Imával bánatban, örömben

2018. április 25., szerda

Minden ember életében vannak mélységek és magasságok. A kérdés az, ki hogyan kezeli és éli meg ezeket. Fekete Lajosné Julianna mindig az Úr kezét fogva járt az úton. Négy gyermeke közül ketten a lelkészi pályát választották. Tragédiákat és mélységeket is megélt, mégis mindig, minden körülmény között megmaradt a hitben. A Téglási Református Egyházközség tagja nem tudja elképzelni az életét hit nélkül.

Fekete Lajosné Julianna születésétől kezdve hitben nevelkedett. Heten voltak testvérek, családja katolikus volt, így ő is ezt a vallást örökölte és gyakorolta, egészen a házasságkötéséig. Julika a vasúttársaságnál dolgozott, itt ismerkedett meg férjével, akinek édesapja református lelkészként szolgált Csarodán és Tákoson. 

Váratlan tragédia

„Amikor összekötöttük az életünket, számomra természetes volt, hogy nekem kell váltani. Így lettem református” – mondja Julika. Tégláson éltek az édesanyjánál, kislányuk, Tímea még csak háromhónapos volt, amikor egy csütörtökön elutaztak Csa­rodára. Pénteken egyházlátogatás volt a gyülekezetben, fér­je itt segített az édesapjának. Másnap viszont már dolgoznia kellett, így ő még késő este vonattal visszaindult Téglásra. „Nagyon fáradt volt, mert amikor csütörtökön elutaztunk Csarodára, előtte való éjszaka szolgálatban volt. A három hónapos pici gyereknek pedig új volt a hely, így nem sokat pihentünk azon az éjjelen. A férjem elaludt hazafelé a vonaton, és Téglás helyett a következő településen, Újfehértón szállt le, és a síneken indult el hazafelé. Észrevette ugyan a szembe jövő vonatot, valószínűleg el is lépett előle, de a szele elsodorta. Az esésnél beütötte a fejét, ebbe halt bele” – idézi fel a történteket Julika.

A kérdésre, hogyan tudta feldolgozni férje halálát, a válasz egyszerű: nagyon nehéz volt, a temetésig el se hitte, hogy ez tényleg megtörtént. A szertartásra nem is nagyon emlékszik, mert nyugtatót kapott, amit még utána nagyon sokáig kellett szednie.

Új életet kezdeni

A férjével sokat beszéltek a Bibliáról, a hitről, Istenről, Julika tudta, hogy félt a haláltól. Hosszú ideig nem tudott belenyugodni abba, mit érezhetett a férje, amikor meghalt. Az Úr kegyelmének érzi, hogy egy éjszaka álmában látta a férjét, aki azt mondta neki, hogy ne féljen és ne idegeskedjen, mert semmit nem érzett, szinte átrepült az egyik életből a másikba. Ez hozott számára megnyugvást. 

A tragédia után Csarodán élt három évig a picivel, azután hazaköltözött Téglásra, és újra dolgozni kezdett. Nyolc évig volt özvegy. A jelenlegi férje is református, három gyermekük született. Julika teljesen magától értetődőnek tartotta, hogy gyermekeit hitben nevelje, közülük ketten is a lelkészi pályát választották. A kérdésre, hogyan segítette a Biblia, az Ige a gyermekek hitbéli nevelésében, a válasz egyértelmű. „El sem tudtam volna képzelni másképp. A családunkban mindig természetes volt, hogy imádkozunk és templomba járunk” – mondja.  

Az Úr vezet

Julika jelenleg is a téglási református gyülekezet tevékeny tagja. Igaz, amióta a lánya lelkész, az ünnepeket Sárrétudva­riban tölti, ahol Tímea szolgál. Mert mint mondja, ezeken az alkalmakon a lánya feladata a lelki, az övé pedig a testi táplálék biztosítása. Julika arról is beszél, hogy ő mindig gondolt ebből a szempontból a saját lelkészére is. Amíg az ünnepeket otthon töltötte, mindig vitt egy kis ennivalót a tiszteletes asszonynak. Az apósa ré­vén tudta, hogy ilyenkor sokszor épp csak annyi ideje van a lelkipásztornak a szolgálatok között, hogy gyorsan bekapjon valamit, főzni ilyenkor nincs idő.

Az Úr munkájáról eddigi életében Julika azt mondja: Ő vezet, ő mutatja az utat, és egy negatív esemény vagy rossz dolog is értelmet nyer később. Voltak persze mélységek az életemben, de végül mindig köszönetet tudtam mondani a Teremtőnek az életemért. Mindig kiemelt a mélységekből. Ha bánat vagy ha öröm ér, az az első, hogy összekulcsolom a kezemet.

Hit, remény, szeretet. Ez a három a legnehezebb helyzetekben is mentőövet jelent azoknak, akik igaz hittel, életüket teljesen az Úr kezébe adva élik a mindennapokat. Mert a Teremtő nem könnyű utat ígért az övéinek, hanem azt, hogy mindennap fogja a kezüket. 

Komorné Csernáth Erzsébet / Reformátusok Lapja

Egyszerűen református

Nem találod a kiutat? Megmutatjuk. Józanodnál? Segítünk. Magadra maradtál? Veled vagyunk. Valódi kapcsolatokra vágysz? Közösségbe várunk.

Istent keresem

1Krón 28

„...ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel, mert megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden szándékot és indulatot.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink