Kárpát-medencei református püspökök köszöntői

„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." (Róma 12,1-2) Püspöki gondolatok a 2017-es Kárpát-medencei Református Ifjúsági Imaéjjelhez és témájához.


Ifjú Testvéreim!

Örülök, hogy október 27. éjszakáján velünk imádkoztok. Ti, akiknek füle még nem érzékeny a „prostamol uno" reklámjára és mi (én), akik már testközelben érezzük a Zsolt 16,7 valóságát: „még éjjel is oktatnak engem az én veséim." Hála Istennek jó irányba: „Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem." (Zsolt 63,7)

Akik ezt nem akció szinten műveljük, megtanultuk évtizedek tapasztalata nyomán, hogy mennyire igaza van a Zsoltárosnak: „Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! (Zsolt 139,4)

Ezért a mi közös éjszakai imádságunk – nagyon örülök, hogy sokakkal a Kárpát-medencében – nem arról szól, hogy „minél többen ostromoljuk, akkor annál hamarabb leomlik". Nem!

A mi imádságunk arról szól, hogy sokan, együtt állunk oda, a hálaadásnak azzal a lelkületével, amit Mesterünk így mondott: „Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle." (Mt 6,7-8)

Ifjú Testvéreim! Köszönöm, hogy ezen az éjszakán velünk imádkoztok. Ti se feledjétek a normát: „Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk..." (Mt 6,9)

Csomós József püspök
Tiszáninneni Református Egyházkerület

 

Nem imádkozunk fölöslegesen

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt." (Fil 4,6)

Olvasom minap teológiai ismereteket sugalló szerző tollából, hogy az imádság fölösleges, ha valóban egy mindent tudó Isten van felettünk. Már meg sem lepődünk, ha manapság hol a Biblia hitelét, hol Krisztus személyét, hol az egyház szolgálatát kezdik ki tájékozottnak, és persze titkok tudóinak tetszelgő áltudósok.

Az imádság nem információközlés, még ha gyakran azzá teszik is. Az imádság nem hiánylista, még akkor sem, ha sokan annak tekintik. Nem erények és cselekedetek fitogtatása. Nem Istennek meggyőzése a magunk ötlete, elképzelése, erőszakos akarata felől. Ha ezek szerint értékeljük az ima lényegét, akkor valóban fölösleges.

Az imádságot Isten azért szorgalmazza, hogy az embernek Ő előtte legyen alkalma feltárni helyzetének valóságát. A mindent látó, halló, mindenütt jelenlevő Isten mindent tud, jobban mint mi, de elmondatja velünk a magunk vallomását, érzését, megoldási stratégiánkat. A meg nem hallgatott imádság után azért fontos – fel nem adva a reménységet – újból Isten színe elé vinni helyzetünket, hogy felfedezzük a fohászkodásunk közben történteket, változásokat, módosulásokat: úgymint részletek másként való megítélése, új segítő elemek megjelenése, a sötétségben derengő fény, önmagunk állapotának őszintébb vizsgálata, más szereplők magatartásának mérlegelése. Ezeknek a fordulatoknak bennünk kell megszületniük, nekünk kell egyre tisztábban látnunk azt a csodát, hogy mindez Isten színe előtt történik könyörgésünk közben. Egyébként a múlt század derekán a humanisztikus lélekgyógyászat kiemelkedő tudósa Carl Rogers a saját terápiájába hasznosította ezt az elvet. A meghallgatás elve, az empatikus melléállás és vezetés elve, amely új belátást, más szemléletet, döntési készséget és cselekvési módot hoz létre.

A rogersi terápia eredményes és sok ember gyógyulásához vezetett. Állítom: az imádság ettől sokkal eredményesebb, mert a hiteles hallgató, a tekintélyes vezető maga az Isten!

Csűry István püspök
Királyhágómelléki Református Egyházkerület

 

Kedves Fiatalok!

Az imádságról azt tartjuk, hogy a lélek lélegzetvétele, de egyben hozzátartozik az ember Istenhez való közeledéséhez, amely elengedhetetlenül Isten dicsőítésében és imádatában csúcsosodik ki. Ez mindenképpen egy folyamat, mivel az embernek fel kell ismernie azt, hogy lélegzetvétel nélkül, az Istenhez fordulás csodálatos lehetősége nélkül életét nem tudja megfelelő mederben tartani.

Napjainkban tanúi vagyunk annak, hogy az élet nagyon kikerült ebből a mederből. Egyre nehezebb különbséget tenni a jó és rossz, a hasznos és a haszontalan, a felemelő és a lehúzó dolgok között. Nagy levegőt kellene vennünk és kiáltanunk Istenhez alázatért, kegyelemért, tisztán látásért, életünk megújulásáért.

Kedves Fiatalok! Köszönöm, hogy az Imaéjjel elindításával és évenkénti megszervezésével, az imádságban való résztvételetekkel példát mutattok, és Arra mutattok rá, Aki mindnyájunk életét meg tudja változtatni úgy, hogy Istennek tetsző áldozat lehet, ahogy a mostani Imaéjjel vezérigéje is mondja.

Adja Isten, hogy bennetek, általatok és rajtatok keresztül is megmutatkozzon az, ami jó, Istennek tetsző és tökéletes. Áldott, építő együttlétet kívánok!

Fazekas László püspök
Szlovákiai Református Keresztyén Egyház

 

Ne igazodjatok e világhoz!

Az ember oly sokat hajlandó áldozni az élet részterületein, még a testét is oltárra teszi a hazáért egy háborúban, a sikerért a sportban, az eredményért a munkában, gyermekéért a szülői hivatásban. Pál ezt a hajlandóságot szeretné látni az élet minden területén. Okos istentiszteletről beszél, ami nemcsak külsőségekben, gépiesen, gondolkodás nélkül megy végbe, hanem logikus következménye annak, amit Krisztusban felismertünk.

Az átalakulás gyakorlati módját Pál abban látja, hogy „ne igazodjatok e világhoz”. Ne szabjátok magatokat a régi, Krisztus nélküli világkorszak elvárásához, gondolkodásmódjához. Ne hasonuljatok a világ erőszakos, önző és felszínes mintáihoz! Őrizzétek meg saját másságotokat vele szemben. Merjetek másként gondolkodni, helyesen cselekedni, mélyebben és őszintébben szeretni, merészebben hinni, mint az átlagember. Legyen természetes, hogy a keresztyén ember nem szabhatja magát e világhoz, mert odaszánta magát Istennek élő, szent és kedves áldozatul.

Okos istentisztelet kell ma, olyan keresztyénekkel, akik Isten hullámhosszára tudnak áthangolódni, akiknek a hitéből, szavaiból, cselekedeteiből egy világot átalakító, megújító hatás árad ki, akik a gonoszt jóval győzik meg.

Ehhez a krisztusi elváráshoz felnőni sok imádságot igénylő feladat, és töretlen Krisztusra figyelést igényel. Használja erre a Szentháromság Isten a 2017. év Kárpát-medencei Ifjúsági Imaéjjelét! Testvéri szívvel kívánom, hogy így legyen:

Fekete Károly püspök
Tiszántúli Református Egyházkerület

 

Árasszatok világosságot!

500 esztendős reformátusságunk nagy családjának egyik idősebb tagjaként szólok hozzátok kedves ifjú Testvéreim. Mondanivalómat a korosabb családtag gazdag élettapasztalata határozza meg, mely szerint egyházunk jövője, az ötszáz év folytatása a ti kezetekben van. Amit mi építettünk Isten kegyelméből, azt fogjátok ti továbbvinni, továbbfejleszteni, lelki és szellemi tartalommal megtölteni. Tudom, hogy minden megrendezésre kerülő Kárpát-medencei Ifjúsági Imaéjjelen, így most október 27-én is imádkoztok nagy családunk minden egyes tagjáért, beleértve bennünket, idősebb elöljáróitokat. Köszönöm ezt nektek, szükségünk van imáitokra!

A magam rendjén én is, nap mint nap kérem Urunkat, hogy széles látó­körrel gazdagítson mindnyájatokat, hogy bölcsen tervezzetek. Hasson át az az ihlet és bátorság benneteket, mely az apos­tolokat lelkesítette. János így szólt: „írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok és az Isten igéje megmarad bennetek és meggyőztétek a gonoszt." (1Jn 2,17) Magasztos színvonalat tárt az Úr elétek ifjú Barátaim, és meghív titeket az Ő szolgálatába. Romlatlan szívű, erős, derék emberekként hív Urunk, és én bízom benne, hogy készek vagytok az előttetek álló küzdelmet derekasan megharcolni, hogy Őt dicsőítsétek, és környezetetek áldására legyenek. Legyetek bölcsek, hogy megláthassátok mi az eredménye a korunkra annyira jellemző Szentlélek által nem irányított zabolátlan életnek: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt is aratja. Aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet.” (Gal 6,7-8a) Bárhová mentek, bármiben munkálkodtok, árasszatok világosságot, és mutassátok meg, hogy nem vagytok ingatag jelleműek, kiket a romlott társak könnyen elcsábíthatnak.

Imádkozom azért, hogy mindennél többre becsülni, értékelni tudjátok magasztos elhívatásotokat! Nemes és szent szándékkal kezdjétek meg munkátokat és határozzátok el, hogy Isten kegyelmének ereje által nem fogtok letérni az egyenesség ösvényéről. Isten ügye igényt tart legnemesebb képességeitekre, igen sok területen van sürgős szükség tudományos képzettségű fiatalokra. Szükség van megbízható ifjakra, akik az aratásra érett óriási területeken munkálkodnak. Olyanokra, akik magukat teljesen átadják Istennek, kiket a bűn és szenny még nem rontott meg, vagy már legyőzték annak rontását, hogy sikeresen dolgozhassanak, és képesek legyenek a reájuk bízott feladatokat elvégezni. Bizonyára tapasztaltátok már, hogy minden ima által és következetesen kitartó keresztyéni empátia révén megmentett lélek, mennyei befolyás által, másokat fog az üdvösség ismeretére vezetni. Ily módon gyarapszik Isten áldásával közös művünk. „Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,7)

Kató Béla, püspök
Erdélyi Református Egyházkerület

 

Legyen odaszánt életünk!

A Reformáció 500. évfordulóján a Kárpát-medencei ifjúsági Imaéjjel vezérigéje arra mutat rá, hogy mi a mi feladatunk akkor, amikor oly sokan „új reformációra“ várnak.

Hadd foglaljam össze egy rövid mondattal: legyen odaszánt életünk! A Szentháromság Istennel való élő kapcsolat, a neki való engedelmesség, a hitben való járás az, ami személyes életünk reformációját jelenti. Ebből nem engedünk, ehhez ragaszkodunk! Megtapasztalva a bűnbocsánat és az új élet kegyelmét, annak valóságát, az Istennek való engedelmesség örömét vagy éppen küzdelmét, az el nem vehető reménység az alapvető hozzáállás, amellyel az élethez viszonyulunk.

De ez az élet az imádságban kezdődik és abban is folytatódik. Az idei Imaéjjelen imádkozzunk ezért reformációért, ami bennünk történhet meg Isten kegyelméből, az Ő munkája által és imádkozzunk, hogy lehessünk áldott, odaszánt eszközei abban a folyamatos reformációban, ami az Ő népe között, az Anyaszentegyházban valósul meg Jézus Krisztus visszajöveteléig.

Steinbach József püspök
Dunántúli Református Egyházkerület

 

Miért fontos az imádság?

Az imádság lehetősége – ajándék. Ajándék a szülőktől, a lelkipásztortól, gyülekezettől, de elsősorban a Teremtő, Megváltó és Szentlélek Istentől.

Isten lehetővé tette számomra is, hogy imádkozhatom, de lehetővé teszi számodra is, hogy élő kapcsolatban lehess Vele. Ez a kiváltság Istenhez tartozást, biztonságot jelent nekem. Amikor imádkozom, tudom, ki vagyok. Isten gyermeke, aki naponta fohászkodik és könyörög kegyelemért. Ne legyünk restek és ne fáradjuk meg a szüntelen való könyörgésben., mert mind azt amit kérünk, meg is kapjuk.

Zán Fábián Sándor püspök
Kárpátaljai Református Egyház