Nőszövetségi álom

2016. július 27., szerda

Rekkenő hőségben érkezünk meg július második hétvégéjén az Erdélyi Református Nőszövetség által szervezett bonyhai kastélynapra. Messze még a dél, de a hőmérő higanyszála már nagyon kúszik felfelé. A falu határában, a kiszáradt mezőn rengeteg autóbusz áll – ezek jelzik, hogy idén sem lesznek kevesen a rendezvényen.

A román rendőrök és a falu utcáin álldogáló presbiterek készségesen terelnek minket a központ felé, ahol az iskola udvarán nagy nehezen találunk parkolóhelyet. Az utánunk következőknek már kemény fejtörést okozhat, hova álljanak személygépkocsijukkal.

Álmok, tervek

A Maros megyei Bonyha a Kis-Küküllő bal partján található. A 15. század végén a bonyhai uradalom a Bánffyaktól örökösödés útján a bethleni Bethlen család tulajdonába került, amelyet az a 20. századi államosításig birtokolt. A kastélyt 1545-ben, Bethlen Farkas idejében építették, a 17. század végén átalakították. A 18. század végén barokk díszítőelemekkel látták el, majd végül a 19. század közepi átalakítások során kapta mai alakját. Az 1948-as államosítás után a kastély gyors romlásnak indult. A kommunizmus ideje alatt az ingatlanban közintézmények működtek, de felújítására egyszer sem fordítottak gondot.

Az Erdélyi Református Egyházkerület 2013 tavaszán adta az Erdélyi Református Nőszövetségnek hosszú távú használatba a bonyhai kastélyt a hozzá tartozó birtokkal együtt. A szervezet olyan intézményeket szeretne létrehozni a kastélyban, amelyek a köz és az erdélyi magyarság javát szolgálják. Az épület táborok, rendezvények, csendesnapok helyszínéül is szolgálhat a jövőben. Hitépítő, hagyományőrző, kulturális programjaival igyekezne minden generációt megszólítani. Célja a keresztyén értékek továbbadása a jövő nemzedékeinek.

Bonyha lehetősége

A délelőtt tizenegyre meghirdetett kezdési időpont előtt már sokan gyülekeznek a nagyszínpad előtt, elfoglalva a fák adta árnyékos helyeket. Mások a bográcsban rotyogó gulyást figyelik, némelyek fagylalttal hűsítik magukat. Vannak olyanok is, akiket nem érdekel a tűző nap, és a sátrak kínálatát – a könyves standokat, a nőszövetségi tagok portékáit: varrottasokat és más kézimunkákat, kézműves termékeket – veszik szemügyre.

Ha körülnézünk, úgy tűnik, mintha minden rendezettebb lenne, mint az elmúlt években. Nem csoda, hiszen sokáig készültek erre a napra. A szervezők elmondása szerint az asszonyok takarítottak, sütöttek, főztek, a férfiak füvet nyírtak és bokrot vágtak, sátrakat építettek. De még a gyerekek is segítettek. – Kár, hogy a helyiek lelkesedése a kezdetekhez képest igencsak apadt – válaszolja kérdésünkre Fehérvári Bálint helybeli lelkipásztor. – Az első évben nagy volt az ellenkezés a románok részéről, nem tudták, mit akarunk, ezért a helyi református közösség dacból annál nagyobb lelkesedéssel vetette bele magát a szervezésbe. Azóta változott a helyzet – mondja a tiszteletes.

Pedig elsősorban a helyieknek lenne óriási lehetőség, ha Bethlen Kata kastélya régi fényében pompázna, hiszen számos turistát csalogatna a környékre, és akár néhány család megélhetését is szolgálhatná – vélik a körülöttünk állók. Ezt támasztja alá az ünnepi istentisztelet utáni felszólalásában a falu román polgármestere is, aki hangsúlyozza: ő is szeretné, ha a több száz éves kastély mielőbb megújulna.

Várva várt megújulás

A részvevők között járva találkozunk Borsos Melindával, az egyházkerület nőszövetségének elnökével. – Minden otthon lehet kastély. Nekünk pedig az az álmunk, hogy e kastély az otthonunk legyen: a nőszövetségnek, képzéseknek és lelki alkalmaknak, szórakozásnak, felüdülésnek, pihenésnek. Ám három év után a helyzet sajnos nem javult, sőt mintha romlott volna. A felújításból még semmi sem sikerült, a külső falak omladoznak, az eső miatt a plafonok beszakadtak. Rosszakaratú emberek az éj leple alatt még „segítenek" is, hogy egy-egy csempekályha ledőljön, összetörjön a padló vagy kitörjön egy ablak, ajtó – panaszkodik Borsos Melinda.

A nőszövetség azonban nem ül karba tett kézzel: visszaszerelték a telekre a villanyt, másfél évnyi munka után rendezték a telekhatárokat és újratelekkönyvezték az ingatlanokat. Két évig dolgoztak a terveken, mire kiderült: az Európai Unió az újabb ciklusban nem engedélyezi, hogy a visszaszerzett kastélyokat úgy modernizálják, ahogy eddig más kastélyok esetében történt.

– Át kell alakítanunk az elképzeléseinket, mert nem szabad személyfelvonót használni, a tetőtérnek és a pincehelyiségnek is más rendeltetést kell találnunk, mert sem vendégszobákat, sem konferencia-központot nem alakíthatunk ki – sorolja a tényeket az elnök. Ráadásul a kinyomtatott húszezer téglajegy sem fogyott el, a kastélynapokon összegyűlt néhány ezer lej pedig még a szervezési költségeket sem fedezi, nemhogy a kétmillió eurónyi összeget – ennyibe kerülne ugyanis a kastély és a hozzá tartozó terület felújítása. Sajnos sem a román, sem a magyar állam, sem pedig a megyei önkormányzat nem támogatja a kezdeményezést, a polgármesteri hivataltól pedig nem sokat lehet remélni. Pedig a nőszövetségnek rengeteg ötlete lenne, hogy mit lehetne szervezni a kastélyban: csendesnapokat, továbbképzéseket, ifjúsági és családi programokat, gyerektáborokat. Erre azonban egyelőre nincs lehetőség.

Öntudaterősítés

– Nem csüggedünk. Igaz ugyan, hogy a bonyhai kastélynap megszervezésével nem fogjuk összegyűjteni a kívánt összeget, de nem is ez a célunk. A közösségi élményt, a református öntudatot és a családi értékeket szeretnénk erősíteni, hogy ezek által református hitünk is erősödjék – mondja bizakodva Borsos Melinda.

Az elnöknő szavait támasztja alá a Kolozsvár melletti Kajántóról érkezett Kelemen Kati néni is, akivel a P. Tóthné Szakács Zita magyarországi lelkipásztornő által tartott ünnepi istentisztelet után elegyedünk szóba. – Tetszenek a programok, mintha a tavalyinál is gazdagabb lenne a kínálat – mondja az asszony, majd hozzáteszi: elsősorban azért jövök, hogy feltöltekezzem.

– Én harmadszorra vagyok itt, nagyon szeretem az ilyen rendezvényeket – meséli Kardos Mária, aki elárulja, hogy ott volt Debrecenben az egység napján és Sepsiszentgyörgyön is. – Azért jövök, hogy ismerkedjem, új barátokat szerezzek és a régiekkel találkozzam – teszi hozzá, de az emberek között sétálva lépten-nyomon hasonló hangokat hallunk: „Hát te is itt vagy?" „Milyen régen találkoztunk!" „De jó, hogy látlak!" „Nem tudtam eddig semmit felőletek..."

A szervezők mintegy ezerháromszáz karszalagot osztottak ki, de a kastélynapi résztvevők száma ezerötszáz körül lehetett. Idén már anyaországi vendégek is voltak a rendezvényen, például a karcsai gyülekezet tagjai és a Tiszáninneni Egyházkerület Nőszövetségének képviselői is eljöttek, a Zempléni Egyházmegye pedig adományával segítette a szervezést. Előadások, kerekasztal-beszélgetések, önálló programok várták a mamákat és a babákat, a gyerekeket, az ifjúságot, a gyermeknevelés nehézségeivel küzdő szülőket, a nagyszülőket, a presbitereket, a lelkészeket. A fák hűvöse alatt spontán módon zsoltárokat éneklő csoportok alakultak, az elcsendesedésre vágyókat pedig imaösvény várta. A napot Mészáros János Elek koncertje zárta. – Várakozásainkon felüli volt a létszám, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ezen a hétvégén több más rendezvény is volt az egyházkerületben – fogalmaz Borsos Melinda.

Öt lej értékű téglajegyekkel járulhatnak hozzá a segítőkész személyek a bonyhai Bethlen-kastély felújításához.Téglajegyek még vásárolhatók, adakozni a kastély-felújításra folyamatosan lehet. Adományokat a BCR Tg. Mures - Central, p-ta Trandafirilor nr. 26, bankba, a RO41 RNCB 0193 1386 1411 0003 folyószámlára küldhetnek, SWIFT: RNCB RO BU. Érdeklődni a bAdnilem@yahoo.com vagy arva-bethlenkata@gmail.com email címeken lehet.

Somogyi Botond

A riport megjelent a Reformátusok Lapja 2016. július 24-i számában. Fotó: Kiss Gábor / reformatus.ro

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Ez 24,15–27

„Intő jel leszel számukra...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink