Közel-keleti református karácsonyi üzenet

2017. december 23., szombat

A Református Egyházak Világközösségének idén megválasztott elnöke, a Szíriai és Libanoni Nemzeti Református Zsinat lelkésznője, Najla Kassab a gyűlölet és nyomorúság ellenére a reménység szülte szolgálatra hív.

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. (Lk 2,1-7)

Az advent utolsó hetében arra készülünk, hogy növekedjünk a reménységben és megerősödjünk abban a hitben, hogy a nehézségek közepette is van remény, amire várunk. Jézus Krisztus születésének története bátorító belátásokkal szolgál e tekintetben.

Először is Jézus nehéz helyzetben, kihívásokkal teli környezetben született. Éppúgy, ahogy minket is zavarba ejt és már-már fogva tart a világszerte elharapózó gyűlölet, harag és igazságtalanság. Ebben a helyzetben emlékeztet Jézus története arra, hogy az ő helyzete sem volt különb. Jézus életét közvetlenül veszélyeztette Heródes hatalma. És mégis, a remény a szenvedés közepette jelenik meg, hatalmasabban, mint azt bárki várta volna. Jézus története abban erősít meg minket, hogy sohasem a nehézségeké, hanem a reménységé az utolsó szó.

Református világközösségként az a küldetésünk, hogy ne lankadjunk rámutatni a minket körülvevő igazságtalanságra, de töretlenül a reménységet állítsuk a középpontba és így kötelezzük el magunkat egy jobb világ mellett. Vagyis reménységben járunk egy igazságosabb világért.

Ezzel a reménységgel idézzük fel a Wittenbergi Tanúságtételben nyilvánosan megerősített elkötelezettségünket arra, hogy ebben a világban, ebben a korszakban, más egyházakkal közösen, megújult képzelőerővel találjunk rá arra, mit jelent egyházként szolgálni a világközösségünkben:

„Megújult képzelőerőre van szükségünk ahhoz, hogy egy új világot álmodjunk, amiben az igazság, béke és megbékélés uralkodik. Megújult képzelőerőre van szükségünk, hogy az ellenállás lelkületét gyakoroljuk; a prófétai látomást, az életet szolgáló spiritualitást, olyan lelkiséget, amit Isten missziója formál.” 

Jézus születéstörténete másodszor arra tanít, hogy a reménység nem csak „nagy méretben” és nem feltétlenül a megszokott helyekről jön. A remény egy gyermektől származott, váratlan helyről, talán éppen onnan, ahonnan a legkevésbé várnánk. Jézus története arra ösztönöz minket, hogy tekintetünket fordítsuk az ilyen váratlan helyek felé, akkor is, ha gyengének és kicsinek érezzük magunkat. Akkor is, ha úgy érezzük, hogy nem tudunk változást hozni a világ hatalmasságaival szemben. A mi erőnk a kisded Jézussal együtt újul meg, képzelőerőnket meghatványozzák mindazok a lehetőségek, amiket Jézus története nyitott meg előttünk.

Karácsonyi ünneplésünket ebben az évben fájdalom és igazságtalanság veszi körül, szerte a világban, még Betlehemben is – azon a helyen, ahol a béke és reménység ígérete megszületett. Ezen a karácsonyon mégis a reménység lelkületét kívánjuk mindenkinek, amivel tekintetünket a jászolban született gyermekre szegezzük, képzelőerőnk pedig az Úr Jézus Krisztus ereje által megújul. Összefogva növekedjünk a közösségben, halljuk meg közösen azoknak a hangját, akik élete küzdelemmel teljes, kötelezzük el magunkat arra, hogy szenvedésüket átéljük és hangjukat hallassuk.  

Forrás: www.wcrc.ch

Megosztotta velünk gondolatait Harout Selimian aleppói lelkész, a szíriai örmény reformátusok elnöke is, akihez nemrég ellátogattunk:

 

„Sok minden van, amiért hálásak lehetünk Istennek, különösen, ha észbe vesszük, hogy az Aleppót sújtó, több mint öt évig pusztító heves harcok és ostrom a végéhez közeledik. Reménykedünk, hogy a jövőben sorsunk jobbra fordul. Reméljük, hogy sem nekünk, sem senki másnak nem kell elszenvednie hasonló fájdalmat többé. Nagyon erősen hittük, hogy célja van annak, hogy Aleppóban vagyunk. Bizony, amikor a hit szomorúságon, nélkülözésen és gyászon vezet át, akkor Isten szerető arcát más szemszögből ismered fel. De Isten még hatalmasabb lesz a szemedben! Ebbe a nyomorúságos világba született, hitünk szerint, a reménység és a szeretet, aki nem a hatalom és presztízs övezte pompában, királyi palotában jelent meg, hanem a szerény jászolban jelentetett ki, egyszerű emberek körében – pásztorok és Mária jelenlétében, aki páratlan anyai bátorságról és tetterőről tett tanúbizonyságot. A megtestesült Fiú, Krisztus, eljött közénk, hogy elhiggyük, Isten velünk van, bármivel is kell szembenéznünk, megvigasztal, meggyógyít és új legelőkre vezet minket. Ösztönözzön minket a pásztorok példája, akik félelmüket legyűrve siettek látni Jézust és Istent imádva és dicsőítve tértek vissza. Imádjuk Istent és legyünk karjai és lábai Krisztus által ebben a világban.”

Külügyi Iroda

Istent keresem

4Móz 14,26–45

„Meddig zúgolódik ellenem ez a gonosz közösség?” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →