A szeretet arcai

2015. június 08., hétfő

A Magyar Református Szeretetszolgálat önkéntes programja hét év alatt Kárpát-medencei méretű, fiatalokat és időseket egyaránt megmozgató kezdeményezéssé lett. A több mint tizenhatezer önkéntes május utolsó hétvégéjén legalább százezer munkaórát dolgozott. Munkájuk anyagi értéke tízmilliókban mérhető, azonban ennél is fontosabbak a közösségekben megmutatkozó áldásai.

Baja, Békés, Bodrogolaszi, Csengersima, Csicsó, Dunaszekcső, Foktő, Gyula, Kálnok, Kalotaszentkirály, Kaposvár, Nekézseny, Pósalaka, Rimaszombat, Sarkad, Sellye, Somorja, Szabolcsveresmart, Szádalmás, Szekszárd… – települések (a teljesség igénye nélkül), melyek idén otthont adtak a Szeretethídnak. Ahány helyszín és közösség, annyi arca volt a másokra odafigyelő krisztusi szeretetnek május 29-én és 30-án.

Érzékennyé tenni a társadalmat

Deákiban és Ladmócon először kapcsolódtak be, Angyalföldön és Budafokon már évek óta részt vesznek a Szeretetszolgálat májusi programjában. Debrecenben sütit osztogattak és nosztalgiavillamossal érkeztek az önkéntesek, számos helyen – így Negyeden, Nyírmeggyesen és Tuzséron is – reggeli áhítattal kezdődött a munka. A program minden generációt megmozgatott, a legfiatalabb önkéntes egy éves sem volt, a legidősebb pedig már nyolcvankilenc is elmúlt.

A leggyakrabban gyülekezeti közösségek mozdultak meg, hogy a templomkertet, temetőt, játszóteret csinosítsák, az önkormányzattal, szülői munkaközösséggel együtt takarították a közterületeket, szépítették az iskola- vagy óvodaudvart, de népszerű és hálás önkéntes munka volt az idősek látogatása is. Abától Kisgéresen át Révkomáromig számos helyen kerestek fel a magányosan vagy otthonban élőket. A műsorokat hallgatva, egyáltalán az érdeklődést látva, a fiatalokkal beszélgetve kicsit „megmelegedett” az idős emberek szíve. Az erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület kolozsvári csoportja ugyanerre más módszert választott: ők nem az öregotthon falai közé vittek élményeket, hanem a lakókat kísérték a szabadba sétálni.

A Szeretetszolgálat hangsúlyt fektet az elesettek, fogyatékkal élők megsegítésére is. A Debreceni Rotary Club ifjúsági tagozata melegételt főzött és osztott a hajléktalanoknak, a kazincbarcikai reformátusok pedig az önkénteseknek készített bográcsgulyásból a hajléktalanszálló lakóinak is juttattak. Ezen a hétvégén is „üzemelt” a budai gyülekezetben már évek óta működő teajárat. A budafoki református általános iskola és a Károli Gáspár Református Egyetem diákjai fogyatékosokkal ismerkedtek, s ki-ki a maga tehetsége szerint segített.

Jeles napokra kiváló feladatok

A Szeretethíd időpontja idén több emlék- és jeles naphoz is közel esett, a feladatok összeállításánál ezekre is gondoltak a szervezők. A Budapesti Fegyház és Börtön fogvatartottai is önkénteskedtek: huszan szedtek szemetet, nyírtak füvet, hogy előkészítsék a terepet a június 11-i országos fogvatartotti imanapra.

Május utolsó vasárnapja a hősök emléknapja, ebből az alkalomból Szolnokon és Debrecenben is hadisírokat gondoztak az önkéntesek. A diákok összeszedték a lehullott ágakat, lombozatot, felgereblyézték a sírokat, utakat, eltávolították a felesleges aljnövényzetet. A Dóczy-gimnáziumban ez már-már hagyománynak számít, s mióta néhány éve felfedezték U. Szabó Gyula tartalékos zászlós nyughelyét, azóta évente meg is koszorúzzák az egykori debreceni tanár sírját.

A magyar egészségügy napja (július 1.) előtt több városban kórházakba is ellátogattak a Szeretethíd-pólós önkéntesek. Az budapesti megnyitót például a Bethesda Gyermekkórházban tartották, ahol művészek énekeltek és olvastak fel a kis betegeknek, önkéntes ecsetek pedig „meséssé” változtattak egy addig kissé rideg folyosót. Az Országos Reumatológiai és Fizikoterápiás Intézetben a kórtermek és ágyak tisztításában segédkeztek, míg a legtöbb helyen a betegek szívébe vittek örömöt lelkes önkéntesek. Szintén a fővárosban, a Szent Imre-kórházban a dolgozókra is gondoltak, nekik szólt a „Megáldjon téged az Isten, a Sionról kegyelmesen...” kezdetű ének, melyet könnyes szemek köszöntek meg.

Számos gyülekezetben, például Magyarcsanádon gyermeknapi programokat rendeztek, a hidaskürti szakközépiskola diákjai pedig a nagymegyeri óvodásokat látogatták meg. Nemcsak az udvart tették rendbe, hanem játékokkal, gyümölccsel lepték meg a „Mókus csoport” tagjait, valamint a közeli játszótérre is elkísérték őket. Hasonló feladatot végeztek a Wáli István Református Cigány Szakkollégium (WISZ) diákjai is, akik a Világ Világossága Tanodába „varázsoltak” gyermeknapi forgatagot: a kockakőre felkerült a jól bevált ugrósikola, volt célbadobás, ízlelőverseny és lufifújás. A WISZ-esek már évek óta önkénteskednek a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkózását segítő tanodában.

A magyarországi és a határon túli reformátusság évek óta együtt mozdul meg ilyenkor: Kárpátalján, Erdélyben és Királyhágómelléken is több helyen zajlottak szeretethidas programok, Felvidékről pedig több mint háromezer önkéntes regisztrált. Emellett segítő kezet is adtak egymásnak a különböző országokban élő közösségek. A Budai Református Egyházközség idei jótékonysági báljával a marosvásárhelyi Emmaus Gyermekotthont segítette, az oda megálmodott játszótér elemeit a Szeretethídon festették le, valamint takarókat is készítettek a gyerekeknek. A budafoki szülők és gyerekek pedig kárpátaljai magyar rászoruló családok számára adományoztak száraz élelmiszert. Debreceniek – holland önkéntesekkel kiegészülve – egy héten keresztül a határ túloldalán lévő Biharvajda diakóniai konyhájának felújításán dolgoztak. Ennek fényében szimbolikus, hogy a Szeretethíd a magyar református egység vasárnapja (idén május 24.) és a nemzeti összetartozás napja (június 4.) közé ékelődött be.

Túl a számokon

Önkénteskedni persze egész évben lehet, jó példa erre Orosháza, ahol egyenesen Szeretethíd-hetet hirdettek meg, valamint a bakonszegi gyülekezet, ahol már húsvét előtt is takarították a templom környékét, s a Szeretethíd elmúltával is terveznek még programokat. A nagykárolyi kisiskolások pedig már jó előre szorgoskodtak, hogy kézműves ajándékaik a helyi állami idősotthon lakóinak pünkösdhétfőn örömet okozzanak.

Tavaly a tizenötezer szeretethidas önkéntes által elvégzett munka anyagi értéke meghaladta az 58 millió forintot. Idén ezek a számok vélhetően tovább nőttek. Ennél azonban sokkal fontosabb az az öröm, amit Huszár Ambrus Rita hidaskürti tanárnő élt át, mikor egyik diákja üzenőfalán az alábbi szöveget olvasta néhány nappal a Szeretethíd előtt: „Nem éltél igazán addig, amíg nem tettél jót olyan valakivel, aki soha nem tudja azt visszaadni. Mert az önkéntes munka arra jó, hogy valami olyat tegyünk, amit eddig még soha, mosolyt csaljunk mások arcára, s mi is velük örüljünk”

Sokan hálásak azokért, „akik meghallották a hívó szót, és eljöttek”. Hálásak „a munkakedvért, a vidámságért, a kézbe illő szerszámokért, az alapanyagért”. Hálásak „az erős karokért, az újra és újra megfeszülő izmokért”. Hálásak az asszonyi szemekért, melyek meglátták a tennivalót, ott is, ahol „nem volt“. Hálásak „a tettekbe vitt gondoskodásért, a kéretlenül érkező ajándékokért”. „Adja az Úr – írta beszámolója végén egy kamocsai önkéntes, s ezt kívánjuk mi is a Szeretethídnak –, hogy legyen ez a szolgálat egy csírázásnak indult mag a szívünkben, hogy találjon termékeny talajra és fejlődhessen, áthassa életünket. Formáljon minket úgy, hogy természetessé váljon kilépni komfortzónánkból, Jézus nyomában járva...”

Feke György

További képek a cikk mellé (jobbra) csatolt galériában.

Istent keresem

Jel 22,8–21

„Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →