Templom és gyülekezet épül Erdőkertesen

2015. október 14., szerda

Reméljük, hogy jövőre felszentelhetjük a templomunkat – mondja Gergely Ferenc Barnabás erdőkertesi lelkipásztor. A Zsinat döntése értelmében az október utolsó vasárnapján befolyt perselyadományokat minden esztendőben egy kiemelt ügy támogatására gyűjtik a magyarországi református gyülekezetek, akik idén az erdőkertesi reformátusok templomépítését segítik. A Dunamelléki Református Egyházkerület fiatal gyülekezetében jártunk.

A Pest megyei Erdőkertes 1956 óta önálló község. Az elmúlt évtizedek beköltözéseinek köszönhetően a mai nagyközségben több felekezet tagjai is letelepedtek. Már a második világháború előtt is szóba került, hogy a helyiek építsenek református templomot, de közbejött a háború és az azt követő nehéz évtizedek. Az erdőkertesi reformátusok kis csoportokban házi bibliaórákat tartottak, vagy a szomszéd településre, Veresegyházra jártak istentiszteletre. A két­ezres évek elején sokan érkeztek Erdélyből, akik reformátusként keresték a lehetőséget, hogy templomba járhassanak.

– Havonta egyszer tartottunk istentiszteletet a faluházban vagy családoknál – gondol vissza a kilencvenes évekre Dobóné Tóth Eszter, a gyülekezet gondnoka. Az istentiszteletek mellett hittanórákat és gyermek-istentiszteleteket is szerveztek. Az erdőkertesi reformátusok a két­ezres évek előtt is próbáltak templomot építeni. Dobóné Tóth Eszter emlékezete szerint volt telek és építőanyag is – de a telek iskolának kellett, az építőanyagra meg máshol volt szükség. Ezután az evangélikusokkal terveztek közös épületet, de 2000-ben már önálló református templom igénye merült föl bennük. Akkor Szaszák Imre veresegyházi lelkipásztor javaslatára megkeresték az önkormányzatot, a képviselőtestület pedig telket adott a református gyülekezetnek.

„Hogyan is állunk a lelki házzal?"

– A kilencvenes évek közepén lelki ébredést figyelhettünk meg a faluban. Akkor kevés volt a havi egy alkalom, szerettünk volna többször találkozni. Elkezdődtek a házi bibliaórák, majd gyerekfoglalkozásokat is tartottunk – idézi fel Szuhay Zsófia, a gyülekezet hitoktatója. A hétközi alkalmakon több felekezet tagjai is összegyűltek, akik vasárnap a saját vallásuk szerinti gyülekezet istentiszteletére jártak. Amikor Szaszák Imre lett a veresegyházi lelkipásztor, akkor ő járt hozzájuk prédikálni. – Kezébe vette a templom ügyét, a lelki házat is építette, és elkezdődtek a táborozások. Majd elszakadtunk Veresegyháztól – mondja meghatódva Szuhay Zsófia, aki a településtől 2005-ben kitüntetést kapott a gyerekek táboroztatásáért.

Aztán 2001 karácsonyán Fónagy Miklós esperes meglátogatta az erdőkertesieket. – Jött, hogy megnézze, hogyan is állunk a lelki házzal, van-e itt egyáltalán Istennek népe. Aki élt és mozgott, eljött a találkozásra, esperes úr pedig megígérte, hogy küld nekünk lelkészt. A váchartyáni Fodor Dániel járt hozzánk – emlékszik vissza Szuhay Zsófia. Akkoriban már minden vasárnap tartottak istentiszteletet a faluházban, esetleg a katolikusok imatermében, de előfordult, hogy az evangélikusokhoz mentek, vagy éppen a szabad ég alatt zajlott az igei alkalom. A gyülekezetben nagy lelkesedéssel szolgáló hitoktató elérzékenyülve hozzáteszi: – Ebben az időben kezdődött a templom tervének elkészítése is. Akkor kaptam ígéretet az ApCsel 18,10 által: „...nekem sok népem van ebben a városban." A Mt 21,16 üzenete is megszólalt: „Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet..." Tudtam, hogy folytatni kell a gyerekfoglalkozásokat és a táborokat, mert Istennek terve van velünk. Gyerekénekkartól szólalt meg az első dicsőítés a templomban, és Isten a gyerekeken keresztül azóta is megáldja a gyülekezetet.

A gyülekezet is épült

A közösség tehát növekedett, ám lelkipásztor nélkül maradt. Amikor az alapkő elhelyezése után elkezdődhetett volna az építkezés, 2005 márciusában váratlanul elhunyt a gyülekezet lelkipásztora. Néhány hónapig egy nyugdíjas lelkész szolgált a gyülekezetben, majd Gergely Ferenc Barnabás lett a váchartyáni missziói egyházközség és szórványa, Erdőkertes lelkipásztora. – Isteni vezetésként éltük meg feleségemmel, hogy idekerültünk. Két segédlelkészi évet töltöttünk el Gyöngyösön, és éppen szerettünk volna önállósodni, amikor esperes úr hívott minket – gondol vissza a kezdetekre a lelkipásztor. Amikor 2005 augusztusában a gyülekezetbe költöztek, nagy változás kezdődött a közösség életében. Rögtön kihirdették, hogy várják azokat, akik szeretnének szolgálni a gyülekezetben. Többen is jelentkeztek. Három helyiségben indulhatott el az istentisztelet: a kisgyermekeknek megszervezték a gyermekmegőrzést, ezzel párhuzamosan a faluház egyik termében a felnőtteknek, a másikban a gyerekeknek szóló istentisztelet zajlott. Ekkortól egyre több család jött közéjük, olyanok is, akik a szekuláris világból érkezve a gyülekezetben találkoztak a helyi közösséggel.

Időközben létrejött a baba-mama kör, folyamatosan ülésezett a templomépítő bizottság, csütörtökönként bibliaórát tartottak, szombatonként pedig az ifjúság is találkozott. Ma már van női imaórájuk, a férfiak is összegyűlnek, és az időseknek is tartanak bibliaórát. A váchartyáni parókia udvarán napközis táborokat szerveznek, és a családos tábor is elindult. Az elmúlt nyáron már hét táboruk volt. – Ezek a lehetőségek is erősítik a közösség összetartozását. Egyébként egyre több a feladat. Úgy tűnik, most tíz év után megint valamilyen változtatás kell a gyülekezetben, hogy a sok program közepette minél többeket bekapcsoljunk a szolgálatba. A gyülekezeti diakónia is szerveződik. Látogatjuk az idősebbeket és a betegeket. Vannak olyanok, akiket gépkocsival hozunk a vasárnapi istentiszteletre. Fontos, hogy szeretjük egymást, de a lényeg, hogy az emberek élete megváltozzon – hangsúlyozza Gergely Ferenc Barnabás, akinek a felesége, Gergelyné Molnár Lívia is lelkészként szolgál Erdőkertesen. A gyülekezet – bár hivatalosan nem ökogyülekezet – fontosnak tartja a környezettudatos életmód hangsúlyozását. Ehhez sok esetben külön programokat is szervez.

A templom építésének és szépítésének munkálataiban saját kezűleg is részt vesz Szaszák Levente presbiter, a református óvoda pedagógiai asszisztense, aki segíti a gyermek-istentiszteleteket, férfikört szervez, és az istentiszteleteken az ő vezetésével énekli el a gyülekezet az ifjúsági éneket. Az erdőkertesiek ugyanis változtattak a liturgiában: a derekas ének mindig gitárkíséretes, a szöveget pedig kivetítik vászonra, hogy mindenki követhesse. Az igeolvasást és az imádkozást laikusok végzik, a lelkipásztor prédikál. – Nagyon örülök annak, hogy nem templom épült előbb, hanem gyülekezet – fogalmaz Szaszák Levente.

Az erdőkertesiek testvérgyülekezeti kapcsolatot létesítettek az erdélyi Marosbogáttal és a kárpátaljai Tiszasalamonnal. – A találkozások mindig hiterősítő alkalmak. Amikor az Ige mellett vagyunk együtt, lelkileg támogatjuk egymást – mondja Gergely Ferenc Barnabás. – Mindannyian épülünk ezekből a kapcsolatokból – egészíti ki Dobóné Tóth Eszter.

Az erdőkertesiek jó viszonyban vannak a váchartyániakkal is. A testvérgyülekezeti kapcsolatok is közösek, és minden pünkösdhétfőn együtt szerveznek csendesnapot Vác­hartyánban.
Két évvel ezelőtt református óvo­da is indult a településen. – Évekig imádkoztunk, hogyan tudnánk még jobban részt venni a faluközösség életében. Az egyik családunk például az erdőkertesi iskola öt gyerekének tíz-tízezer forintot ajánlott fel évente – emlékszik vissza hálaadással Gergely Ferenc Barnabás. Ez a szolgálat azóta a gyülekezet költségvetésébe épülve támogat évente öt erdőkertesi családot, amelyben nem az a szempont, hogy ők a gyülekezethez tartozzanak, hanem az, hogy az egyházközség részt vegyen a település életében. Szerettek volna az önkormányzati óvodában bibliai csoportot indítani, de akkor azt nem engedték meg. Később azonban fölmerült, hogy az óvoda három épületéből az egyiket átvegyék. – Az első megbeszélésen a vízen járás volt az igénk, gondoltuk, hogy ez lesz a mi utunk is – folytatja a visszaemlékezést a lelkipásztor. – Nehéz dolognak tűnt, de éreztük, ha az Isten mondja ezt, akkor ki kell lépnünk a magabiztosságot adó falak közül a világba. Sokszor kerültünk nehéz helyzetbe az engedélyeztetés során, sőt volt, hogy azt hittük, el fogunk süllyedni. De ha az Úr akarja, akkor nincs lehetetlen.

„Már belaktuk a templomot"

Vasárnaponként mintegy százötvenen vesznek részt az istentiszteleten, ebből körülbelül százan felnőttek. A már felépített, de még befejezés előtt álló templomban párhuzamosan öt csoportban zajlik az istentisztelet: külön helyszínen a felnőtteknek, az óvodásoknak, az iskolásoknak, a kisebb óvodásoknak és a kisgyermekes édesanyáknak. – Tehát már belaktuk a templomot – mondja mosolyogva a lelkipásztor. – Ma annyian szolgálunk vasárnaponként, amekkora a gyülekezet teljes létszáma volt tíz évvel ezelőtt – teszi hozzá hálát adva Szuhay Zsófia. – Gyülekezetet építeni csak sok segítővel lehet. Az a jó, ha minél több időt töltünk el egymással, az igei alkalmak mellett a közösségi programokon is – hangsúlyozza Gergely Ferenc Barnabás.

Az erdőkertesiek Nagy Béla építészmérnököt kérték fel a terv elkészítésére. 2005 augusztusában önkormányzati segítséggel és a gyülekezeti tagok munkájával készült el az épület alapja. Emellett több olyan munkafázis is volt, amit gyülekezeti tagok végeztek. A kivitelező elfogadta ezt, így a gyülekezeti tagok munkája csökkentette a költségeket. – Tehát nálunk egyszerre volt templom- és közösségépítés. Az alap ásásakor az asszonyok főztek, a férfiak ástak. Ekkor kezdtem el megismerkedni a gyülekezeti tagokkal. Nagyon jó közösségi alkalom volt – hangsúlyozza Gergely Ferenc Barnabás.

Eddig több mint kilencvenmillió forintot költöttek a templomépítésre. Ebből a gyülekezet a jótékonysági hangversenyen keresztül, a cégek felajánlásaiból, saját adományokból, önkéntes felajánlásokból és alapítványi támogatásból körülbelül huszonkétmillió forintot gyűjtött az építésre. A Dunamelléki Református Egyházkerület több mint negyvenmillió, a magyar állam tízmillió, a helyi önkormányzat közel kétmillió forinttal támogatta a templomépítést.

Már az építkezés közben is nagyon vágyott rá a gyülekezet, hogy beköltözzön az otthonába. Az első bibliaórákat az alagsorban úgy tartották, hogy ideiglenes deszkaablakok voltak az épületen, a szomszédban lévő kézilabdapályáról pedig beszűrődtek a meccsek zajai. 2010-ben már a templomtérben tartották a konfirmációi istentiszteletet. Az épületben még most is hiányoznak a lámpatestek, nem készült el a padlóburkolat, és a toronyban még nem lakik harang. A templomtérben nincs úrasztala és nincs szószék, valamint nem egységesek az ülőhelyek. Fontos lenne, hogy rendezzék a templom körüli terepet, a bejárat fölé előtetőt építsenek és bekerítsék az épületet.

Mit jelent ez az országos gyűjtés a gyülekezetnek? – Lehet, hogy az építkezési munka végét. Ha elegendő támogatást kapunk, úgy tűnik, hogy elvégezhetjük az elmaradt munkákat. Reméljük, hogy jövőre felszentelhetjük a templomunkat – hangsúlyozza a lelkipásztor, aki nagyon hálás az országos perselyadomány lehetőségéért. Bár folyamatos a gyülekezeti adakozás, óriási segítséget jelenthet ez a közösségüknek. Mára szükségük is lenne a befejezett templomra, mert Gergely Ferenc Barnabás elmondása szerint azok közül, akik Erdőkertesen ébredeznek az Isten felé, sokan őket keresik meg. Mint mondja: – Isten hozza ide az embereket.

Templomok közadakozásból
Tavaly a gyülekezetek összesen több mint 17 millió forinttal támogatták a Tiszáninneni Egyházkerületben található sajóládi gyülekezet templomának építését. A korábbi években az országosan gyűjtött perselyadományok is hozzájárultak ahhoz, hogy felszentelhették a nagykovácsi, a badacsonytomaji, a mezőnyéki és a debrecen-lencztelepi gyülekezet templomát.
A Zsinat elnöksége idén is körlevélben fordult a gyülekezetekhez. A levél hangsúlyozza: „Az országos perselypénz gyűjtése nemcsak anyagi segítséget jelentene, hanem a testvéri összetartozás jelét is megmutathatjuk, és ennek segítségével az erdőkertesi reformátusok hamarosan felszentelhetik Isten dicsőségére épülő templomukat. Mindehhez kérjük és várjuk a gyülekezetek támogatását az október utolsó vasárnapi (október 25.) perselypénz felajánlásának formájában. Legyen ez az adomány a reformáció ünnepéhez méltó egyéni és közösségi áldozatvállalás, közös teherhordozásunk és egymás segítésének újabb szép példája!"

T. Németh László, fotók: Vargosz

A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2015. október 18-i számában.

Istent keresem

4Móz 11,1–15

„...ezért Izráel fiai is újra siránkozni kezdtek: Ki ad nekünk végre húst enni?” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →