Közös kincs – evangélikus szemmel

2017. december 20., szerda

Forralt bor, fahéjas mézeskalács, fénybe borult utcák és karácsonyi vásárok. Advent elengedhetetlen kellékei – a világ szerint. Az ünnepre készülve Varga Kapisztrán ferences szerzetes, Szeverényi János evangélikus missziói lelkész és Berkesi Gábor, a budapesti pozsonyi úti református gyülekezet lelkipásztora osztotta meg velünk, milyen egyházi „alkotóelemei" vannak, mit jelent számukra és hogyan telik közösségeikben a karácsonyi ünnepkör. Második rész.

Családi körben

„A karácsony nálunk egy óriási csoportjelenet volt. Tizenegy testvéremhez a szüleink mindig meghívtak hat-nyolc magányos embert is, akik nem tudtak máshova menni szenteste" – repít vissza a '70-es évek Békéscsabájára Szeverényi János evangelizációs és missziói lelkész. Édesapja a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) hívő tagjaként igét magyarázott nekik, Bibliát olvastak, személyre szabott ajándékokkal lepték meg egymást. A Csendes éjt mécseseket gyújtva énekelték a fa körül. Ezt a missziói lelkész is tovább örökítette gyülekezeteiben.

Felesége szentesti menüt készít, természetesen halat is, míg ő a mennyezetig érő karácsonyfát díszíti, amin valódi gyertyák sorakoznak. „Előszedem a bakelit lemezeim, amiket szenteste közösen hallgatunk. Közösen bontjuk ki az ajándékokat is, amiket egyesével öleléssel adunk át. Elhunyt szeretteink emlékére csillagszórókat gyújtunk" – avat be a jelenlegi családi szokásokba. Az ünnepre külföldön élő gyermekei is hazautaznak. Nagyfiával a reptérről egyenesen a közeli liget evangélikus templomába vezet az útjuk. Ezt is csak ilyenkor, évente egyszer teszik. Ettől olyan különleges és bensőséges.

Arról is szól, hogy lelkészként hogyan lehet végigszolgálni az ünnepeket. Egyszerre nehéz, hiszen nagyon sok a program, ugyanakkor feltöltő a szolgálat. „Szerencsés vagyok, hogy tényleg azt végezhetem, amit szeretek. Ez a titok nyitja, és a tudatos időszakítás a testi-lelki feltöltődésre" – vallja meg. Mint mondja, a lelkészek egyfajta adó-vevő készülékek, akiknek szintén szükségük van töltésre, azaz pihenésre és kikapcsolódásra.

Luther nyomán

A karácsonyi ünnepkör evangélikus jelképeiként említi a betlehemi csillagot és az adventi koszorút. Mindkettő Németország protestáns területeiről indult hódító útjára. Azt a legendát is elmeséli, amely szerint Luther állított először karácsonyfát. Felekezete a reformáció lutheri ágához tartozik, így arra a legnagyobb hatást az ő munkássága és élete gyakorolta. „Egy szerzetes és egy apáca a reformáció igazságait felismerve házasságot köt, gyermekeik születnek és boldog családként élnek. Több ábrázolás is született, ahogy Luther családi körben lantot penget és énekel" – mondja Szeverényi János. A reformátor minden ünnepre, így karácsonyra is több éneket írt, amik fontos részei az evangélikus énekkincsnek.

A betlehemi csillagról elárulja, hogy az első karácsony idején valóban találkozott a Mars, a Szaturnusz és a Jupiter az Ikrek csillagképben. Ezt az együttállást látták csillagnak a napkeleti bölcsek, amiből a zsidó király születésére következtettek, hiszen a Jupiter királyi csillag, a Mars a győzelemé, míg a Szaturnusz a zsidók égiteste, az Ikrek csillagkép pedig a születés jegye volt. „A bölcsek szerepét mi vízkereszt alkalmával hangsúlyozzuk. Az ünnep lényege, hogy Jézus megjelent a földön, akihez vízkeresztkor értek el a bölcsek. Tehát a más nemzethez, kultúrához tartozók is eljuthatnak a Messiáshoz és befogadhatják őt" – fejti ki az evangélikus lelkész, majd hozzáteszi, hogy vízkereszt az evangélikusoknál nem korlátozódik január 6-ra, hanem az ünnepi időszak több hétig is eltart.

Úgy véli, főként az ünnepkör motívumai miatt vonulhatott be a karácsony családi ünnepként a köztudatba. Fontos azonban, hogy jól értelmezzük a szülők, legfőképp Mária szerepét. „Szeretjük és tiszteljük Máriát, de nem volt bűntelen, ugyanolyan esendő ember volt, mint mi. Ezért is olyan nagy csoda, hogy az ő törékeny testében fogant meg a Megváltó, de nem tekintjük »istenanyának«" – foglalja össze nézeteiket.

Akkor is jön, ha nem várjuk

Az evangélikusok istentiszteletének alapja a perikópa rendszer, vagyis vasárnaponként az összes magyarországi evangélikus templomban a soron következő igeszakasz hangzik el. Ettől eltérhetnek a lelkészek, de ez nem jellemző. „Idén a szenteste igehirdetési előkészítőjét én írtam a lelkészeknek, aminek fő motívuma a gyermek, de nem a karácsonyi igeszakasz alapján" – árulja el Szeverényi János. Az advent színe – hasonlóan katolikusokhoz – az evangélikus egyházban is a lila, ami az ünnepi koszorú mellett egyes igehirdetők ünnepi stólájában és a templomok díszítésében is megjelenik.

„A karácsony nagyon erős ünnep. Tele van mindazzal, amire az emberek vágynak: melegséggel, szeretettel, összetartozással. Nem szabad azonban elfelejtenünk az ünnep isteni eredetét, aki szeretetének jeleként küldte a Földre Fiát. Ezzel az örökkévalóság beköltözött a tér-idő-anyag világába, vagyis az életünkbe" – hangsúlyozza a lelkész. Éppen ezért fontos, hogy ne dohogjunk és kritizáljuk a világot, inkább örüljünk, hogy a szekularizált világra még mindig hat az ünnep isteni ereje. Jézussal megérkezik a fény a pogány világba, ezért sem véletlen, hogy a téli napfordulóra esik eljövetele. „Világosságával beragyogja és megújítja a világot. Ez a megújulás ma is tart, Isten Szentlelke és mindannyiunknak szánt karácsonyi Ajándéka dolgozik egyházainkban, ezt látjuk felekezeteink formálódásában és egymáshoz közeledésében is" – zárja gondolatait a missziói lelkész.

Szoták Orsolya, fotó: Vargosz, borítókép: Kalocsai Richárd

Istent keresem

Józs 6

„A parázna Ráhábot, apja háza népét és minden hozzátartozóját azonban életben hagyta Józsué” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink