Része lenni a gyógyító királyi vendégségnek

2014. november 14., péntek

A XIII. zsinati ciklus utolsó ülésszakát november 12-én és 13-án tartották Budapesten. A zsinati munka befejeztével úrvacsorás istentiszteletet tartottak az Abonyi utcai székházban, amelyen a Zsinat leköszönő lelkészi elnöke, Bölcskei Gusztáv hirdette az Isten igéjét.

„Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Mondom nektek: semmiképpen, hanem inkább meghasonlást” – Bölcskei Gusztáv, a Zsinat lelkészi elnöke Lukács evangéliuma 12. részének 51. verse alapján prédikált.

Szerinte Jézus e meglepő megjegyzésével arra akarta felhívni tanítványai figyelmét, „ne gondolják azt, hogy a keresztyénség olyan egyszerű”. Jézus nem az olcsó, minden áron való békességet üzeni. „Potya-kegyelem”, „limonádé-keresztyénség” helyett Krisztus követése az igényes keresztyénséget jelenti. A reformáció is ezt követelte, a Heidelbergi Káté az igényes keresztyén tanítás foglalata. Pont a „hiszek, csak nem tudom, kiben” hozzáállásból lehet meghasonlás – magyarázta az igehirdető.

„Meghasonlás és zsinat valahol összetartozik – véli a püspök –, hiszen azért hívták össze az első zsinatot, mert vita támadt arról, milyen előírások vonatkoznak a nem zsidó keresztényekre.” Bölcskei Gusztáv emlékeztetett a jeruzsálemi zsinat lefolyására: meghasonlottak, összejöttek tanácskozni, majd a végén úgy döntöttek, ahogy „a Szentléleknek tetszett”. Rámutatott: az első keresztyének tudták, hogy nincsenek az igazság birtokában, s megtapasztalták, hogy Valaki náluk nagyobb van jelen köztük. Úgy vélték, hogy ami Istenüknek tetszik, az nekik is jó lesz. A püspök még kiemelte, jól kommunikálták ezt a döntést: mindenki hazament és amerre járt, elmondta, mi történt.

„Meghasonlás a gyerekes harag is, ha külön ülünk a másiktól, de lehet harag abból, ha Krisztus igényének akarunk megfelelni” – mondta Bölcskei Gusztáv. „Sokat beszéltem skizmatikus hatásokról, vitákról, egymásnak feszülésekről – utalt cikluszáró lelkészi elnöki beszámolójára – most mégis azzal szeretnék evangéliumot hirdetni, hogy bár megvoltak ezek a néha jogos, néha önző elkülönüléseink, de mindezeket mégis átfogja két csodálatos Istentől adott gyógyító skizma, két szakítás, ami mindent felülír.” Az első, amikor Jézus megkeresztelésekor kettészakad az ég, megjelenik a galamb, s hang hallatszik az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” A másik, amikor Jézus halálakor végigszakad a templom kárpitja, a tetejétől az aljáig.

„Ő közénk jött, beállt a bűnösök sorába, magára vette bűneinket, megnyitotta az utat az Isten szentséges jelenléte irányába, mindannyiunk számára. Erről a gyógyításról beszélnek az úrvacsorai szent jegyek, azokba vonnak be minket, néha »duli-fulikat«, morcosakat, egymásra ferde szemmel nézőket. Krisztus azt mondja: »az Én követésemben, amikor olyan nehéz megkülönböztetni az igényes elkülönülést, szabjatok mindent ahhoz, amit Én nyújtok nektek.«”

S hogy mit kínál Krisztus, arról a következőket mondta: „Itt vagyunk, hogy részesei legyünk az ő gyógyító királyi vendégségének. Ő leül velünk egy asztalhoz. Az Ő nevében hívunk és várunk mindenkit, az Ő nevében kínáljuk megbocsátó szeretetét. Ő képes befogadni minket, s akkor meglesz bennünk is az evangéliumi harmónia. Áldott legyen, hogy magához hív, gyógyító szeretetét kínálja!”

Igehirdetését követően Bölcskei Gusztáv imádságban Isten áldását kérte a Magyarországi Református Egyházra, annak jelenlegi és következő Zsinatára, minden gyülekezetére, összes szolgálójára, valamint könyörgött a segítségre szorulókért, szenvedőkért, az egész magyar népért, különösen a kárpátaljai magyarokért, s békéért a világban. A zsinati tagok és a Zsinati Hivatal dolgozói Jákob János tábori püspök szolgálatával vettek úrvacsorát.

Feke György, Varga Gábor Vargosz

Istent keresem

Bír 1,1–15

„Az Úr ezt mondta: Júda vonuljon fel, mert kezébe adtam az országot.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink