Ne feledkezzetek meg vezetőitekről!

2018. január 08., hétfő

Kántus-alapító, negyvenhat éven át hódmezővásárhelyi lelkész, két évtizedig esperes, imádságoskönyvek, énekek szerzője, iskola- és templomépítő, költő, aki versével mentette meg Hódmezővásárhelyet a császár haragjától. A háromszáz éve született Szőnyi Benjáminra emlékeztek a Hódmezővásárhely-Ótemplomi Református Egyházközségben – erről beszélgettünk Bán Csaba lelkipásztorral.

– Szőnyi Benjámin polihisztor volt. Költőként milyen örökséget hagyott ránk?

A Szentek hegedűje című kötete olyan népszerű volt, hogy tíz kiadást még életében megért: a könyvet összesen tizennyolcszor adták ki. Szőnyi Benjámin volt az egyik utolsó olyan költő, aki a genfi zsoltárok dallamára írta a verseit, valamennyi énekelhető is. Dicséretei közül öt ma is ott van a református énekeskönyvben (RÉ 242, 304, 321, 349, 366).

– Lelkészként milyen ember volt?

Debrecenben végezte el a teológiát, majd onnan került 1742-ben Hódmezővásárhelyre, de néhány évig külföldön tanulhatott peregrinus diákként. Számos egyetemen megfordult, sok professzora volt, akiket büszkén említ az önéletrajzában. Szerintem a külföldi tanulmányai alatt tulajdonképpen a pietizmust tanulta, műveiben is ez köszön vissza. Három helyszín határozza meg az alkotásait: a templom, az iskola és a személyesség – az otthona, a munkája, az egyéni kegyessége. Szőnyi Benjámin versei tele voltak bibliai hivatkozásokkal: 2016 adventjén csak a 304. dicséret bibliai hivatkozásai nyomán tíz-tizenöt prédikáció hangzott el a gyülekezetemben. Szívet-lelket melengető az a mélység, amelyet Szőnyi Benjámin megtalált. Talán épp ezért volt a maga korában annyira népszerű a Szentek hegedűje.

– Politikai, közéleti szerepe is volt Szőnyi Benjáminnak a város életében.

Igen, a legenda szerint tulajdonképpen Szőnyi Benjámin mentette meg Hódmezővásárhelyet. Az 1752–53-as parasztlázadás megtorlásaként a bécsi udvar ki akarta telepíteni a város lakosságának egy részét. Delegáció ment Bécsbe, hogy ez ne valósuljon meg. Szőnyi Benjámin latinul írt verset a város védelmében, amelynek a magyar fordítását is elkészítette. A hagyomány szerint ez a vers sokat segített abban, hogy végül a városnak megkegyelmeztek, bár a lázadás vezetőit kivégezték.

A Hódmezővásárhely című újságban találtunk egy cikket, amely szerint Szőnyi Benjámin 1794-es halála után egy évszázad sem telt el, és jelöletlenné vált a sírja. 1880-ban ugyanis gránitlapot helyeztek el elődeink a templom falán, jelezvén, hogy a templomkertben nyugszik három lelkész, köztük Sző­nyi is. Avatóbeszédében ak­kor Szeremlei Sámuel lelkész, hely­történész jelezte: már jelöletlen a sír. 1989–1992 között ásatás volt a templomban és a környékén, ekkor a Tornyai János Múzeum régésze megtalálta Szőnyi sírját, így pontosan tudjuk, hol nyugszik – mondja Bán Csaba. A gyülekezet végül most, Szőnyi Benjámin születésének háromszázadik évfordulója alkalmából új sírlapot készíttetett, amelyet hálaadó istentisztelet keretében koszorúztak meg tavaly december 17-én. A sírlapon a lelkész saját kézírásával olvasható a neve és az a két ige, amellyel eltemették, ebből az egyik: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket.” (Zsid 13,7) Szőnyi Benjámin számos írása, levele, kéziratai megtalálhatók a www.vasarhelyiotemplom.hu honlapon.

Hegedűs Márk, fotó: Kapás Csilla

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2018. január 7-i számában.

Ez történik továbbiak →


Istent keresem

Fil 1,18–30

„...nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink