Párbeszéd a keresztényüldözésről

A napjainkban – sajnos – ismét aktuálissá váló témáról tartottak egész napos konferenciát a Fővárosi Örmény Önkormányzat szervezésében.

A huszadik század második felének konszolidált vallási nyugalma miatt minden európai hívő ember joggal gondolhatta úgy, hogy a korai, ős-keresztények üldözéséhez vagy éppen a gályarab-prédikátorok szenvedéseihez hasonló megpróbáltatások kora elmúlt, hiszen a napvilágot látott atrocitások száma csökkenni látszott. Mára azonban kiderült, hogy ez a kegyelmi állapot csupán átmeneti volt: az észak-afrikai és közel-keleti iszlám terrorszervezetek „kiemelt” célpontjává váltak az évezredes hagyományokkal rendelkező helyi keresztény közösségek. Mindennapossá vált a férfiak legyilkolása, a lányok, asszonyok és kisgyermekek rabszolgasorba taszítása valamint a templomok, kegyhelyek megszentségtelenítése, lerombolása. Erre az égető problémára reflektálva szervezte meg a Fővárosi Örmény Önkormányzat a Párbeszéd a keresztényüldözéséről címmel tartott egész napos konferenciát.

 

 

Török Tamás, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkár (EMMI) fővédnöksége alatt zajló eseményen színvonalas előadásokkal járták körbe a témát: szó esett magáról az ISIS-ről és a többi szélsőséges szervezetről, a helyi keresztények helyzetéről és Európába menekülésükről, valamint bemutatásra került az európai muszlim közösségek jellegzetességei, az iszlám jogrend és a kialakuló párhuzamos társadalmak jelentősége is. A felszólaló kutatók egyetértettek abban, hogy a keresztényüldözés ma újra az egyik legégetőbb témává vált, valamint hogy, az iszlám európai terjedését csak egy, a keresztyén identitásában erős közösség tudja megállítani.

Zila Péter református lelkipásztor imádságával és Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár köszöntő beszédével vette kezdetét a konferencia. Államtitkár úr rámutatott arra, hogy a világban jelenleg is több millió keresztyént üldöznek és fenyegetnek, ezért erkölcsi kötelességünk kiállni értük. Példaként említette Irakot is: Moszulban néhány évvel ezelőtt még több mint 50 ezer keresztyén élt, és több tucat keresztyén templom volt, de ezeket vagy lerombolták, vagy mecsetté alakították át a hívőknek pedig választaniuk kellett, hogy áttérnek, megfizetik az adót, elmenekülnek vagy vállalják a halált a hitükért.

Első előadóként Speidl Bianka a Migrációkutató Intézet iszlám- és Közel-Kelet szakértőjeként mutatta be az iszlámot. Mint mondta, az iszlám egy rendkívül változatlan, konzervatív vallás, ahol egy hívő értéke annyiban mérhető, amennyiben az a vallást szolgálja. Rámutatott arra is, hogy az európai beilleszkedésük szempontjából kritikus, hogy az alkalmazkodni képes, mérsékelt iszlám hívők aránya nagyon kicsi, szinte elenyésző. Hitük szerint cél az iszlám folyamatos terjesztése, minden cselekedetük legvégső mozgatórugója a hit terjesztését szolgálja.

 

 

Horváth-Sánta Hanga a Migrációkutató Intézet vezető kutatója is hasonlóan fogalmazott, rámutatva arra, hogy Németországban a keresztyén menekültek (például a keresztyén jazidi kisebbség tagjai) nagy százalékát érte már fizikai vagy szóbeli bántalmazás a szunnita iszlám hátterű menedékkérőktől. A kutató szerint ezért nekünk, keresztyéneknek elsősorban őket, a legsérülékenyebb migráns csoportot kellene védeni.

Kiszelly Zoltán politológus előadásában arra világított rá, hogy a század második felében várhatóan már több iszlám-hívő lesz a Földön, mint keresztyén. Kiszelly elmondása alapján jelenleg átlagosan 3 gyermeke születik egy iszlám családnak, míg a keresztyéneknek csak 1,5. A kutató arra is rámutatott, hogy a keresztyénüldözés nem csak az iszlám terrorszervezetek brutalitása miatt aktuális: a nem muszlim országok közül jelenleg Kínában, Kubában, É-Koreában és Vietnámban sem gyakorolhatják szabadon a hitüket a keresztyének.

 

 

Georg Spöttle biztonságpolitikus előadásában a terrorfenyegetettségre és a radikális iszlám szervezetek működésére helyezte a hangsúlyt. Véleménye szerint sokszor nem is ideológia okok állnak ezen szervezetek brutalitás miatt, hanem a „modern kalózkodás”: az elsődleges cél a pénzszerzés (például a kőolaj és más értékes nyersanyagok kisajátítása) és ennek leplezésére használják az iszlám ideológiát. Spöttle úr azonban – a többi kutatóhoz hasonlóan – egyértelműen leszögezte azt is, hogy az iszlámmal nem igazolható az ISIS és a többi terrorszervezet ilyen mértékű agresszivitása. Előadása végén kifejtette, hogy a terrorfenyegetettség csökkentése szempontjából a magyar határkerítés az egyik legjobb döntés volt. Végezetül még egy nagyon fontos gondolatot osztott meg a hallgatósággal: szerinte a keresztyén Európa feladja magát, ezért első sorban magunkért és a jövőnkért kellene kiállni, és újra meg kellene erősíteni a keresztyén gyökerünket, hitünket.

A záró előadásban Dr. Birkás Antal politológus, evangélikus teológus rámutatott még egy nagyon fontos tényre: szerinte olyan helyekre, válsággócokba jut el az egyház a diakóniával, karitatív segítségnyújtással, ahová mások már nem tudnak bejutni.

 

 

 

Fotók és szöveg: Némedi-Varga Dávid, RKK