Elkezdődött a szárszói konferencia

2017. augusztus 25., péntek

„A keresztyén ember missziói feladata életképes, vonzó közösségi alternatívát mutatni, hogy a környezetünkben élők be tudjanak és akarjanak kapcsolódni közösségeinkbe" – mondta Zsengellér József rektorhelyettes a Reformátusok Szárszói Konferenciájának nyitó napján. Augusztus 24. és 27. között ismét közéleti és társadalmi kérdésekről gondolkodnak a balatonszárszói SDG konferenciaközpontban.

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" (Ézs 43,1b) – Ézsaiás próféta szavaival köszöntötte a megjelenteket Huszár Pál, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnöke. „Micsoda örömöt, megnyugvást jelenthetett református elődeinknek, amikor először hangzott magyarul ez az ige" – vezette be előadását, melyben megfogalmazta, hogy Krisztus tanítványaiként, tartozzunk bármely felekezethez is, ennek megfelelően szeretnénk élni, dolgozni, hitünket és nemzeti identitásunkat megtartani. „Lévén, hogy az egyház mi vagyunk, nekünk kell folyamatosan megújulnunk, és megtalálnunk a méltó válaszokat a bennünket ért kihívásokra. Ez az együttlét is egyfajta válaszkeresés" – hangsúlyozta a dunántúli főgondnok.

A konferenciát megnyitó beszédében Márkus Mihály nyugalmazott dunántúli püspök is kifejezte hitét abban, hogy „a szárszói konferencia örök célja, hogy mindenkinek legyen meggyőződése, amit hitelesen lehet Magyarországon képviselni".

Az igaz egyház három ismérve

Steinbach József dunántúli püspök nyitó áhítatában Ézsaiás próféta könyve 35. fejezetének első hét verséről szólt, utalva Kálvin egykori megfogalmazására is: ott van igaz egyház, ahol Isten igéjét tisztán hirdetik, a sákramentumokat kiszolgáltatják és Isten igéjének akaratát cselekszik. A megújulásról beszélve az egyház legfőbb feladatát Isten igéjének, Jézus Krisztus evangéliumának hirdetésében határozta meg. „Az elmúlt rendszer a templomfalak közé szorította az egyházat, megtanítva élni egyetlen eszközével, az ige hirdetésével" – emlékezett vissza az igehirdető. És ahol az igét hirdették, élő gyülekezet virágzott ki, olykor a semmiből.

„Ahogy a tiszta víz lemossa a test szennyét, úgy tisztít meg bennünket Jézus vére bűneinktől" – mondta a püspök sákramentumokra – a keresztségre és az úrvacsorára – utalva. Igemagyarázatában kitért Isten igéjének harmadik vetületére, az „egy nap egy ember" missziójára is: ott van igaz egyház, ahol Isten igéjét krisztusi módon cselekszik. „Egy nap legalább egy emberrel tégy jót, gondolj róla jót, szólj hozzá jót és cselekedj vele jót. Ilyen konkrétumokban kezdődik a szeretetszolgálat a magunk helyén és lehetőségeink között, az igét krisztusi szeretettel cselekedve" – mutatott rá a lelkipásztor.

Múltbéli gyökerek táplálják

A megnyitó napján Földváryné Dr. Kiss Réka mutatta be a 20. századi balatonszárszói református konferenciák kialakulását és jelentőségét: a történész az 1934-ben Szárszón konferenciázó református főiskolások meglehetősen radikális Cselekedjen az egyház! címet viselő, vezetőségnek címzett memorandumával vezette be előadását. Ez volt az első Szárszó, ami nyíltan vállalta a közéleti, társadalmi és politikai kérdéseket, a népi mozgalom szellemi irányzatát. A mozgalom jelentőségét a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke abban látja, hogy a '30-as évekre a Horthy-korszak égető problémáit, a magyar társadalom torzulásait mutatta meg, ezzel együtt pedig a politikai, kulturális, gazdasági elit megújításának programját hirdette meg.

Az 1921-ben alapított, később a református egyház általános diákmissziói szolgálatát végző Soli Deo Gloria (SDG) református diákmozgalom szárszói üdülőtelepén nyaranta fiú- és lánykonferenciákat, vezetőképzőket szerveztek. A '30-as évek elejére létrejött egy jelentős, aktivizálható, közéleti kérdések iránt fogékony, keresztyén hitvallásos keretek között szerveződő református ifjúsági hálózat. „A csúcs, az ikon mégis az 1943-as konferencia, a felelős magyar értelmiség háború alatti legfontosabb megmozdulása, a népi mozgalom nagy seregszemléje, amely az ország jövőjét érintő rendkívül jelentős, emlékezetes eszmecserévé vált" – mondta a történész.

Szárszói örökség 

Mi volt az 1943-as szárszói konferencia jelentősége, és miről is szóltak az 1992-től megtartott egykori értelmiségi találkozók? Kiderült a szárszói konferenciák történetét összefoglaló cikkünkből.

Szemben a jelen kérdéseivel

Zsengellér József, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorhelyettese a diagnózis és a terápia, vagyis a múlt és a jelen, jövő közös végiggondolásának módszerével a belső és a külső változások szükségességét vette sorra. „Ahhoz, hogy a 20. század társadalmi, gazdasági, technikai változásai által gyökeresen megváltozott gondolkodású emberek is felfigyeljenek keresztyén értékeinkre, lelki-szellemi változásra van szükség" – hangsúlyozta. Szerinte a hitélet, az oktatás és az egyházi közélet területein van szükség belső változásra. 

„Az egyház, a keresztyén ember missziói feladata továbbra is életképes, vonzó közösségi alternatívát mutatni, megtalálva a saját hangját, hogy a környezetünkben élők be tudjanak és akarjanak kapcsolódni közösségeinkbe" – fejtette ki. Szárszó szerepét abban látja, hogy újra egy olyan értelmiségi gyűjtőlencsévé válhat, mely koncentrálja a változásokat elindító gondolatokat, meggyújtja azt a kanócot, melynek végén fellobban a megvalósulás lángja.

Reformátusok Szárszói Konferenciája
A konferencia pénteken és szombaton előadásokkal folytatódik, vasárnap délelőtt pedig istentisztelettel zárul. Az eseményeket élőben követhetik a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány Facebook-oldalán.

Szoták Orsolya, fotó: Némedi-Varga Dávid

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Péld 20,17–30

„Tanácskozás során születik a jó terv...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink