Híd épült a játszótéren

2017. május 22., hétfő

Péntek délelőtt van. Az iskolaudvarokról libasorban tekeregnek befelé a diákok a csengő hívó szavára, az irodákban, munkahelyeken is fegyelmezett rendjében csordogál a munka. Az amerikai polihisztorról elnevezett I. kerületi Franklin utcába egy fiatal párt követve jutok, két kis totyogósuk vezeti a szülőket a hívogató zöld kertbe.

Érkezésemkor már szorgos kezek ássák a játszótér homokozóját, gereblyéznek, sepregetnek, szépítgetik a város szívében lüktető talpalatnyi területet. Megtudjuk, hogy a Budai Református Egyházközség Csillagvirág Református Családi Bölcsődéjében ennek már hagyománya van, öt éve visszatérő vendégei a játszótérnek így május végén, a Szeretethíd jegyében. Hozzájuk két éve csatlakoztak a Filadelfia Ház fogyatékos fiataljai, de a játszótérre érkező anyukák is bekapcsolódnak a munkába. Megközelítőleg ötvenen, hatvanan lehetünk. A Budavári Önkormányzat munkatársaitól személyes és tárgyi segítséget, szerszámokat is kap a csapat, kicsik és nagyok egyaránt.

Fördős Kata, a Budai Egyházközség missziói gondnoka kérdésemre hosszan sorolja, hogy a város számos pontján – iskolákban, bölcsődékben, szeretetotthonban, hajléktalanok között, kórházban – vesz részt a gyülekezet több mint 200 tagja a Kárpát-medencei református önkéntes napokon: virágot ültetnek, falat és kerítést festenek, sütit sütnek – amire szükség van. „Ez nemcsak fizikai, hanem lelki segítség is. Jó érzés a programhoz csatlakozóknak, hogy egyszerre adnak és kapnak. Azt mondja a Szentírás, hogy szeressük Istenünket és felebarátainkat, mi most itt épp ezt tesszük" – mutat rá a program lelki többletére. Ezzel a példaértékű és önzetlen közös munkával – ahogy a Szeretethíd korábbi mottója is mondja – felkiáltójelekké lesznek.

A Filadelfia Ház lakói négy éve csatlakoztak a Szeretethíd rendezvényéhez. A budapesti Erzsébet téren léptek fel, ami egyben a közösségük bemutatkozása is volt. Két éve vesznek részt a Franklin utcai játszótér szebbé tételében. „A fiataljaink minden programot teljes szeretetben élnek meg. Azért jó a Szeretethíd mert egy találkozás köztük és a többségi társadalom között. Az ide járó gyerekek, családok jobban meg tudják ismerni őket, elfogadóbbá válhatnak. Nagyon fontos, hogy tudjunk együttműködni és az elfogadást gyakorolni" – hangsúlyozta Németh Csilla, a napközi otthon munkatársa. Úgy véli, nagyon kevés az ilyen fórum, pedig minél többször találkoznak velük az egészséges gyerekek, felnőttek, annál természetesebb lesz jelenlétük és ugyanolyan bizalommal engedik hozzájuk gyermekeiket a szülők. Azt is megtudjuk, hogy minden évben úgy várják a gondozottak a Szeretethidat, mintha először vennének részt rajta. Csodálattal élik meg, szenvedéllyel csinálják, figyelnek és szeretnek, mindenkit. Sok-sok mosolyt és bátorítást kapnak.

Zsigmond Dóra, a Csillagvirág Református Családi Bölcsőde munkatársa és önkéntese abban látja a program jelentőségét, hogy az összekovácsolja a közösséget, „a mai világban pedig kiemelten fontos az, hogy összetartsunk. Az a lényeg, hogy szeressük egymást." Még a közelükben vagyok, mikor hallom, hogy Pál Szeretethimnuszából énekelnek munka közben: „ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom". Mózes-Horváth Ingrid önkéntes kismama, három hét múlva ad életet kislányának. Most itt van és segít a homokozó felfrissítésében. Lassan tizenöt éve tagja a budai gyülekezetnek, a Baba-mama házi csoportot képviseli. Szombaton egy másik játszótér rendbetételét koordinálja. „Aki mást felüdít, maga is felüdül – mondja a Biblia. Jól érzem magam, amikor adni tudok, mert volt olyan is, amikor én kaptam, nekem volt szükségem rá" – meséli. A példamutatás fontosságára is szeretné szolgálatával felhívni a figyelmet: „ha nem látják a gyerekeim, hiába mondok nekik bármit is, a tett az, ami megmarad bennük".

„Ahogy fontos az adakozás, ugyanúgy fontos, hogy a hit nem öncélú és önmagamért való." Hol lehet megélni a hitünket? A kérdésre már Árvai László, a budai református gyülekezet pénzügyi gondnoka keresi adja meg a választ: közösségben. Ezt a lelki közösséget biztosítja a Szeretethíd, melynek fontos célja a misszió is. Jó alkalom, hogy olyanok is eljöjjenek, akiknek csak a barátjuk hívő, de a közösségi élményen keresztül olyan ismeret birtokába juthatnak, ami felkeltheti az érdeklődésüket. Mint mondja: „zseniális a Szeretethíd elnevezés". Mert minden a szereteten alapul, szeretet nélkül a hitünk nem hiteles. A szeretet az a közös nyelv, ami a teológiai tudáson és hitbeli kérdéseken túl, az alapja hitünknek. Hidakat is csak akkor építenünk az emberek között, ha azok szeretet alapúak. „Szeretettel építsünk hidat és közlekedjünk rajta: ne csak álljunk a két parton, hanem menjünk át, jöjjünk vissza, mi magunk legyünk Szeretethíddá" – kívánta.

Szoták Orsolya, fotó: Vargosz

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Péld 20,17–30

„Tanácskozás során születik a jó terv...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink