Közösség, hit, tudás

2018. június 27., szerda

Miért tanul valaki lelkésznek vagy tanítónak? Honnan és mikor jön az elhívás? Egyáltalán mi a közös a két szakmában? Vajon mi alapján választják a 18 évesek ezeket a hivatásokat? A sikeres záróvizsgák után a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) friss diplomásai beszéltek jövőképükről és elhívásukról.

Idén több mint 130-an vesznek át diplomát a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen tanévzáróján. 48 hitéleti szakon végzett hallgató kap oklevelet, világi képzésen végzettek közül pedig 84-en vehetik át a diplomájukat. Az egyetem hitéleti képzései között szerepel többek között a lelkész, hitoktató, kántor és a vallástanár szak is. Világi képzésre tanító szakra jelentkezhetnek a leendő hallgatók. A sikeres záróvizsgák után az egyetem friss diplomásai beszéltek jövőképről és elhívásról.

Ne keress kifogást!

„Pályaválasztás előtt, amikor döntés előtt álltam, hogy kertészmérnök vagy andragógus legyek, a lelkipásztorom az igehirdetésben arról beszélt, hogy Isten mindenkinek feladatot készít és van, hogy többet ad, mint amire gondolunk. Akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy a személyes életemben mi lehet ez a több. Ez az élmény indított el az úton, de meg kellett erősödnöm, ugyanis sokan próbáltak elbizonytalanítani. Aztán egyszer a napi igében azt olvastam, hogy ne keressek kifogásokat, ez eldöntötte bennem, hogy jönnöm kell – emlékszik vissza Gyatyel Péter, hogyan került a debreceni intézmény lelkész szakára.

„Amikor átléptem a teológia kapuján nem tudtam mire készülök, még kiforratlan voltam, azóta sok mindenben megerősödtem, fejlődött a személyes hitem és elmélyült, növekedett a tudásom. A jövőképéről a leendő lelkipásztor azt mondja, szeretne egy lelkészi közösség tagjaként gyülekeztet vezetni. „Fontos számomra, hogy vegyes korosztályú gyülekezettben dolgozzak, mert személyesen segít, hogy egyszer tizenévesekkel, mások 70 évesekkel beszélgetek”. Arra a kérdésre, hogy 10 év múlva milyen gyülekezettben képzeli el magát, azt válaszolja, hogy olyan megújuló lelkészi közösségben, ahol a lelkészek nyitottak arra, hogy Isten igéjét „lefordítsák” az adott kor embereinek.

„Ha nagy leszek, Edina néni leszek”

Csáki Fruzsina 4 évvel ezelőtt jelentkezett tanítónak, gyerekkori élményei hatására. A tiszalöki lány már kiskora óta tudja, hogy gyerekekkel szeretne foglalkozni. „Volt egy kedvenc óvónénim, Edina néni, aki annyira nagy hatással volt rám, hogy bármikor megkérdezték tőlem, hogy mi szeretnék lenni, akkor azt válaszoltam, hogy ha nagy leszek Edina óvónéni leszek. Nagyon sok időt töltöttem gyerekek között, és amikor gimnáziumi éveim alatt megszületett az unokahúgom, akkor már nem volt kérdés számomra, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni” – emlékszik vissza a végzett hallgató.

„Tanítás közben fontos számomra, hogy nemcsak tudást szeretnék átadni, hanem nevelői céllal is állok a gyerekek között. Szeretném, hogy érezzék az általános iskolások, hogy hozzám is tartoznak és bizalommal fordulhatnak felém” – mondja a frissen végzett tanítónő.

Megérzés

Muza Blanka szerint racionálisan nem magyarázható az a belső indíttatás, amiért lelkipásztor lett. „Tizedikes koromban jött egy intuíció, egy lelkészcsalád hatására jártunk gyülekezetbe, akkor kezdett ez az út kialakulni előttem” – emlékszik vissza.

„Friss diplomásként sokan indulnak azzal az elszántsággal, hogy majd a mi generációnk megújulást hoz. Igazából ez bennem, bennünk is ott van. A segédlelkészi éveim alatt megláttam, hogy milyen szolgálóként és befogadott gyülekezeti tagként lenni egy gyülekezetben. Érdekes ebben a kettősségben meglátni, hogy mi az, amihez lehet ragaszkodni, anélkül hogy az értékeinkből lejjebb adnánk, és mi az, amiben rugalmasabbnak kell lenni az újdonságra, hogy olyan gyülekezetet teremtsünk, ahová a felnőttek szívesen elhozzák a fiatalokat.”

„Az elismerés mások sikerében rejlik”

Az egyetem vezetése fontosnak tartja, hogy olyan hallgatók kapjanak diplomát, akik értik a szakmájukat. „Szeretnénk, ha a leendő lelkészek és tanítók a keresztyén értékek és igazságok alapján tudnának tájékozódni” – mondta Kustár Zoltán.

A rekor szerint a palástot felvenni felelősség, hiszen a lelkész képviseli az egyházat, magát Istent és Jézus Krisztust is. Erre szakmailag fel kell készülni, „újra és újra alkalmassá kel válni az elhívásunkra”. A közösségeknek a tanítók is meghatározó szereplői. Hatással vannak a gyermekre, rajtuk is múlik, hogy olyan pozitív tudáskép alakul-e ki bennük, ami később az egész élete során támogatja. „A tanító tekintéllyel rendelkezik. Ezzel a felelősséggel kell tisztában lenniük a végzett hallgatóknak. Ez egy olyan hivatás, ahol adni kell. Az igazi elismerés mások sikerében rejlik. Ezért a lelkész és pedagógus pálya nem is áll messze egymástól” – tette hozzá a rektor. 

Dobos Zita

A szerző a DRHE kommunikációs referense.

Ez történik továbbiak →