborúnak

Meletis Meletiadis, a görög református egyház moderátora elmondta, a kicsiny, Görögország lakósságának csupán 0,04%-át kitevő egyház és gyülekezetei menekültek tízezreinek segítenek. A menekültek befogadása nem protestáns, katolikus vagy ortodox, hanem egyetemes keresztyén kötelesség.

Európa nem mindig cselekszik keresztyénként – utalt a református egyházvezető az Európa szerte tapasztalható elutasításra és növekvő gyűlöletre, amit nem egyszer éppen egy hamis keresztyénség nevében támogatnak a politikai élet szereplői. „Görögországnak semmi köze a szíriai háborúhoz, mégis súlyos árat fizetett érte” – tette hozzá Meletiadis. Ezzel együtt, még a súlyos görög gazdasági helyzetben is az evangélium megtagadását jelenti a vendégszeretet és az igazságosság elutasítása – fogalmazott a moderátor, hozzátéve: „a keresztyén hit nem félelemből, hanem szeretetből táplálkozik”.

A Görög Református Egyház a legidősebb protestáns felekezet Görögországban, amelyet az Athéni Görög Presbiteriánus Egyházként alapítottak meg 1858-ban. Néhány évvel később, 1870-ben a presbiteriánus misszió eredményeként egy második, kongregacionalista gyökerű presbiteriánus egyház jött létre, amelynek gyülekezetei Kis-Ázsiában és a török fennhatóság alatt Pontosz vidékén voltak. Utóbbi közösség az örmény népírtás idejében maga is üldöztetést szenvedett a törököktől, átmenetileg Szíriában talált menedéket, majd Görögország északi városaiban, elsősorban Kateriniben telepedett le. A gyülekezetek idős tagjainak még személyes emlékei vannak a szíriai száműzetésről, ami a javarészt ma is meghatározza szíriai menedékkérőkhöz való viszonyukat. A két egyház a kezdetektől szoros közösséget alkotott, közös eredetük az Amerikai Missziós Tanácsra vezethető vissza.

Testvéregyházunk vezetője ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a menekültek befogadása ugyan keresztyén kötelesség, de nem a megoldás a problémára: „Az igazi megoldást az jelenti, ha véget vetünk a háborúnak és konfliktusnak”. Meletiadis részletesen ismertette egyházának menekültek végzett szolgálatát, a humanitárius támogatás fontossága mellett hangsúlyozva az integrációt szolgáló lakhatási és oktatási programok fontosságát.

Az európai reformátusok menekültügyi munkacsoportja, amelyik áprilisi budapesti ülésén fejezte be munkáját és tette meg zárójelentését, korábban maga is ellátogatott Thesszalonikiba és Katerini városába, ahol szolidaritásuk kifejezése mellett a görög reformátusok menekültek között végzett szolgálatát is közelebbről megismerték.

A Szentlélek ereje

A világ lakósságának 80%-a tartozik valamelyik vallási közösséghez. Az egyházak és vallási szervezetek meghatározó tényezői a társadalmi kohéziónak, és vezető szerepet töltenek be a migrációra adott válaszok terén is, legyen az humanitárius segítségnyújtás, vagy menekültek társadalmi integrációja. Az európai uniós intézmények és az ENSZ menekültügyi főbiztossága (UNHCR) éppen ezért folytat párbeszédet egyházakkal és működik együtt vallási szervezetekkel – ezt már a UNHCR szerbiai igazgatója mondta a nyolc tematikus munkacsoport egyikének alkalmával, amely az egyházak menekültek védelmében betöltött szerepéről szólt.

Olaf Fykse Tveit, az Egyházak Világtanácsának (EVT) főtitkára, aki immár ötödik alkalommal vett részt a CEC nagygyűlésén, köszöntőjében a pünkösdre utalva arra hívta fel a figyelmet, hogy sokszínűségében a keresztyén közösség a Szentlélek erejében részesül, ami egyben felhatalmazást is ad arra, hogy közösen tegyünk tanúságot Európában és hirdessük Isten országának értékeit: az igazságosságot és megbékélést.

Az Európai Protestáns Egyházak Közösségének nevében Tarr Klára alelnök köszöntötte a résztvevőket, hangsúlyozva, hogy a kontinens két meghatározó ökumenikus szervezete egyaránt elkötelezett Európa egysége, jövője és a keresztyén értékek képviselete mellett – a felekezeti különbözőségek, a kontinens régióinak egyre növekvő feszültségei és a kritikus kérdésekben tapasztalt nézeteltérések ellenére is.

Külügyi Iroda, CEC/flickr

Istent keresem

4Móz 11,16–35

„Az Úr pedig leszállt felhőben, és beszélt hozzá.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →