Aki válaszol

Kérdéseikre lelkészeink válaszolnak.

• 

  Édes Árpád

  Gyülekezeti lelkész vagyok Kiskunhalason. Két gyermekem van: Rebeka kilenc éves, Ábrahám négy. Feleségem hitoktató-gyógypedagógus, jelenleg harmadik gyermekünket várjuk. Azért vállalkoztam a feladatra, mert érdekelnek az emberek, szívesen gondolkodom együtt másokkal életkérdésekről, a Bibliáról és a kettő kapcsolatáról. Szóval afféle gyalogpap volnék, akinek abban a szerencsében és kegyelemben volt része, hogy jó helyeken, jó társaságban tanulhatta a holtig tanulnivalókat, aki hisz a saját és mások fejlődőképességében. Legfőbb öröm az életemben gyönyörködni a gyermekeim, közösségeim lelki-testi növekedésében, fejlődésében.

• 

  Fodorné Ablonczy Margit

  Jelenleg a Dunamelléki Egyházkerület ifjúsági lelkésze vagyok. Egy olyan gyülekezetben nőttem fel, ahol a pásztorolás, lelkigondozás, a személyes kapcsolatrendszer építette ki a gyülekezeti életet. Ez az élő minta bevésődött, s mert azóta is működőképes a módszer és maga az a gyülekezet is, így én mindenütt ezt az alapot viszem tovább, építem ki, amerre járok. Teológiai tanulmányaim alatt két kiemelt jelentőségű terület foglalkoztatott: az ifjúsági és gyermekszolgálat, valamint a lelkigondozás titkai. Önálló lelkészként is szolgáltam három évet egy kis Tolna megyei faluban, majd ifjúsági lelkészként és vallástanárként tizenkilenc évet egy megyeszékhelyen. Amikben gyakorlatom van és szívesen segítek, azok többek között a bibliaértelmezési kérdések és a személyes igetanulmányozás útjai. Kiemelt terület lehet a tizenéves kor sajátosságainak körüljárása, mint családi vagy személyes válságkérdések, a szülők segítése is ezen a téren.
  

• 

  Hajdú Zoltán Levente

  Feleségemmel, Andival egy észak-somogyi, a Balatontól mindössze néhány kilométerre fekvő kedves kis faluban, Szóládon élünk. 1998 óta vagyok lelkipásztor itt, ahol az utóbbi évtizedben megelevenedett a gyülekezeti élet, sokrétű gyülekezeti munka folyik kicsik és nagyok örömére egyaránt. A lelkipásztori munkában a személyességet és a közvetlenséget tartom elsődlegesnek. Számomra a gyülekezet nem múzeum, szép emlékek tárháza, hanem otthon, élő, eleven közösség. Mint etikát, ember- és társadalomismeretet is már közel tíz éve tanító lelkipásztor, szívesen válaszolok olyan kérdésekre, amelyek a helykeresésről, a helyünkre találásról, a közösségépítésről szólnak.

• 

  Lányi Gábor

  Ha a hajnal szárnyaira kelnék és a tenger túlsó végére szállnék, ott is a te kezed vezérelne engem!” (Zsoltárok 139,6) Amikor gimnazista koromban először hallottam ezt a zsoltárverset, nem gondoltam volna, hogy egyszer az életemben szó szerint válik valóra mindez és a „tenger túlsó végére szállok.” Mint az Amerikai Magyar Református Egyház utazólelkésze, újonnan alapított gyülekezetek lelkipásztori teendőit látom el, szerte az Egyesült Államokban. Ahogyan pedig valóra vált a zsoltár egyik, úgy mondhatom el, hogy a másik fele is igaz: „ott is a te kezed vezérelne engem!” Jó látni, ahogyan az Isten igéje körül új közösségek alakulnak, régiek erősödnek meg, emberek érintődnek meg, életek fordulnak, formálódnak az anyanyelven végzett igehirdetés által.

• 

  Sebestyén Katalin

  Önmeghatározásom szerint lelkész, lelkigondozó, szupervizor vagyok. A lelkészi szolgálatot eddig a somogyi szórványvidéken, egy megyeszékhelyen és egy missziós gyülekezetben tanulgattam. Jelenleg a Budapest-Budai Egyházközség egyik lelkésze vagyok. Elsősorban csoportok vezetésével, lelkiségi alkalmak szervezésével és lelkigondozással foglalkozom. Az évek során négy saját és két nevelt gyermekem lett. Vallom, a lelkigondozó olyan, mint egy serpa: szakmai vagy életvezetési dilemmákban, párkapcsolati, gyermeknevelési elakadásokban kísér, vezet, segít a teherhordozásban, veszteségben, gyászban együttérez, veled tartja az irányt, csatornája Isten feltétel nélküli elfogadásának, hogy te fölérhess saját világod magaslatára, ahol a megtisztulás vár.
  

• 

  Szontágh Szabolcs

  Kazincbarcika, Szuhogy, Sárospatak, Budapest. Születésem, nevelkedésem, gimnáziumi és teológiai tanulmányaim színhelyei 1980-tól. Édesapámat korán elvesztettem, amiből megtanultam, hogy mit jelent a családi összefogás. A Sárospataki Református Gimnázium fiúkollégiumában megtapasztaltam, mit jelent a közösségi élet. A budapesti teológián nemcsak tanultam, hanem elkezdtem megtanulni, mit is jelent az egyházi élet. 2005-től házasember vagyok, feleségem szociológus-közgazdász, két gyermekünk van, Zelma és Gáspár. Szeretek sportolni, amire sajnos kevés időt tudok szánni. A budai gyülekezetben hetedik éve vagyok lelkész, egy ötfős lelkészi csapat tagjaként. A fiatalok a fő célcsoportom, a velük és értük folyó munkát nemcsak itt, hanem a Zsinati Ifjúsági Iroda tevékenységének koordinálásával is megélem. „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4,7b) Ez alapján próbálok Isten alázatos szolgájaként élni.