Példatár

Bibliai refexiók A példatárban szereplő második találkozásban Isten Igéje elé állunk. A bibliaórai vagy bibliatanulmányozási gyakorlatunkról (amikor a megértett Igét alkalmazzuk egy konkrét helyzetre) eltérően most más módon szeretnénk találkozni azzal az Úrral, aki Igéje és Szentlelke által megszólít, életre hív, felkészít és elküld bennünket. A találkozások folyamatát nem az Igével kezdtük, hanem a világgal és gyülekezetünkkel való szembenézéssel. A második találkozóra most úgy gyűlünk össze, mint akik előtt ott áll egy jól megfogalmazott, világosan körülhatárolt misszió kihívás. Ez a kihívás elmond valamit a helyről, ahova küldettünk, valamint beszél rólunk is, akik küldettünk. Lehet, hogy csak romokat látunk magunk körül. Lehet, hogy a kihívás hatalmas, erőinkhez mérten. Lehet, hogy a saját alkalmatlanságunkkal, hitetlenségünkkel szembesültünk. Lehet, hogy hálásak vagyunk több mindenért. Most következik a bibliai reflexió: eddigi felismeréseinkkel jövünk Urunk elé, várva, hogy megszólít Igéjével. Felmértük a helyzetünket, és keressük, hogyan szólít meg az Egyház Ura, Jézus Krisztus. Ezért azt a kérdést tesszük fel, hogy melyek azok a szakaszok a Szentírásból, ami által Ő, itt és most meg akarja világítani a helyzetünket? Nem kimerítő, átfogó bibliai tanítást keresünk vagy várunk egy-egy témáról, hanem azt az élő szót, amely eligazít, felbátorít, más perspektívába állítja az eddig tapasztaltakat, és a később megfogalmazandó cselekedetekhez hitet és útmutatást ad.

Ebből a megközelítésből fakadnak az Érintés füzet 18. oldalán található kérdések, amelyek a bibliai reflexió módszerének kulcskérdései. Ezek a kérdések nem a szövegből indulnak ki, hanem az általunk megfogalmazott missziói kihívást segítenek az Ige világosságába állítani. Az öt csoportba osztott kérdések a beszélgetés fő szakaszait jelölik ki; céljuk nem az, hogy minden kérdést pontosan megválaszoljunk, hanem hogy elősegítsék a bibliai reflexiót. Az öt egység: párhuzam, különbség, a helyzetünk átértékelése, Isten lénye, valamint önmagunk. A konkrét helyzet és igeszakasz fényében az is lehetséges, hogy nem mind az öt kérdéskör lesz ugyanolyan hangsúlyú, sőt, megtörténhet, hogy egy téma mellett marad a csoport. Az alábbiakban olvasható példák rámutatnak arra, hogy mit értünk bibliai reflexió alatt. Higgyük, hogy felkészülésünk és imádságunk nyomán Isten Lelke vezeti a beszélgetésünket!

Lebonyolítás Alapvetően arra gondoltunk, hogy – beillesztve meglévő programjukba –, a gyülekezetek három alkalommal hívják egybe a résztvevőket heti, kétheti vagy havi rendszerességgel. A nagyobb gyülekezetekben lehetőség van arra, hogy meglévő csoportok akár párhuzamosan járják be a javasolt utat. Kisebb gyülekezetek lelkészkörönként, kistérségenként ugyanúgy összefoghatnak, és akár egy csendesnap keretében is megvalósíthatják a három találkozást. Ehhez példaként konkrét menetrend javaslatokat állítottunk össze.

• 1. Bibliai reflexió

  „Kilátástalan”
  A naini ifjú: Lukács 7, 11 – 17.

  Gyülekezetünk egy olyan - különben kellemes - kis fürdővárosban működik, ami az elmúlt években helyrehozhatatlanul eladósodott. Kevés vendég, elbukott pályázatok, csődbe ment vállalkozások, félbehagyott építkezések, törleszthetetlen hitelek, külföldön dolgozó fiatalok és idősebbek, széthúzás kívül és belül - keserítik az életét. Kilátástalan a helyzete. Pedig minden adottságunk meglenne ahhoz, hogy sok gyógyulni vágyó látogasson hozzánk.  A lelkészt kínozza a gondolat, hogy vajon mit is mondhat a karácsonyi időjárást idéző húsvéton templomba jövő, lehangolt gyülekezetnek. Hiszen már a lelki erő is elfogyott, ami elengedhetetlen a túléléshez. Csendes készülésében, Isten a naini ifjú húsvétját hozza elé. A történet aktualitása szembetűnő!

  Nain, azt jelenti: kedves, kellemes. Egy hely, ahol jól érezheti magát az ember. Történetünk idején azonban nem ez volt a fontos Nainban. A városból gyászmenet vonult kifelé, akik egy fiatalon véget ért életet kísértek a temetőbe. Egy vigasz nélkül maradt özvegyasszony és egy reményét vesztett, kilátástalan sokaság cipelte a hátán minden nyomorúságát. Ott volt abban a koporsóban az egész közösség panasza, múltja, jelene, jövője; beteljesületlen álmok, boldog pillanatok, önfeledt érzések, elvesztett munkahelyek, füstbe ment tervek, tönkrement házasságok, megunt kapcsolatok, kihűlt szerelemek, barátságok, elvesztegetett órák. Mindennek vége! Pedig még élhettek volna! És, az ige tudósítása szerint, egyszer csak megállni kényszerült a halálmenet, mert egy másik sokaság jött szembe velük - Jézus és a tanítványai. Ő nem tért ki a koporsóvivők útjából, „nem vette le a kalapját”, nem hajolt meg a halál megváltoztathatatlan ténye előtt, hanem kikerülhetetlenül és feltartóztathatatlanul szembefordult vele! „Megesik a szíve”rajtuk, megérintette a koporsót, és megálljt parancsolt a halálnak! „Ne sírj” asszony, „ifjú, neked mondom, kelj föl”! És felült a fiú; újra látott, hallott, gondolkodott, beszélt és cselekedett! Szent borzongás vonult végig a sokaságon, és dicsérni kezdték az Istent; „Isten megtekintette az ő népét.”

  A feltámadás erejét éltük át ennek az igének nyomán mis is ezen az ünnepen. A Feltámadott érintette meg a mi „koporsónkat”is, reményt és erőt adva a továbblépéshez. Megértettük, hogy egyedül Jézus segíthet rajtunk is. A templomajtóban mosolygó arccal búcsúzott egy presbiter: bizonyosan rajtunk is megesik a szíve Istennek, és a mi népünket is „megtekinti” az Úr! Nem a temető felé kell mennünk, hanem az emberek közé, elmondani: „az Úr feltámadt! Bizonnyal feltámadt”!

• 2. Bibliai reflexió

  „Kétségbeejtő”

  Volt egy pont a bizottság (EJB) munkájában, amikor rátaláltunk a saját utunkra. Túl voltunk már az egyház statisztikai mutatóinak témáján, túl a vallásosság alakulásának országos trendjén, túl az egyház anyagi gazdálkodásának témáján- csupa fenyegető jövőkép. De az a munkaértekezlet más volt."Most először nem féltünk a ránk bízott feladattól."- fogalmazta meg valaki. Miért, mi történt?  Csak annyi, hogy másképp kezdtük a gyűlésünket. Nem akartunk "túlesni" az elmaradhatatlan áhítaton, hogy aztán az érdemi munkával töltsük az időnket, hanem engedtük, hogy az Ige dolgozzon rajtunk.  Azt a kérdést tettük magunk elé, hogy milyen Bibliai igehelyek azok, amik sokat jelentenek a feladatunkkal kapcsolatban, amiken keresztül Isten beszélget velünk a munkánkról. Így került elénk a vérfolyásos asszony története (Márk 5: 25-34).

  És vele együtt láttuk, amint annyi megbeszélés, konferencia, istentisztelet és hittanóra ellenére elfolyik az élet az egyházunkból. Pedig ott van a történelmi örökségünk, pedig még mindig vannak anyagi forrásaink, pedig ránk bízatott az élet Igéje - de az életek, a családok, az egyházi közösségek mégsem gyógyulnak meg… Mit lehet itt tenni?

  Az asszony végül, miután "sok orvostól, sokat szenvedett", miután összes vagyonát magára költötte már, mindent egy lapra tett fel: Jézus érintése az, amitől meggyógyul! Lehetséges, egyházunk minden bajára, jövőjére ilyen egyszerű választ adni? Lehetséges, hogy elbizonytalanodott református önértelmezésünkre, küldetésünkre Jézus érintése, belénk áradó élete és ereje a megoldás? Mi más, ha nem ez?- kérdeztük egymástól.

  Feltámadt bennünk a reménység, és már úgy láttuk az egyházat, mint az asszonyt, aki Jézus szavára elé borult, és "elmondott neki mindent, igazán". Aki Jézus szavára újra megtalálta az életét és a helyét az emberek között. Aki jellé lett kortársai számára, Isten dicsőségének jelévé. Aki igehirdetővé lett, mert élete tanúskodott Jézus erejéről.

  Így dőlt el bennünk, hogy ezt a füzetet meg kell írnunk, és hogy ennek címe az "érintés" legyen.

• 3. Bibliai reflexió

  „Gazdag termés alatt roskadozó” Jn. 15.1-8
  A gyülekezet helyzete (kontextus)

  Egy alapvetően jól működő városi gyülekezetben, először a  lelkipásztorok, majd a presbiterek is ugyan azt az élményt fogalmaztuk meg, hogy miközben az istentiszteletre járók létszáma továbbra is növekszik, több helyen is „plafonba” ütköztünk. Egyrészt erőfeszítéseink (vezetőképzés, szolgálók folyamatos támogatása) ellenére sem sikerült újabb testvéreket bevonni gyülekezeti szolgálatokba, másrészt azok, akik évek hordozzák a szolgálat terhét, többszörösen leterheltek és fáradtak. Ez különösen is igaz a vasárnapi gyerekistentiszteleti csoportokban, valamint a házi bibliaköröket vezetők között. Ugyanakkor növekszik azok száma, akik kisgyerekekkel jönnek istentiszteletre, illetve akik szeretnének házi bibliakörbe járni, ami még jobban felszínre hozza az elkötelezett szolgálók és lazábban kapcsolódó „fogyasztók” közötti különbséget, amelynek egyes szolgálók kritikusan hangot is adnak. Presbitériumunk szokásos évkezdő hétvégéjén ezért ezzel a „plafonnal” néztünk szembe.

  Bibliai reflexió (Ige)

  A hétvégén beszéltünk arról, hogy a kialakult helyzetre a következő lépések adhatják meg a választ: ismétlődő, folyamatos kommunikáció, hogy senki se érezze magát kívül maradónak az események közepette; az újonnan érkezők tudatos és szisztematikus betagolása – hiszen a megnövekedett létszám miatt spontán módon ez kevésbé tud megvalósulni; jól szervezett önkéntes toborzás –minél nagyobb egy gyülekezet, annál kevésbé magától értetődő, hogy hol és miért van szükség ránk. Közben azt a kérdést is feltettük, hogy vajon Isten mire akarja felhívni a figyelmünket a kialakult helyzet, a megtapasztalt „plafon” fényében. Így érkeztünk el a Jn. 15.1-8. szakaszához, amelynek alapján más megvilágításba került a helyzet, és ami új utakra vezetett bennünket. 

  Újra megfogalmaztuk, hogy Isten gyümölcstermésre és nem kizárólag növekedésre hívta el az ő gyülekezetét. Ezt követően az Igéből merítve két kérdést tettünk fel magunknak, amelyeket először egyéni csendességben, majd közös megbeszélésen, végül imádságban tartottunk magunk és Isten előtt. Mit jelent nekünk, mint gyülekezetnek, megmaradni Jézus Krisztusban? Mit jelent nekünk, mint gyülekezetnek, megtisztíttatni (megmetszetni), hogy még több gyümölcsöt teremjünk? A közös bibliai reflexió kiindulópontja ez a két kérdés volt. A megbeszélés és imádság során egyre teljesebben bomlott ki a bibliai kép üzenete, és egyre erősödött a meggyőződés, hogy merre vezet Isten. Lassulás, több csend az életünkben, több imádság, alázat, hálaadás, feddés elfogadása, programok elengedése… fogalmazódott meg előttünk egyre világosabban. Már nem megoldani szeretnénk a kérdéseinket strukturális lépésekkel, hanem sokkal inkább elmélyülni az Úrral való közösségben, és erre hívni a gyülekezet tagjait is. Készen lenni a megtisztíttatásra, ami fájdalmas is lehet, azzal a bizonyossággal, hogy ez a gyümölcstermés feltétele.
  

  Az előttünk álló út (egyház)

  A helyzetfelismerés és a bibliai reflexió vezetett el minket a konkrét cselekedethez. Jellegéből adódóan ez nem újabb programok szervezését jelenti most számunkra, hanem a meglévő alkalmainkon, a közösségi és egyéni imádságnak, az engedelmes életnek, és az ezekről szóló tanításnak a hangsúlyozását.

• 1. példa a lebonyolításhoz

  „Érintés” – Csendesnap program
  Előkészületek:
  
  A csendesnap meghirdetésekor – a településen élőkkel folytatott beszélgetéshez – osszuk szét a kérdéssort azok között, akik önkéntesen vállalják a kérdezést a gyülekezet területén, vagy a különböző falvakban /ha több falu gyülekezeteiből jönnek/.
  A kitöltött lapok rövid értékelését végezze el egyvalaki a kérdezők közül, amit hozzon magával a csendesnapra. Gondoskodjunk arról, hogy mindenkinél legyen Biblia és jegyzeteléshez szükséges eszközök.
  Előre mondjuk el a részt venni szándékozóknak, hogy egy nagyon intenzív, egész napot igénybe vevő, és tartalmas együttlétre készüljenek, és szánják oda az idejüket!
  Fontos, hogy a csendesnap vezetője pontos menetrendet állítson össze a napra, és gazdálkodjon jól az idővel,/a program ugyanis a leghatékonyabban akkor lenne megvalósítható, ha a csoport/ok három különböző alkalommal találkoznának/. Így készüljön a csoportvezetőkkel együtt.
  A tízórait, ebédet, uzsonnát együtt kezdjék és zárják. Célszerű néhány háttérben segítő asszonyt megkérni erre az „asztal körüli szolgálatra”, akik csak ezzel foglalkoznak!
  
  A Csendesnap menetrendje /tájékoztató jellegű/:
    8,30 -  9,00– Gyülekezés
    9,00 - ének, igeolvasás, közös imádság, programismertetés
    9,20  – A gyülekezeti párbeszéd három állomásának, és az első kérdéssor/hogy látnak bennünket a kívülállók/eredményének rövid ismertetése
     9,30 – kiscsoportos beszélgetés – első találkozás – a világ
  10,30 – szünet, tízórai
  11,00 – a beszélgetés folytatása, összefoglalás
  12,00 – ebéd
  13,00 - egyéni csendességben felkészülés a második találkozásra
  13,30 – második találkozás – az evangélium
  14,30 – szünet
  15,00 – a beszélgetés folytatása, összefoglalás
  16,00 – szünet, uzsonna
  16,30 – harmadik találkozás – az egyház
  17,30 – szünet
  18,00 – a beszélgetés folytatása, összefoglalás
  19,00 – ének, megosztás – a csoportokból egy-egy valaki felolvassa az eredményt
  19,30 – közös imádság, áldás