Szemléletformálás, közös erővel

2017. augusztus 07., hétfő

Veres János református lelkipásztor, Asztalos Richárd evangélikus lelkész és Tokodi László domonkos rendi szerzetes összefogott év elején, hogy közelebb hozzák egyházaikat a fiatalokhoz. Hogyan teszik ezt? Minden hónap harmadik hétfőjén beszélgetésre hívják az ifjúságot a debreceni Bakelitbe, legutóbb pedig épp a Csillagponton gondolkodtak közösen a tinikkel.

„Szeretnénk hatékonyabban kommunikálni hitünk igazságait, a közöny, rosszabb esetben ellenszenv falait áttörni és segíteni minél több ember Jézus Krisztusra találásában" – fogalmazza meg céljaikat Berecz Péter ötletgazda. A három debreceni lelkipásztor a hitátadás módszereinek megújításán gondolkodott közösen, amikor megszületett a Szólj be a papnak! kezdeményezés. Szeretnék megcáfolni a felekezeteikkel kapcsolatos sztereotípiákat, kibeszélni a tabukat.

„Isten nincs a templomokba bezárva, ki kell jönnünk elefántcsonttornyunkból és bizonyságot tenni arról, ami meghatároz minket”

– mondja Asztalos Richárd. Református kollégája, Veres János azt is hozzáteszi: az emberek leszoktak arról, hogy kérdéseikkel lelki vezetőikhez forduljanak. Az okot az egyház túlzott statikusságában, az innováció hiányában látja. László atya tovább árnyalja a képet, amikor arra is kitér, mennyire értelmes kérdéseket tesznek fel nekik, mennyi minden érdekli a fiatalokat az egyházzal és a saját életükkel kapcsolatban. „Értékelik, hogy komolyan vesszük őket és nem csak felületesen válaszolunk” – avat be.


Berecz Péter, Veres János, Tokodi László és Asztalos Richárd

Beszélgetésünk során többször szóba kerül az egyházi alkalmak frontális jellege, melyben nincs lehetőség a kérdezésre. Ezért egyfajta szellemi játszótérként is tekintenek az alulról jövő kezdeményezésre, mely az interakcióra épít. „Ne csak az egyház mondja meg, hogyan kellene élnünk, mit kellene tennünk, a fiataloknak is legyen véleményük, kérdéseik, amiket feltehetnek” – üzeni a református lelkipásztor. A feltett kérdések pedig szembesítik őket (is) saját és egyházuk hibáival, nehézségeivel és terheivel. Véleményük szerint, ha ezek meghallgatásra találnának, még az is előfordulhatna, hogy kevesebbet kellene struktúrabeli kérdésekkel foglalkozni, vonzóbbá válnának és több ember kezdene újra templomba járni.

Az ökumenéről kérdezve az evangélikus lelkész arra hívja fel a figyelmet, nem az egymás elleni hivatalos sérelmeket kell előtérbe helyezni. Részt vettek a Campus fesztiválon is, ahol nem értették az emberek, hogyan tudnak békében, örömben egy asztalhoz ülni. Csodálkozással tapasztalták, hogy szeretettel beszélnek egymásról, egyházaikról és azok különbségeiről. „A 21. század evangelizációjához kell a tolerancia, az együttműködés, a másik megismerése és elfogadása” – véli a debreceni református lelkész. A másik elfogadása, szeretete Krisztus törvényéből fakad, természetes számukra. Tanulnak egymástól, jobban megismerik egymást és egyházaikat, egymás hite által is épülnek.

Sikerük fő kulcsát abban látják, hogy megtalálták a fiatalokkal közös nyelvet. Latin szavak helyett hétköznapi kifejezéseket használnak, vagy éppen a végigrollereznek a Campus fesztiválon. „Mi is ebben a világban élünk” – értenek egyet mindhárman. Richárd eszköze a humor, a vicc, ami megteremteni azt a közvetlen és barátságos légkört, melyben röpködhetnek a kérdések. János mindig jókedvvel, derűvel, de Krisztusközpontúan beszél a közönséghez. László a kánaáni nyelv helyett olyan példákkal él, melyek a tizen- és huszonévesek körében közkedveltek. Így például az üdvösség kérdését a Narnia fantasy regénysorozat záró részén keresztül fogta meg a találkozón. Emellett sokszor figyelemfelkeltő viselete, reverendája indítja be a beszélgetéseket.

Terveik között szerepel, hogy szeptembertől Budapesten is útjára indítják a beszélgetés-sorozatot. Jelenleg nagy erővel folyik a szervezés, a helyszín, az időpontok, a résztvevők megtalálása. Mint mondják, minden templomban, minden közösségben kellene hasonló összejöveteleket szervezni. „Természetesen nem mindenki érkezik élő hittel, de az érdeklődés egy jó kiindulási alap. Még ha csak hallgatják is a kérdéseket, válaszokat, változik a képük az egyházról” – mutat rá a római katolikus atya.

Berecz Péter a Csillagponton a közös beszélgetést egy július 5-i hírrel indította, miszerint a Református Egyházak Világközössége is csatlakozott a megigazulás tanáról szóló közös nyilatkozathoz. Innen vezetett tovább a beszélgetés az üdvösség kérdéskörére, jött képbe Narnia és számos érdekes történet. Terítékre került továbbá az asztalközösség, a közös úrvacsora kérdésköre. Felvetődött, miért van ennyi hitvallás és felekezet a keresztyénségen belül, mi a különbség köztük? Az a kérdés is érdekelte a jelenlévőket, hogyan térhetnek meg azok, akiknek nincs szomorúságuk, nyomoruk, ami miatt Jézushoz fordulhatnának. Arra is kíváncsiak voltak, hogy a három előadó életében volt-e olyan törés, amely után megfordult a fejükben, hogy feladják hivatásukat. Mindannyiunk örömére ez nem történt meg.

Szoták Orsolya, Fotó: Asszonyi Eszter

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Ez 23,1–21

„Láttam, hogy tisztátalan lett; egyformák ők mind a ketten” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink