Az első rész zsoltárokat keretező antifonája a 46. zsoltár záró verse: „A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi erősségünk” - a gyermekistentiszteletről is ismert aranymondás keretezi a zsoltárokat.

Az „Ach Gott vom Himmel sieh darein” német kezdősorú Luther ének egy panasz-zsoltár, a reformáció első énekei közé tartozik. Megdöbbentően mai ez az öt évszázados kép: elfogytak a kegyesek, a hitetlenség, hazugság uralkodik a világban. A harmadik versben azonban megnyílik a menny és megszólal az Úr Isten. Kinyílvánítja, hogy minden látszat ellenére megvédi  és megerősíti az övéit. A Luther-ének 1569 és 1806 között benne volt a debreceni énekeskönyvekben is, szövegét – kis változtatással és összevonásokkal – onnan énekelhetik az istentisztelet résztvevői.

Az előző zsoltár gondolatát folytatja a 125. – genfi változatban – mely Isten gondviseléséről és megerősítő kegyelméről szól.

A reformáció diadalmas himnusza a 46. zsoltárt magába foglaló „Ein feste Burg” (Erős vár...), mely szintén Isten oltalmazó hűségéről és arról tesz bizonyságot, hogy bár a harc még javában folyik, de a végső győzelem felől nem lehet kétség.

Az istentisztelet második felében Luther éneke (Úr Isten, te tarts meg minket) szerepel közös énekként, majd az imádságok kezdetén Mária hálaadó éneke, a Magnificat orgona-ének váltakozásban szólal meg. Végül Bach 22. kantátájának egy korálfeldolgozása (Maradj, ó Uram vélünk) mélyíti el az imádságokat.

Az istentisztelet záróéneke a középkori Da pacem Domine – antifona énekeskönyvi változata: Adj békét a mi időnkben. A békéért könyörgő középkori gregorián antifona Luther és kortársai számára is rendkívül fontossá vált – elég a török veszedelemre és az új hit elleni hajtóvadászatra gondolni. Luther szóról szóra átvette a 9. századi gregorián dallam szövegét. A dallam díszesebb és egyszerűbb (metrikus) változatban is élt (Luther valószínűleg az előbbit használta szívesebben), énekeskönyvünk dallama (192. dicséret) pedig a régi debreceni dallamlejegyzésen alapszik. A latin antifona és református gyülekezeti énekünk egymás mellé illesztése azt is kifejezi, hogy a reformáció nem újraalapítás volt, hanem Krisztus egyházának megújítására tett törekvés.

Időpont: 2016. október 27., 18:00
Helyszín: Kálvin téri református templom (1091 Budapest, Kálvin tér 7.)

Az istentisztelet plakátja jobbra, a kapcsolódó letöltések között található.