Még az aktualitásra is ügyelve Advent első vasárnapján hozta nagy lendülettel a DK energikusnak mutatkozó vezére nyilvánosságra forradalmi választási célkitűzéseiket, nem kis megütközést keltve kicsinyben és nagyban. Hangoztatva pl. – egyebek között -- „megszüntetjük az egyházak privilégiumait”, „visszavonjuk a hitéleti támogatásokat”, „felmondjuk a Vatikáni Szerződést” és egyéb hasonló meggondolatlan és felelőtlen frázisokat. Így is jelezve, hogy mind ezzel annál is visszább akar menni a DK a kommunizmus útján, mint ahol nagy elődje Horn Gyula volt, aki néhány vitathatatlanul hasznos intézkedéseinek egyike éppen ez, a mára már eléggé a közéletbe ágyazott Vatikáni Szerződés, mely még rendezetlen tételeinek (pl. érdemi vagyoni kárpótlás) beintegrálása éppen most van napirenden. (Mely szerződés, amint ezt mi történelmi egyházak tagjai jól tudjuk, alapja a többi intézményes egyházzal megkötött állami kétoldalú szerződéseknek is.) Mint ismeretes, az egyházaknak nincsenek privilégiumai, s a hitéleti kiadásokat mindig is maguk fedezték a hívek adományaiból vagy egyéb, nem állami törvények által garantált forrásokból. Szégyen-gyalázat, hogy egy volt miniszterelnök nincs tisztában az általa egykor vezetett állam és ugyanezen állam népességében túlnyomó többségét magában foglaló intézményes egyházak viszonyának alapjaival! Pedig jól tudhatná, hogy mi éveken át küzdöttünk a szektorsemlegességért, azaz éppen azért, hogy az egyházak minden állami kötelezettséget átvállaló tevékenységükhöz (oktatás-nevelés, gyógyítás, szociális ellátás stb.) az állami és/vagy önkormányzati intézményekkel azonos normatívákban, kiegészítő támogatásban részesüljenek. Lett volna miniszterelnökként ideje és lehetősége, hogy képet alkosson a kettős mércéről, mely jellemzően mindig az egyházakat sújtotta, és sohasem csapott át az egyházak privilegizálásába! Sajnos, élnünk kell a gyanúperrel, hogy mindezt Gy. F. is jól tudja, csak éppen a hatalom visszaszerzésének szenvedélyes mámorában újra elővette rá legjellemzőbb politikai fegyverét: a hazugságot.
Mikor Gy.F. jó néhány éve feltűnt a TV nyilvánossága előtt első szavam az volt feleségemhez, hogy ez egy nagyon veszélyes ember, és még sok bajt fog okozni a konzervatív, keresztyén jobboldal által képviselt politikai irányzatoknak. Egy alkalommal egyik professzor-barátommal róla értekezve, cinkosan összenéztünk, amikor kiejtettem számon a „mutáns” jelzőt. Mindketten ismertük ugyanis Aszimov „Alapítvány” c. sci-fi trilógiájának egyik főhősét, akit a szerző úgy ír le, hogy a lehetséges párhuzam kikerülhetetlenül kínálja magát a szóban forgó botránypolitikussal. Ez a mutáns a regényben egy külsőre jelentéktelen, kicsit infantilis nyurga fiatalember, akinek viszont van egy hangszere, mellyel a Galaxis világaiban hangversenyeket tart gyanútlan pártfogói szervezésében. De lassacskán kiderül, hogy a hallgatóságban ennek hallatán kialakul valamiféle rendbontó lelki varázslat, melynek az a vége, hogy az egész Alapítvány, a Galaxis társadalma felbolydul, elveszti eddigi szabályozott rendezettségét, szóval hatalmas, kezelhetetlen zűrzavaros masszává válik. Tehát a kedves, vonzó Mutáns bizony egy velejéig romlott csaló! (Érdekes, hogy ez a minden más embertől különböző különleges személyiség szellemi hatalmával képtelen foglyul ejteni azt a férjes asszonyt, akibe beleszeret ugyan, de akiben a hagyományos hűség és szeretet elég erős ahhoz, hogy e manipulatív hatalom birtokosa végül kudarcának tudatában, megveretve, megalázva, megszégyenülve esetlenül elkullogjon a színről.)
Nos, nem szakemberként nem állapíthatom meg, van-e genetikus mutáció Gy.F. sejtjeiben vagy sem, de hogy a lelkében van, azt a tünetek alapján bármely józan felnőtt ember meg tudja állapítani. Ellenben kik azok, akik ott ülnek mellette, körülötte, mögötte? Süketek, vakok, amnéziásak talán, akik képtelenek meghallani, felfogni, miket is handabandázik ez az ember?! Mi az a varázserő vagy méreg, mely fogva tartja lelküket, szellemüket, hogy elfelejtik mind azt, melyet maga Gy.F., meg a valaha hatalmon lévő hívei, de legfőképpen az a sok évtizedes hazai és határon kívüli kommunista eszmerendszer, mely őt is kitermelte, a nemzetünk és a világunk ellen elkövetett. Mely cselekményektől Ő maga és a holdudvarában mutatkozó minden tekintetben bukott levitézlett politikusok, beleértve a korábbi MszP-ből leszármazott többi szatellit aktivistát is, igazából sohasem határolták el magukat. Tehát akár bevallják, akár nem, kellő tisztázás híján még mindig a sztálinizmus, bolsevizmus eszmei örökösei. Akik Isten nélkül képzelték el ezt a teremtett világot, s akik úgy gondolták, hogy a test-lélek-szellem emberből mind azt, ami nem megfogható, ami műszerekkel ki nem mutatható, azt nem létezőnek fogják egyszer majd kikiáltani a nagy egyetértő világméretű társadalom remélt helyeslése és éljenzése közepette.
Tisztelt magyar Polgárok, Nemzettársak! Vegyék már észre, hogy a tavaszi választásra készülve nem arról van szó, mint normálisan fejlett civilizált államokban (melyből egyre kevesebb van) szokott lenni, hogy kb. ugyanazon nemzeti cél érdekében eltérő módszerekkel dolgozó pártok küzdenek a hatalomért. Itt élet-halál harcról van szó! Ha a levitézlett ballib oldal tavasszal kiszorul a hatalomból, valószínűleg soha többé nem fog már feltámadni, mert 8 évet csak az bír ki itt ellenzékben, aki a támogató államalkotók teljes lényét (testét-lelkét-szellemét) tudja maga mögött.
Az egyházak túlságosan szerények, tapintatosak akkor, amikor a közélet mozgását kellene elemezniük és értékelniük a Biblia szemszögéből. Nem merik kijelenteni, akár minden vasárnapi istentiszteleten is, hogy keresztyén ember nem köt szövetséget olyan hatalommal, mely nem ismeri el Istent a teremtés birtokosának, s aki tagadja, hogy Isten ma is szól az emberekhez és saját gyermekeiként akarja őket kormányozni. Nem feltétlenül az intézményes egyházakon át, de közvetlenül, földi közbenjárók nélkül is. Mert az Istennel mindennapi szerves kapcsolatban álló független, szabad embertől mind a hajdani kommunizmus, mind a liberalizmus irtózik, hiszen az manipulációs hatalmán kívülre kerül!
Vegye tehát tudomásul minden egyháztag vagy egyházzal szimpatizáló, Isten hívő ember, hogy ha az istentelenek hatalomra juttatását bármilyen módon is támogatja, elősegíti, akkor Isten ellenében cselekszik. Ilyen magatartás – kivételként -- csak akkor fordult elő a Bibliában is, ha a fennálló hatalom elpártolt Istenétől. Most a fennálló hatalom Isten szolgájaként határozta meg magát, sőt Alaptörvényünk a bevezetőben Isten áldását kérve ezt minden magyar állampolgárra is kiterjeszti. Nem erővel és hatalommal, de a legerősebb ajánlással, melyet törvénykezésünk megenged.
Innen üzenjük valamennyi „mutáns”-nak, hogy manipulációik, mesterkedéseik ellenére, vagy összefogásaikkal a nyilvánvaló ellenségeinkkel (Lauder, Blumm urak), már nem változtathatják meg azt az irányultságot, melyet a magyar nemzet három éve magáénak választott, mert azok, akik ennek véghezvitelére többször is kimutatott demonstratív egységben eltökéltek, sokan vannak, s minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel meg fogják akadályozni azt a fajta hatalomátvételt, melyet csak két szóval lehet igazán jellemezni: „nemzeti katasztrófa”. Mert e nemzet megtépázott erőforrásai, hála a Rákosi-Kádár rendszernek és a rendszerváltozás utáni ballib hatalmaknak, több radikális negatív irányváltást már nem viselnének el. Már pedig ennek a nemzetnek, mint volt sok ezer éven át, élnie kell mindaddig, míg csak ember él a Földön!
Bp. 2013.12.02. Nagy Sándor, dr. techn.
ny. villamosmérnök
ref. presbiter
RKKK-kurátor